Az utolsó fejezet |Botka Endre|

14. rész - Döntés kérdése

Petra zavart meg minket, aki leült mellénk.

- Jó a mezed. – üdvözölt egy öleléssel.

- Szerinted is esélyt kéne adnom Botkának? Mármint egy újat. – néztem a most érkező lányra, aki először zavartan nézett, de aztán csak elmosolyodott.

- Mindenképpen, hisz még időtök sem volt megismerni, kiismerni a másikat. Oké, volt egy kis akadály, aminek mellesleg Endi már egyszer véget vetett, de mit lehet tenni a piócákkal? A csaj visszakönyörögte magát. – legyintett egyet Petra. – Na, addig odamegyek hozzájuk. – pattant fel és átmászott rajtunk.

- Látod? Minden csak döntés kérdése. – karolt át testvérem.

- Akkor mit csináljak? – kérdeztem félve.

- Először is hallgasd meg, de úgyis csak a meccs után fogtok erről beszélni, vagy a félidőben. – egy enyhe mosollyal bíztatott, én pedig hallgattam rá, így hát mi is odaültünk a többiekhez, és igen, kifejezetten mellé kaptam a helyemet. A táskámat szorongatva ültem le végül mellé, hogy ne zavarjam be a felettünk ülőknek a képbe. A táskámat a lábaimhoz raktam, így az ujjaimat kezdtem el tördelni. Izgultam mellette, nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, mit kéne mondanom.

- Tetszik a mezed. – nézett rám, de inkább csak lehajtottam a fejemet és ekkor egy harmadik kezet láttam meg. Megfogta az enyémeket, ezzel kényszerítve, hogy abbahagyjam a porcaim csonkítását, de ez után átment a lábamba a remegés. – Esetleg kérsz sört? – emelte felém a poharát, de csak megráztam a fejemet. Sóhajtott egyet, aztán a térdemre rakta a kezét, amitől már a gyomrom liftezett. Kínosan éreztem magam jelenleg mellette, sőt inkább egy tini lánynak, aki az élete szerelme mellett ül és nincs mit mondania neki. Nem tud mit mondani.

- Hallod, mibe, hogy Rolika lőni fog egy gólt? – fordult felénk Batik, de igazából a mellettem ülőnek szánta a kérdést.

- Nem fogadok biztosban barátom. – nevetett fel Botka és megszorította a combomat. Ez jó így? Szabad ezt? Mármint, még a megbocsájtás és az új esély sem volt, de már ilyeneket csinál.

- Én abba lennék biztos, ha Endi a pályán lenne, akkor tuti kapna sárgát. – szólt közbe Petra, amin mindannyian felnevettek, én csak elmosolyodtam, persze az érintett pedig durcázott.

- Oh, az ott helyzet! Burmeister sárgát kapott, az nagyon is Varga szöge és távolsága. – pattantam fel gyorsan, hogy még jobban láthassam. Nagy Gergő sokáig állítgatta a sorfalat meg a játékosokat, míg a mieink pedig próbáltak úgy helyezkedni, hogy jó legyen. Megszólalt a sípszó, a támadó felemelte a kezét aztán ellőtte mindenki felett. – GÓL! – kiabáltam hangosan és szinte már ugráltam, de aztán vissza is ültem a helyemre, amint rájöttem, hogy kicsit hangos voltam.

- Most nyerhettem volna egy tízest. – morogta Batik.

- Az én drága focistám. – dicsekedett Petra és azonnal lefényképezte a kijelzőn lévő 0-1-et, én pedig a csapatölelést és mindketten kiraktuk instára.

- Nekem már az is jó, ha így marad az eredmény. – dőltem hátra a széken és Flórára néztem, aki az Instagramját nézegette.

- Azért jöhetne még gól nekünk. – tette hozzá Botka. Fél szemmel ránéztem, de csak mosolygott, mint a tejbetök

- Mit keres Pápai Joci a pályán? – kérdezte Flóra teljesen komolyan, amin felnevettünk. Jó kis trollfocis poén. – Várjunk, akkor az Eurovíziós Dalfesztiválon nem is Remili volt Ronaldo-val? – kérdezte az állát vakargatva, ezzel teljesen hihetővé adva, hogy ő komolyan gondolta, persze tudtuk, hogy nem így van. Legalábbis remélem, hogy mindannyian tudták.