Az utolsó fejezet |Botka Endre|

0. rész - Prológus

2017.04.27.

15:36, már csak négy perc és vége van a megbeszélésnek és végre megihatom a jól megérdemelt kávémat. A még friss körmeimmel az asztal szélét ütögettem, ami senkit sem zavart ugyanis a nemsokára megjelenő havi magazint beszéljük újra át és mindenki meghallgatja a főnök véleményét. Mivel szabadságon voltam, ezért én nem kaptam most semmit, viszont kérdéses, hogy a hiányzó helyre mit rakjanak be.

- Lehetne az idei nyár előreláthatólag nagy slágereiről írni. Színek, minták, frizurák és a többi. - javasolta Anikó miközben a jegyzeteit vizsgálta.

- Hasonló volt a decemberi számban, csak a téli slágerekről. Valami olyan is kellene, ami minden korosztályt érdekel és nemtől független. - megálltam az asztal „rongálásával" és felhúzott szemöldökkel néztem a főnökömet, hogy mit szól ehhez. Elvégre az magazinunk, a szerkesztőség nincs korhoz függesztve állítólag, mégis a statisztikák szerint csak a 17 és 25 év közöttiek vásárolják előszeretettel.

- Ha esetleg valami konkrét ötleted van Panka, azt hallgatjuk! - szólalt fel Zsuzsa, a főnökhelyettes kicsit sem kedves hangnemben.

- Lehetne például a fociról. - rántottam meg a vállamat, hisz a húgom is beleszeretett ebbe a sportágba tavaly nyár óta, mikor anno még hidegen hagyta, pedig apa és a nagybátyám mindig is focit néztek. Most már mindenhol őket keresi és alig várja a meccseket.

- Az már lejárt lemez, már nem aktuális. - mordult rám Zsolt, aki inkább a kosárlabda híve. Felhúzott szemöldökkel néztem rá és vártam, hogy akkor mondjon valami más ötletet.

- Pont ez a lényeg. Utoljára júliusban írtunk róluk, azóta nem mindenkiről lehet közvetlenül tudni, hogy mi történt vele. Utána kellene járni az átigazolásoknak, a keret életének és Storck-ot is meg lehetne kérdezni pár dologról. Júliusban folytatódik a VB selejtező sorozat, el kell kezdeni felcsigázni a népet. - egyenesedtem ki görnyedésemből, aztán felnéztem Sándorra, a főnökömre.

- Németh Krisztián maga a tökély. - suttogta mellettem a velem egyidős Dóra, mindenki meghallotta, Sándor pedig erősen gondolkozni kezdett. Persze mellette Zsuzsa próbálta lebeszélni, először a témáról, aztán pedig arról, hogy ne adja meg nekem azt a sikerélményt a főnök, mivel nemrég kerültem ide. Igen, körülbelül nyolc hónapja.

- Elég legyen. Tetszik az ötlet, Panka, az ön feladata lesz megírni. Végeztünk! - állt fel, mire nagy szemekkel néztem magas alakjára és egyáltalán nem érdekelt Zsuzsa és a többi irigy kutyának a csúnya nézése.

- De Sándor! Másfél hét az kevés idő! - pattantam fel én is és a cuccaimat megfogva kezdtem el követni.

- Oldja meg Panka! Maga nagyon kreatív, ezt már bizonyította. - mondta miközben bement az irodájába, de én még oda is követtem.

- Kérem, ez lehetetlen, hogy mindenkiről mindent megtudhassak, hogy elérjem a szövetségi kapitányt, aztán pedig a vázlatomból megírjam. - ez túl nagy feladat számomra, mármint az idő hiánya, ami igazán idegesít.

- Akkor keressen meg egy embert és figyelje meg egy napját, közben pedig kérdezze ki, hogy mit tud a csapattársairól! Én a maga helyében már indulnék is! - legyintett egyet a kezével, mire csak fújtattam egyet és kiviharoztam az irodájából. Kevesebb, mint egy hetem van leadni, hogy még időben ki lehessen nyomtatni és értékesíteni a magazint. Remek, a héten sem fogok aludni.

Lahangoltan és mégis feldúltan érkeztem meg a Frei Coffeeba, ahol Brigi már várt. Gyorsan lekaptam magamról a kabátomat és a nagy sálamat, aztán leültem mellé. Két puszival köszöntünk egymásnak és máris szólásra nyitotta száját, de ekkor felpattant és a pulthoz ment, ahonnan elhozott két kávét.