Az utolsó fejezet |Botka Endre|

24. rész - Különkiadás

Medgyesi Flóra szemszöge

A szívem a torkomban dobogott, már kora reggel rosszul voltam. Nem tudom, hogy miért izgulok ennyire, hiszen csak hozzámegyek Bencéhez, életem szerelméhez, pontosan az első évfordulónkon. Nagyokat sóhajtva tűrtem, hogy a hajamat csinálják, míg mellettem nővérem már öltözött.

- Panka. – szólítottam meg őt. Rám pillantott, a tükörből néztem vissza rá aggódva. – Ez így jó? – kérdeztem tőle félve.

- Flóra, teljesen egymásba vagytok esve, ezért nem, ez nem jó. Túl nagy a rózsaszín köd, hol vannak pofonok? De boldoggá teszitek egymást és nekem csak ez számít. – mondta egy kis mosollyal.

- Igazad van. – motyogtam. – Panka? – néztem rá újra. – Ugye tudod, hogy Botka is itt lesz? – kérdeztem tőle, mire ő elhúzta a száját, de aztán kiegyenesedett.

- Gondoltam. – rázta meg a fejét. – De én már túl vagyok rajta. Petivel vagyok, ő a családom, az ő gyerekét várom és szeretem is őt. De te ezzel ne foglalkozz, oké? – kérdezte és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Megyek, megkeresem Tündit. Tuti nagy késésben van, mint mindig. – ráztam meg a fejemet, miután kész lett a hajam. – Köszönöm Eszter, gyönyörű lett a hajam. – adtam két puszit a lánynak, aztán a nővéremmel együtt indultunk meg.

Az udvaron még szinte senki sem volt, amit nem bántam, hisz akkor tuti elájulok. Nem voltam biztos ebben, ez nagyon gyors, de ha akkora hülyeség lenne, akkor Panka vagy anya leállítana.

- Na, hogy van az én gyönyörű kedvesem? – jelent meg mellettünk Peti, illetve mellette Gergő, aki Bence tesója.

- Ó, mi tökre élvezzük, Flóra van betojva. – kuncogott Panka, de ez kicsit sem volt vicces és ezt a szívemre is vettem, hisz bekönnyesedtek a szemeim. – Csak vicceltem. – húzta el a száját a nővérem.

- Bence hogy van? – kérdeztem Gergőtől, aki csak mosolygott, ami kicsit megnyugtató volt, de közben mégsem.

- Jobban, mint te. De ő is kicsit izgul. – mondta biztatóan, amivel kicsit meg is nyugtatott.

- Akkor nem gondolja azt, hogy ez a legnagyobb hülyeség, amit egész életében bánni fog? – egy levegővétellel tettem fel ezt a kérdést, amitől egy kicsit, talán pszichopatának tűnhettem. De legalább egy csinos pszichopata voltam rózsaszín szatén köntösben.

- Nyugodj meg, ha életed hülyeségét csinálnád, most nem itt flangálnál. – rázta meg a fejét Peti, aztán a fejével Pankára bökött, így értettem a célzást és felnevettem.

- Ezt szeretem benned, hogy meg tudsz nevettetni. – ráztam meg a fejemet.

- Tudtam, hogy imádod! Há! – mutatott rám Panka, aztán milliós boldogsággal ölelte meg Petit.

- Gyerekek, mi ez az össznépség? – jött meg végre Tündi, így hát egyből karon ragadtam, még azt sem engedtem, hogy Gergővel puszizkodjanak. Sokkba voltam, és ő az egyetlen, aki megmondja a tutit, még ha meg is bánt.

Óriási őrültség lett volna magassarkút felvenni, hisz az izgalomtól remegtek a lábaim. Nagypapiba karoltam, aki alig várta, hogy odaadhassa a kisunokáját egy másik férfinak. Lassan sétáltunk be, Panka a nagy hasát fogta és úgy mosolygott rám. Neki sokkal több oka van arra, hogy izguljon és féljen, hisz egészen más megházasodni és egy véletlen gyereket bevállalni egy egyéves kapcsolatra bízva. És ő mégis boldog, mégis pozitív, pedig annyi mindenen ment át. Csak játszottak vele, sínylődött a szerelemben, míg nekem Bence ott volt biztos pontnak mindig, még ha az elején én sem hittem ebben a kapcsolatban.