Az utolsó fejezet |Botka Endre|

12. rész - Bizalom

- Te sem ismered Flóra. – jegyeztem meg és mielőtt folytathattam volna Peti rohant mellém és vágott a szavamba.

- Akkor ma mindenkinek hosszú estéje lesz, ahogy látom. Kértek kávét? – kérdezte egy angyali mosollyal.

- Jöhet. – virult ki húgom arca, úgyhogy drága Petink elkezdett kávét főzni. – Bence kérdezi, hogy sikerült-e meggyőznöm téged, hogy miért gyere te is át hozzá.

- Nyugodtan megírhatod neki, hogy nem fogok menni, elég volt mára Botka Endréből. – puffogtam, aztán inkább a gyümölcsös kosarat kezdtem el vizslatni.

- Te találkoztál ma vele? – kérdezte Peti felhúzott szemöldökkel.

- Ott dekkolt a munkahelyemnél és bár nem akartam, de egészen a kínaiig követett, aztán vissza és közben mondta a magáét. – vontam meg a vállamat, aztán arrébb raktam a kezeimet, hogy Peti elém rakhassa a kávémat. Öntött nekem tejet, aztán magának míg én két cukrot az övébe, hármat az enyémbe rakta, ő pedig mind a kettőt megkeverte egy kanállal.

- Ti most akkor együtt vagytok? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Flóra. Összeráncolt homlokkal néztem rá, amin felnevetett. – Nyugi, csak olyan természetesen jár a kezetek egymás mellett. Én már tuti leborítottam volna valamit. – mentegetőzött, és bár tudtam, hogy ezzel nem zárta le magában, de jelenleg nem nagyon érdekelt. Gyorsan megitta a kávéját, aztán felpattant.

- Batikhoz mész? – kérdeztem tőle nyersen, mire teljesen lefagyott.

- Igen, hozzá. – felelte rezzenéstelenül.

- Esetleg elvigyelek? – mosolyogtam rá ártatlanul kedvesen, amit ő nem nagyon nézett jó szemmel, legalábbis nem gondolta, hogy ez csak egy egyszerű hátsó szándék nélküli kérdés.

- Hát, oké. – motyogta. Ölenégülten mosolyogtam és gyorsan megittam a kávémat aztán Petire néztem.

- Mit nézelődsz? Te vagy a sofőr. – döntöttem kicsit oldalra a fejemet, aztán bementem a szobámba, hogy kihozzam a táskámat. A bejáratnál felvettem a cipőmet, illetve a bőrkabátomat, aztán már csak Petire vártunk.

- Hol a kocsikulcs? – kérdezte miközben a pólóját vette fel.

- A sörhasadtól talán nem látod? – kérdezte pimaszul Flóra egy elégedett félmosollyal.

- Valld be, hogy tetszik. – kacsintott Peti, aztán belebújt a kardigánjába, aminek a zsebében ott volt a kulcs, felvette a cipőjét ő is aztán elindultunk kifelé. Lefele menet sokkal könnyebb megtenni ezt a három emeletet, főleg, ha Peti alig egy perc sétára talál parkolóhelyet, így máris be tudtunk pattani a kocsiba.

- Lehetne, hogy most nem nyomod azt az idióta e-cigit? – dőlt előre közénk a húgom. Felkuncogtam a kérésén, ugyanis ez valószínűleg nem fog megtörténni.

- Most miért? – értetlenül háborodott fel barátom.

- Mert volt már baleseted, alapból állat módon vezetsz és az idióta füsttől semmit nem látsz. Szeretném megélni a holnapot. – veregette meg a vállát Flóra, aztán hátradőlt, hogy bekapcsolhassa az biztonságiövét. Habár elindultunk e-cigi füst nélkül, amint mentünk öt percet Peti belekezdett, illetve a zenét is bömböltette. – Panka! Szólj már rá! Te biztonságban érzed magad mellette? – akadékoskodott.

- Hé, eddig azt mondtad a nővéredre, hogy be van gyepesedve. Most mi a baj? – nevetett fel Peti, aki mindig is élvezte, hogyha a húgomat tudja piszkálni.

- Komolyan biztonságban érzem magam mellette, igen. De Peti, akkor kérlek hagyd abba. – pillantottam barátom felé, aki csak megforgatta a szemeit és lerakta az e-cigit, sőt, még a hangerőt is lejjebb vette.

- Most már nyugodt vagy? – kérdezte fintorogva.

- Igen. – mosolygott elégedetten Flóra, aztán csak az ablakon bámult kifelé. – Azt értem, hogy neked miért tetszik a nővérem, csak az nem világos, hogy Panka miért ragaszkodik ennyire hozzád. – motyogta, csakhogy mind a ketten tisztán hallottuk. Lehajtottam a fejemet és az ölembe lévő kezeimet néztem. Mi ez a kérdés? – Tehát még egy Botka Endrét is lepasszol érted. – dőlt egy kicsit előrébb újra. – Miért, Panka?

- Petinek nincs köze Botkához. Megkapta az esélyt, nem? Egyszerűen ő az idióta, amiért megcsalta velem a barátnőjét. Ezek után hogyan tudnék bízni benne? Engem is ugyan olyan könnyen megcsalhat. – mondtam újra az utat bámulva.

- Aj, de már rég nem szereti.

- Szólj már hozzá! – böktem meg barátom vállát, aki morcosan nézett rám.

- Mit? Flóra, egyébként is miért erőlteted azt a focistát rá a nővéredre? – és ebben a pillanatban meg is érkeztünk. Láttam Botka kocsiját a kertben, ezért egy nagyot sóhajtottam. Elsőként pattantam ki a kocsiból, utána követett Flóra. – Akkor, én elszívok egy cigit. – jegyezte meg csöndben Peti, mire bólintottam egyet aztán a húgommal megindultunk befelé. A kapu nyitva volt, ám a postaládából kivette a kulcsot. Félénken lépkedve követtem őt a bejárati ajtóhoz, ahol Batik már egy széles mosollyal várta, egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcára, aztán én is kaptam kettő visszafogottabbat.

- Meggondoltad magad? – kérdezte egy mosoly kíséretében.

- Én ugyan nem, csak jöttem, hogy megfenyegethesselek. – mosolyogtam rá én is kedvesen.

- Akkor, esetleg bejössz? – kérdezte meg miután egy nagyot nyelt, de csak legyintettem.

- Flóra, bemennél addig az idióta Botkához? – inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek, ő pedig szerencsére tette is. – Ugye tudod, hogy szűz még? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel a focistától. Egy nagyot nyelt ismételten, majd bólintott egyet. – Remek. Nézd, nem pártollak téged mellette, kurvára nem, de a jelek szerint nem tudtok egymásról leszakadni. – soroltam fel az általam látott tényeket, vagyis ezt az egyet.

- Panka...

- Kussolj Bence! – mordultam rá. – Ha egy haja szála is meggörbül én esküszöm, hogy kicsinállak. – hunytam be a szemeimet.

- Panka, tudni akarom, hogy mivel lehet ezt a lányt megnevettetni. Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék a mesebeli herceg. – mondta ezt a megható beszédet, ami talán igaz is lehet, viszont szerelmről még szó sincs. Nem akarom, hogy akkorát csalódjon, mint én. Persze a szerelem ezzel jár, viszont amit én kaptam az nem olyan volt, nem az átlagos csúnya elválás.

- Nem hallgatsz meg, Batik. – morogtam neki. - Nem fogok kettőtök közé állni, mert folyton a szemeim előtt van, hogy te első pillanattól kezdve kedves voltál velem. Viszont amíg nem érzed, hogy szerelmes lennél belé, addig kérlek ne történjen semmi. Oké, legyen. Ismerjétek meg egymást, vidd el randizni, de ezt az egyet kérem tőled. Amíg mind a ketten nem lesztek szerelmesek, addig semmi felnőtt dolog. Tudod milyen fontos egy lánynak az első. – húztam el a számat, a végén pedig inkább a betont néztem.

- Panka, szeretnél róla beszélni? – fogta meg a vállamat, de csak megráztam a fejemet.

- Vigyázz rá és tartsd magad ahhoz, amit kértem. – mosolyogtam rá kedvesen. Nem akarok többé beleszólni Flóra életébe, az övé, egy hét és tizennyolc lesz, csak addig is kicsit egyengetem az útját. Én megteszem az élet összes hibáját csakhogy neki jó legyen. Ekkor bukkant elő Botka is és rádöbbent, hogy ezt azt egy hibát nem tudtam neki előre kielemezni, ez most rá vár. – Én most megyek. – motyogtam.

- Megígérem Panka. – mondta még Batik, amit egy bólintással jeleztem, hogy felfogtam. – Menj már be. – ez már nem nekem szólt, hanem gondolom Botkának.

- De miért nem hívtad be? Eljött, tudtam volna beszélni vele. – morgott, aztán nagy susmorgásokat hallottam már, ugyanis elértem a kapuhoz. Peti mosolyogva várt a kocsinak támaszkodva, amit viszonoztam. – Panka! – kiáltott utánam ma már másodjára az az ismerős hang. Egy nagyot sóhajtottam és megfordultam.

- Mi van? – kérdeztem tőle ridegen. A focista Petire nézett, aztán újra rám.

- Semmi. – motyogta lehangoltan és hagyta, hogy beülhessek az autóba. Peti követte a példámat, aztán már el is tűntünk az utcából, amit az ablaknak dőlve néztem végig és még láttam az oldalsó tükörből, hogy Botka végig ott állt, amíg el nem tűntünk.