Az utolsó fejezet |Botka Endre|

4. rész - Szemtelen barom

Lihegve értem fel a harmadik emeletre és kopogtam be a második ajtón. Fáradt voltam már, úgyhogy remélem, hogy készen van már minden a lakásban, ami egyszerre hirtelen tönkrement.

- Elveszett bárányka. - nyitotta ki nekem az ajtót Brigi. - Nyúzottnak tűnsz.

- Mert az is vagyok. - mentem beljebb, aztán megöleltem lakótársamat, aki jó barátnőmmé is vált a hetek alatt. Lekaptam magamról a kabátot, aztán a táskámat bevittem a szobámba. Összekötöttem a hajamat és átvettem egy itthon kényelmes felszerelést, ami egy mackónadrág és egy póló aztán kimentem a nappaliba a többiekhez.

- Panka! - kiáltott fel Peti, aztán felpattant a kanapéról, a kezembe nyomta a sörét, aztán elment a hűtőig, hogy vegyen ki magának egy újat. Na szép, én csak a selejtet kapom, ami már annyira nem is hideg. - Mesélj, milyen volt a napod.

- Hosszú és fárasztó. Eddig azt gondoltom, hogy ti vagytok a legbunkóbbak Csabival, nos visszavonom, ugyanis Botka Endrénél nincsen nagyobb! - ültem le a kanapéra és feldobtam a lábamat az asztalra.

- Nem hiszem el, hogy találkoztál a fél Fradival és az egyik legjobbképű játékosról azt mondod, hogy bunkó. - rázta meg a fejét Dóri, mire megrántottam a vállamat és belekortyoltam a sörömbe.

- Nem akarok róluk beszélni, nem lehetne, hogy most én hallgatok és ti beszéltek? - kérdeztem reménykedve, ők pedig úgy is tettek. Petra órákig regélt az új pasijáról, amit Csabi csak fintorgásokkal jutalmazott Peti pedig csak belefeküdt az ölembe, hogy birizgáljam a haját és ez teljesen le is kötött most.

- Alszol ma velem? - kérdezte halkan, hogy senki se hallja, mire kicsit elmosolyodtam és felnevettem. - Ezt egy igennek fogom venni. Esküszöm csak összebújunk.

- Peti, te idióta. - ráztam meg a fejemet. - Biztos, hogy nem. - feleltem és gyorsan kibújtam a feje alól, aztán befoglaltam a fürdőszobát.

Éjjel egyre sikerült mindenkinek nyugovóra térnie, ez az egyetlen hátránya a közös albérletnek, hogy meg kell tanulnunk egymással és egymás bioritmusával együtt élni, de most nem bántam, hisz addig is írtam és haladtam a cikkemmel. Már épp elaludtam volna, mikor megszólalt a telefonom.

- Igen? - szóltam bele még talán félig aludva.

- A húgod elment a focistákkal. Menj érte kérlek. - szólalt bele anya. Semmi „bocsánat, hogy felébresztettelek" vagy egy szimpla „szia". Egy nagyot sóhajtottam, habár legszívesebben kiabáltam volna.

- Jó. - morogtam és ugyan azzal a lendülettel ahogy felvettem, le is tettem a telefont. Majdnem visszaragadtak a szemeim mikor sikerült kikelnem a puha ágyamból, felkaptam magamra a mai nadrágomat, illetve egy Peti által itt felejtett pulcsit és a telefonommal meg a pénztárcámmal megindulva mentem ki a szobámból, ahol beleütköztem Bernibe.

- Hová mész? - kérdezte halkan.

- A húgom elszökött bulizni, úgyhogy érte megyek. - magyaráztam kómásan.

- De ittál is, nem vezethetsz, meg tök fáradt is vagy. - fogta meg a vállamat. - Elmenjek veled? - kérdezte meg aggódva.

- Nem, majd hazasétáltatom, vagy majd megkérem az egyik idiótát, hogy furikázzon már minket. - rántottam meg a vállamat. - Sietek.

- Vigyázz magadra. - húzta el a száját aztán bement a szobájába. Felkaptam a sportcipőmet és a kabátomat aztán már hívtam is egy taxit, ez drága mulatság lesz. Amíg vártam a sárga járműre, addig kiderítettem az Instagram által, hogy hol bulizik a húgom, úgyhogy mire a taxi ideért már tudtam is diktálni a címet, ahová negyed óra alatt odaértünk. Egy bár szerű volt, de rengeteg emberrel így éjjel kettő óra körül. Ezek nem dolgoznak, vagy mi van? Egy eldugott sarokban ültek, Botka, Batik, Varga és egy csaj ült a húgom mellett. Határozottan sétáltam oda és álltam meg az asztal előtt. Először a csaj vett észre, aztán Vargának a tekintete is rám szegeződött.