Az utolsó fejezet |Botka Endre|

23. rész - Különkiadás

Medgyesi Flóra szemszöge

Hat és fél hónapja boldogítjuk egymást Bencével és ez életem eddigi legszebb időszaka, de mai nap különleges, hisz ez az első karácsonyunk együtt. Minden évben én vagyok a hangulat felelős, hisz a családból csak én szeretem ezt az ünnepet, de hát olyan gyönyörű.

Elégedetten szálltam le a létráról mikor feltettem a csúcsdíszt a fára, aztán a konyhába rohantam.

- Kész vagyok! – futottam be énekelve. Anya még a desszertet csinálja, míg Bence terít teljesen nyugodtan. Szerencsére anya imádja őt és ez fordítva is igaz, amitől szintén szerencsésnek mondhatom magamat.

- Tudod mi a szerencse? Hogy csak huszonhatodikán ül össze az egész család. Már ez is sok. – rázta meg a fejét anya, mikor elkente a csokimázt a pudingon.

- Aha. – mondtam nem törődően. – Van még csoki? – kérdeztem érdeklődve.

- Kicsim, mindjárt eszünk. – adott egy puszit az arcomra Bence, amitől elmosolyodtam. A szívem kalapált tőle még most is. Oké, nem vagyunk együtt olyan rég óta, de ez nálam már nagyon hosszú idő és vele életem végéig terveznék legszívesebben.

- Inkább hívd fel a nővéredet, hogy mi van már. – morogta anya, így hát egy sóhajtással ráztam meg a fejemet.

- A kajálásra ideér, tudod, hogy mennyire utálja a karácsonyt. – rántottam meg a vállamat, ugyanis közben becsapódott az ajtó. – Mondtam. – morogtam.

- Panka, Panka. – rázta meg a fejét Bence is.

- Nem jöttök be? – kiabálta anya, de nem jött válasz, ezért megindult a nappali felé, és én is követtem, de teljesen lefagytam. A nővérem feje be volt kötve, sőt kicsit véres is volt, illetve a bal keze gipszben pihent, míg Petinek is egy hasonló kötés volt a szemén, egy tapasz a szeme alatt és a lábán sántikált a kanapéhoz, ahol Panka terült el. – Mi a fene?

- Jól vagy drágám? – ült le a földre mellé Peti. – Átázott a kötésed. – motyogta elhaló hangon.

- Jól vagyok. – suttogta Panka és a kezét Peti arcára vezette, amit simogatni kezdett.

- Valaki észre venne minket is? – hisztizett anya, teljesen ki volt borulva.

- Anya, nyugi. Volt egy balesetünk, de jól vagyunk. – mondta Panka és ez lehet anyát megnyugtatta, de engem nem.

- Ó, fogadjunk megint bömbölt a hülye zene, meg ment az a szar e-cigi! Hát nem tanulsz, te idióta? És mit csináltál volna, ha valami komolyabb baj történt volna? Hm? Ha ne adj Isten Panka életveszélyes sérüléseket szerez? Teljesen idióta vagy? – kiabáltam vele, de megérdemli. Neki is akartam menni, ám Bence megfogta a karomat. – És te meg miért bízol ennyire benne? – kérdeztem nővéremet, aki idő közben felült.

- Azért, mert szeret. És én is szeretem. – mondta könnyes szemekkel, ami megcsapott. Tényleg szeretné őt? Egy nagyot nyeltem és Bencére néztem, aki csak behunyta a szemeit és bólintott egyet. Elengedte a kezemet, így leültem a nővérem mellé.

- Sajnálom Panka. – motyogtam miközben a hátát simogattam.

- Nem baj Flóra. – rázta meg a fejét.

- Nem. Sajnálom, hogy én annyira ellenetek voltam. Azt hittem Endi tényleg neked való, de ha a te szíved más felé húz, akkor én nem mondhatom meg, hogy kit szeress. – ráztam meg a fejemet, aztán a vállára döntöttem. – Nem akarlak elveszíteni és ezért aggódom érted. A tesóm vagy. – húztam el a számat aztán megláttam, hogy Panka Peti kezét szorítja. – Sajnálom Peti. – néztem a srácra, aki egy kis mosolyra húzta a száját.