Az utolsó fejezet |Botka Endre|

11. rész - Zaklató

2017.05.27.

Idegesen mentem vissza az irodámba, drága főnököm jól megdolgoztat engem, hisz ez a tárgyalás, elég nehezen zajlott, főleg, hogy egy olyan dologról beszéltünk, amire nem elég egy két órás ülés, és ez mégis más téma, mint az első általam levezetett. Remek ötlet, hogy a magazint külön női és férfi témákra szedjük, és térjünk rá az internetes portálokra, csak ugyan ez nem olyan egyszerű, mint a terveket előállítani. A szerkesztői csoportnak kiadtam a feladatot, hogy próbálkozzanak a már előrendelt két internetes oldallal, de még semmi se legyen biztos, amíg a főnök meg nem jön.

Aztán a másik meglepetés, amit a kis mappámban találtam, szintén a főnökömtől, hogy szeretné, ha én írnám meg az első cikket a női portálra és valami szerelemről szóljon, ami mindenkit érdekel, ami mostanában nem nehéz, hisz sok embert érdekelné az én életem, már, akik a football szerelmeseinek vallják magukat.

Egy nagy sóhajtással léptem ki az épületből, hogy valami ebédet szerezhessek magamnak, de az ismerős fekete kocsi ott állt szinte előttem. Komolyan? Szombat van, állítólag meccse lesz, de ő itt áll és nézelődik a menő napszemüvegében? Nem elég, hogy ma be kellett jönni megbeszélést tartanom, de még az ebédemért sem mehetek el nyugodtan, persze mindenki más rohant haza, amint befejeztem a mondandómat.

- Azt ne mondd, hogy munkamániás vagy és 0-24-ben dolgozol a hét összes napján. - vette le a szemüvegét, aztán egy mosollyal nézett rám, de nem válaszoltam, csak hidegen néztem rá és elsétáltam mellette, de nem adta fel, követett a kínaiig. - Szólj már hozzám. Kérlek, Panni. -fogta meg a karomat.

- Jó napot! Tésztával kérnék fél adag szezámmagos csirkét elvitelre. Köszönöm. - mosolyogtam az ázsiai férfira, aztán a nőnél fizettem és tudtam, hogy várnom kell, ezért úgy tettem, mintha itt sem lenne mellettem a focista.

- Apa! Ő Botka Endre! - hallottam a háttérből egy kisfiú hangját, de csak megforgattam a szemeimet, kikaptam a nő kezéből az ebédemet, aztán kisétáltam remélve, hogy a kis szurkoló kellően lefoglalja őt. Persze, miért is történt volna így, pár perc után újra megfogta a karomat, ezzel megállítva.

- Panni, kérdezz bármit, válaszolok! - csak sóhajtottam egyet és belementem, hátha így lepattan rólam.

- Flóra mondta meg, hogy hol találhatsz? - tettem fel az első kérdésemet.

- Igen.

- És volt pofád idejönni? Megcsaltad velem a barátnődet! Tudod még mindig milyen rosszul érzem magam? Pedig eltelt már egy kis idő. - háborodtam fel és elindultam újra.

- Ez bonyolult, én már előtted sem éreztem iránta semmit, de te tetszel Panni! - nálam ezzel semmit nem fog elérni.

- Nem is ismersz. - horkantam fel.

- Mert nem hagyod. - felelte. - Hiszel az első látásra szerelmben?

- Azt hittem úgy volt, hogy én kérdezek, te válaszolsz. - böktem a mellkasára utána pedig elindultam a zebrán, ami akkor váltott zöldre.

- Oké, akkor mi a következő kérdés? - adta meg magát, még a kezeit is maga elé emelte, mintha ezzel elbújhatna a haragom elől, ám ő hirtelen kapott a derekam után. - De az a csók, ne mondd, hogy nem volt benne semmi. Azt mondtad, hogy a szíveddel cselekedtél. - suttogta az arcomba, amitől kirázott a hideg, de ellen akartam állni ennek az érzésnek.

- Miért vagy ekkora seggfej? - a szavak kicsúsztak a számon mielőtt meggondolhattam volna, de ezt akkor éreztem, még ha tudom, hogy ő nem olyan seggfej, mint amilyeneket maga a szó takar. Ő csak egy popsiarc amiért játszadozott velem, pedig tele van szeretettel.

- Mindenkinek ki kell tűnnie valamiben, nem? - viccelődte el, de számomra ez nem volt ennyire mulatságos. Ellöktem magamtól és összeráncoltam a homlokomat.

- Nos, remekül csinálod. - morogtam aztán fogtam magamat és ott hagytam őt. A lehelete zavarba ejtő volt, azt a hideg mentolos ízt a számban éreztem az ajkaim között, mint a frissítő nyári szél a kánikulában. Jelenleg is azt éreztem, hogy majd kigyulladok, sokszor gondoltam rá a hetek alatt, a csókra, amitől meglágyult a haragom, de aztán újra és újra eszembe jutott szegény lány. Ismét szörnyen mardosott a bűntudat és égetett a harag. A kínait leraktam az asztalomra, aztán megnyitottam a word-öt, ahol neki kezdtem a szerelmes cikkemnek. Egy az egyben kitöröltem és elkezdtem egy teljesen új dolgot gépelni. Röpke két óra alatt megírtam úgy, hogy átolvastam és javítgattam benne, már sokkal jobban is éreztem magamat, de nem akartam lealacsonyodni egy bizonyos szint alá, nem alázhatom meg őt, az nem én lennék. Végül egy rejtett mappába elmentettem és elkezdtem az ebédemet enni közben pedig a kis saját regényemet olvasgattam a gépen. Imádtam minden szavát, de csak mert ez róla szólt, és máris kialakult egy szál, egy szál, ami hozzá köt és ami miatt úgy érzem, hogy a teljes lénye hatással van rám. Az elmúlt hetek olyanok voltak, mintha a sivatagban kóboroltam volna, de most, hogy láttam őt, a gyönyörű szemeit, a mosolyát, mintha egy csepp folyadékhoz jutottam volna, ami egyre csak több lett és túléltem a pukkasztó meleget.

Sosem hittem volna, hogy még ma hazaérek, de milyen jó érzés is rádőlni az ágyamra, ám nem élveztem sokáig, mivel szörnyen megszomjaztam. Átöltöztem egy kényelmes itthoni szerelésbe, aztán a konyhába mentem, ahol csak Peti iszogatta a sörét.

- A többiek? - kérdeztem tőle és megsimítottam a hátát.

- Dóri és Petra elmentek a hétvégére, valami kiállítás, vagy tudom is én, Csabi a szüleihez ment, Berni pedig szintén. - rántotta meg a vállát, aztán végre elrakta a nyamvadt telefonját. - Milyen volt a napod? Hogy sikerült? - utalt a megbeszélésre. Közben kivettem a hűtőből én is egy üvegsört, amit odatoltam elé, hogy kinyissa.

- Borzasztó volt, nem is akarok róla beszélni. - ráztam meg a fejemet. - Viszont szörnyen fáradt vagyok. - húztam el a számat, ekkor pedig meghallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó.

- Flóra veszély. - húzta el a száját Peti és felállt a helyéről, hogy a falnak dőlve várhassa.

- Hű, foglak látni valamikor úgy is, hogy nem lesz sör a kezedben? - kérdezte húgom, ami megmosolyogtatott, hisz ez tényleg így van, Peti és a sör olyan, mint én és az ágyam. Elválaszthatatlanok. - És drága nővérem délután négykor már sörözik. - nézett a nemlétező karórájára, de aztán ledobta magát a pulthoz. - Mész a meccsre? - kérdezte.

- Nem. - rántottam meg a vállamat.

- Pedig nagy derbi, bár Bence nem játszik, ezért nála fogjuk nézni Endivel. - rántotta meg a vállát Flóra mire magasba szökött a szemöldököm.

- Nem. - jelentettem ki egyszerűen. - Nézd inkább velünk. - pillantottam Petire, aki kíváncsian várta, hogy mi sül még ki ebből.

- Aha, hogy azt nézzem, hogy ti összebújva söröztök és közben átdumáljátok az egészet? Köszi nem. - legyintett egyet, felsóhajtottam és megráztam a fejemet. Lehet nem vagyunk a legpörgősebb társaság, de szerintem nem is vagyunk borzasztóak.

- Oké, de nem mehetsz Batikhoz. Nem is értem miért foglalkozol vele. Látod én is hogy jártam azzal az idióta Botkával, ezek csak kihasználnak mindenkit. Szerinted mit akarna tőled egy huszonvalahány éves focista? Egy szűz végzős lánytól? Én nekem van pár tippem. - vágtam a fejéhez, ami kicsit csúnya volt, de ezt gondolom és ami a szívemen az a számon.

- Panka, nyugodj le kérlek. Endi semmi rosszat nem tett veled, mert őszintén kedvel téged, csak te túl vak és befásult vagy hozzá, hogy észre vedd. Ami pedig Bencét illeti, nem is ismered, úgyhogy ne ítélkezz felette. - emelte meg a hangját kicsit, amit utáltam. Lehet, hogy teljesen mások vagyunk, de én vagyok az idősebb, az én dolgom őt megvédeni.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, viszont csak jövőhét hétfőn tudom hozni a következő részt, remélem nem haragudtok. Szép hetet nektek! 😊😘