Addig-addig beszélgettünk először Botkáról, aztán Vargáról és Batikról is, amíg át nem tértünk a tervezett nyaralásokra, utána pedig a cipőkre. Ilyenkor imádok nő lenni, mindegy, hogy milyen a személyiséged, minden nőnemű imádja a cipőket és ez egy biztos pont minden beszélgetésnél. A srácok mosolyogva jöttek ki hozzánk, ám Botka egyből ismeretlen arcokhoz ment, ami természetesen szemet szúrt, de rögtön felismertem.
- A szurkolóitok nem a legkedvesebbek, tudtátok? - kérdeztem meg az egyik játékostól miután csatlakoztak hozzánk. Botka csak megrázta a fejét és közelebb húzott magához, ezzel belém fagyasztva a szót.
- Dani, ő itt Panka, lepcsesszájú, ő itt Gazdag Dani. - mutatott be minket egymásnak.
- Elég tüzes. - nevetett fel kínosan a Honvéd játékosa.
- Ó, pedig csak úgy lehet szóra bírni, ha felidegesíted, habár a szurkolóknak sikerült úgy, hogy még most is éljen benne, ahogy látom. - és Botka is kinevetett, úgyhogy sértődötten távolodtam el tőle.
- Oké, akkor hallgasd a kifütyülést, ezt egy játékos sem érdemli meg, mikor nemrég még kedvenc volt. Mindegy is, én megyek haza és szeretném, ha a húgomat nem vinnétek magatokkal. - fordultam teljesen testemmel Botka felé, aki csak felhúzta a szemöldökét.
- Most tényleg nem jössz? - kérdezte meglepetten.
- Én is kihagyom, inkább megyek haza a családhoz. - értett velem egyet Dani, és ezzel máris jobban kezdtem kedvelni. - Akkor egyik nap gyere át, akár hozhatod Pankát is, szerintem Grétával jól kijönnének. - pillantott rám egy nagy mosollyal, aztán kezet fogott régi csapattársával, tőlem pedig puszival köszönt el, ami meglepett, de a közvetlensége miatt egyre szimpatikusabb.
- Ő a legjobb haverod? Azt hittem az Batik méltó helye. - pillantottam a focistára, aki elnevette magát.
- Valami olyasmi. - rántotta meg a vállát. - Gyere el, nem bánod meg ígérem és ha szólsz máris viszlek haza. Ígérem. - tette a szívére a kezét, minden mozdulatát végig követtem és nagyon filóztam. - Hé, rajtad piros van! Azt hitted nem veszem észre? Lebuktál Medgyesi Panka, úgyhogy muszáj lesz velem jönnöd! - először egy nagy mosoly terült szét az arcán, de aztán átváltott komolyabbra és innentől kezdve már nem volt beleszólásom. Mennem kellett és én mentem is.
Ugyan ott voltunk, mint mikor azon az éjszakán Flóra után rohangáltam. Felhúzott szemöldökkel néztem Botkára, aki mintha észre se vette volna, már szinte el is tűnt, úgyhogy Varga Roliékkal mentem a pulthoz.
- Mit kérsz? - kérdezte a focista, de csak megrántottam a vállamat. Nem vagyok nagy bulizós, inkább a csendet preferálom és a nyugalmat. - Likőr? Sör? Pálinka?
- Jó lesz a sör. - mosolyogtam kicsit rá, de utána újra a tömeget tanulmányoztam. A fiatal lányok ismeretlenek rázták magukat már teljesen kikészülve, a srácok pedig készen álltak az áldozataik elkapására. Pontosan ettől féltem a húgomat, hogy ő is egy áldozat lesz, hogy kihívóan fog viselkedni és öltözni.
Leültünk egy sarokba, egyből le is vettem a kabátomat, ugyanis majd megsültem és egy egyszerű pubban vagyunk, nem valami neves szórakozóhelyen. Berni ezért is nem jött velünk.
- Flóra? - kérdeztem Botkától, aki a tömeg felé bökött. Néha megpillantottam őt Batikkal táncolgatva és egy kicsit nyugodtabb is lettem. Hiába féltettem a húgomat egy nagy csalódástól, azért tudtam, hogy Batik vigyázni fog rá.
- És Panka, mióta foglalkozol az írással? Vagy ez, hogy jött? - érdeklődött Petra.
- Csak úgy éreztem, hogy ebben vagyok jó és ezzel szeretnék foglalkozni. Sosem akartam olyan munkát, amit nem szeretnék csinálni. - feleltem, de nem éreztem biztonságban magamat.
- Mi a baj? - kérdezte tovább. - Nem nagyon voltál még bulizni, igaz? - kérdezte kis mosollyal.
- Nem arról van szó, habár valóban ilyen helyeken nem nagyon fordultam meg, de nem annyira az én világom. - húztam el a számat.
- Akkor igyunk, hogy Panka is kicsit feloldódjon. - emelte meg a korsó sörét Botka és felém mutatta. Magabiztosabban és több ismerettel fogtam meg régi, kedves barátomat és koccintottam először vele, aztán Rolival és Petrával. Imádtam ahogyan a sör végig folyt a torkomban, tulajdonképpen folyékony kenyér.
- Komolyan nélkülem akartatok inni? - jelent meg Batik rengeteg felessel. Elhúztam a számat és a húgomra néztem, akinek a sajátja már a kezébe volt és felém tartotta. Botka a kezembe adta az egyik, de én csak szemeztem vele. Ezer éve nem ittam, de akkor is nagyon rossz vége lett, amiről csak a lakótársaim tudnak. Botka megbökte az oldalamat, így hát koccintottam vele, aztán a két focistával, Petrával és legvégül a húgommal.
-El sem hiszem, hogy a tökéletes jókislány Panka tömény alkoholt fog inni a szemem láttára. - hatalmas vigyor terült szét az arcán én pedig egyből le is húztam a teli poharat. Biztosan fintorogtam, hisz szörnyű volt, az első mindig borzasztó és ez most sem volt másként. - Még a végén nekem kell téged hazavigyelek. - nevetgélt tovább.
- Flóra, én is buliztam a tini éveimben, csak teljesen máshogyan ahogy te. Tudod, az a sok barátnős ottalvás mindig piálással végződött. - kacsintottam rá, aztán a fülem mögé tűrtem a hajamat, ami egyből vissza is zuhant az eredeti helyére. - Megyek, kérek egy pohár vizet. - álltam fel a pénztárcámmal és egyenes a pulthoz siettem és szerencsére a rendelésem elég hamar kész lett, így már azt kortyolgattam a fizetés után. Az üres poharat eléjük toltam, aztán erőt vettem magamon, hogy visszamenjek a többiekhez, ám Botka ezt nem így gondoltam. Mikor megállított akkor ő helyezett a fülem mögé pár hajtincset, erősen beszívtam a levegőt, aztán lassan engedtem ki. Egy apró puszit nyomott az arcomra, ami meglepett, de még mennyire, hogy meglepett, az meg főleg, hogy tetszett. - Ezt most miért? - kérdeztem tőle.
- Néha a szíveddel kell cselekedned nem csak az agyaddal. Néha jó, és akkor lazíthatsz kicsit. Nem kell senkinek semmit bizonyítanod Panka. Más vagy, de ez a különleges benned, ami miatt nekem is felkeltetted az érdeklődésemet. - rántotta meg a vállát és hátrébb lépett volna, de a kezeimet a nyaka köré helyeztem és gyorsan egy apró puszit nyomtam a szájára. Ez a cselekedetem azt hiszem őt is meglepte, úgy éreztem, mintha az egész hely minket nézne.
- A szívemmel cselekedtem. Azt hiszem. - motyogtam, de aztán már nem várt sokáig, ugyanis ajkaimnak esett. A szívem hevesen vert, a gyomrom liftezett, a hasam bizsergett. Erősen kapaszkodtam belé, ugyanis a lábaim is megremegtek tőle és itt már biztos voltam benne, hogy valamiért vonzódom hozzá, de ez jelenleg megmagyarázhatatlan számomra. Úgy éreztem, hogy minden gátlásomat eldobhatom, ő szabadon engedett, a pillangó kiszállt a kalitkájából, de amint elhúzódott tőlem, úgy éreztem, hogy most újra be vagyok zárva.
- Endi? - behunytam a szemeimet, már minden rosszra gondoltam, például, hogy ez a csaj a felesége, vagy, hogy a gyerekinek az anyja, a nagy szerelme. Szörnyen éreztem magamat ezek után. Én hülye hagytam, hogy a szívemmel cselekedjek, tudhattam volna, hogy az a nyamvadt balszerencsém még ide is követett, sőt ezt várta, hogy mikor kerülhetek újabb és újabb kínos helyzetekbe. - Te... megcsalsz? - és ez az egy szó elég volt ahhoz, hogy most már magamat is utáljam.
- Szilvi, kérlek. - kezdte el Botka, de nem fejezhette be a mondandóját.
- Ide hívsz, hogy jöjjek bulizni a srácokkal, ami körülbelül fél éve volt, kicsíptem neked magamat, de arra kell jöjjek, hogy valami idióta lotyóval itt megcsalsz? - teljesen kiakadt a csaj, amit megértek, de azért a lotyó kifejezés nem volt szép, habár talán a legszebb a fajtájában. Jobb, mint a ribanc. Szilvi monológja közben Botka hátrakapott a kezemhez, de én egyből leráztam, képtelen voltam erre, számomra most teljesen megváltozott minden.
- Jó isten Panka, nyugodj már le! - emelte meg a hangerejét, amit tátott szájjal hallgattam, de nem csak én, hanem Szilvi is, aki egy szép nagy pofont jutalmazott a focistának.
- Végeztünk. - morogta, aztán angolosan távozott. Nekem is ezt kellett volna, be se kellett volna tennem ide a lábamat.
Bocsi, bocsi, bocsi, bocsi! Itt van az uj reszn, ne haragudjatok, csak programom volt, de nem felejtettem el! 😊😊 Remelem tetszett! Puszi xx
#11.rész.12.11. #12.rész.12.18. (Jovohet penteken nem lesz resz, mivel szalagavatom lesz. Remelem nem haragudtok meg. 😊)
KAMU SEDANG MEMBACA
Az utolsó fejezet |Botka Endre|
Fiksi PenggemarAz első Botka Endre fanfiction. "- Arra nem gondoltál, hogyha nem engeded el most mindened meglenne? És itt most nem az anyagiakra gondolok. Megkaptad volna a megfizethetetlent. Csak Ő tudott téged úgy szeretni, hogy nyomot hagyjon benned. Ő védett...