Az utolsó fejezet |Botka Endre|

9. rész - Ötödik randiig

2017.05.06 (MTK-Fradi 1-3)

Mikor nagy nehezen beértünk az arénába, már milliószor megbántam, hogy miért nem maradtam otthon a nyugalomban, a biztos pontommal, aki ugyebár Peti. Bernibe karoltam és vártuk a csodát, miszerint egy ismerős arcba futunk, persze ez nem így volt. Körülbelül öt percet bolyonghattunk miután megtaláltuk a mosdót, aztán pedig egyenesen Varga Roliba botlottunk, vagyis inkább ő belénk mivel annyira magyarázott a mellette lévő lánynak, aki múltkor ott volt a bárban is.

- Újságírónő. – torpant meg egy nagy mosollyal. – Talán eltévedt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Igazából mi csak a húgát keressük. – barátnőm megelőzött, de ez nem igen izgatta a focistát.

- Vagy inkább egy Botka Endrét? – húzogatta a szemöldökeit egy pimasz vigyorral. A mellett lévő lány, aki a barátnője lehet csak a karjára csapott, ami miatt Roli is abba hagyta a vérem szívását.

- Inkább menj bemelegíteni. – sóhajtott fel a barna hajú, de Roland nem mozdult. Még csent a barátnőjétől egy csókot, ami gondolom valami féle tradíció és el is futott. – Petra vagyok. Múltkor nem sikerült bemutatkoznom. – nyújtotta felém a kezét. – Panka. – tette még hozzá. Tehát valaki nagyon sokat mesélhetett rólam. Elfogadtam a gesztusát aztán a mellettem ácsorgó barátnőmre néztem.

- Ő az egyik lakótársam és egyben legjobb barátnőm, Berni. – mutattam be őket egymásnak, amit gyorsan lerendeztek, sőt még megvitatták, hogy hol vették a táskájukat, viszont utána már nem figyeltem hisz megpillantottam Flórát a két focistával. – Az anyád úristenit. – morogtam az orrom alatt ez pedig a két lányt ki is zökkentette a beszélgetésből. Batik már hajolt volna a húgom arca felé, mikor közéjük fúrtam magam és még mielőtt engem csókolt volna meg, a tenyeremet a csücsörítős szája elé raktam.

- És megjött Panka. – sóhajtott fel Flóra, mire kicsit eldöntöttem oldalra a fejemet és rávigyorogtam Batikra.

- Túl gyors vagy. – ráztam meg a fejemet és farkasszemet néztem a nálam jóval magasabb focistával, aki mire felfogta, hogy miért is kerültünk ilyen közel egymáshoz hátrébb is állt.

- Köszi nővérkém, most már foglalkozz a saját focistáddal. – rakta a kezeit a vállamra a nálam magasabb húgom és konkrétan arrébb tolt.

- Nincs is focistám, te meg vigyázz vele! Ötödik randiig semmi tapi, semmi csók, semmi közösülés! – emeltem fel a mutatóujjamat, aztán Batik felé böktem, aki nagyon remélem, hogy értette a célzást. Hallottam, hogy Flóra elkezd mentegetőzni, de nem volt időm mindent kihallgatni, ugyanis Botka átkarolta a vállamat és arrébb irányított kicsit. – Most jön a befásult nővér megpuhítása? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.

- Most számoltam, akkor már csak négy randi kell, hogy megcsókolhassalak? – kérdezte egy kis mosollyal, amitől akaratlanul is mosolyognom kellett. Nem tudom, de az ő szája íve ragályos, ha az felfelé gördül, úgy éreztem magamat, mint egy tükör, aki legszívesebben egész nap őt utánozná, ha cserébe végig mosolyogna. Minden egyes alkalommal el tud vinni egy másik világba, egyre jobban kezd bebizonyosodni, hogy az első Botka Endre, akit én láttam épp egy szörnyű napon esett át, és rajtam csattant pár dolog.

- Te kivétel vagy. – fontam össze a kezeimet a melleim alatt. – Még öt randi. – húztam nagyobb mosolyra a számat, amin felnevetett. – Mit röhögsz? – komorultam el. – Akár haza is mehetek. – böktem a kijárat felé és el is indultam, de ő ezt nem hagyta és egyből a karom után nyúlt.

- Csak most nem kellett, hogy felidegesítselek a tartalmas beszélgetéshez. – kezdte el a sajnálkozását, amiért kinevetett, de nálam ez nem lesz elég. – Szóval eljöttél. – tette meg ezt az igen értelmetlen állítást.

- Hiszen itt állok előtted. – feleltem és elfojtottam egy nagy mosolyt, még a végén összetöröm a lelkét a meccs előtt. – Hogy érzed magad? – látszólag meglepte a kérdésem, hisz nagy szemekkel nézett a szemeimbe, aztán le a földre. Hirtelen váltottam komolyra a szót, de tényleg érdekelt, hogy mi kavaroghat most a fejében Érdekel, hogy mit gondol egy-egy meccs előtt, alatt és után.

Körülbelül öt másodperc alatt elkezdtem veszekedni magammal, hogy most biztatásként megfogjam-e a karját, vagy ne. Félek, hogy félreértené az egészet, de kíváncsi vagyok a reakciójára is és mivel a kíváncsiságom erősebb, mint a félelmem, ezért megtettem. Megszorítottam a felkarját, mire egyből rám kapta a gyönyörű szemeit, amelyek talán az újtól való rettegéstől csillogtak. Kicsit elmosolyodtam, igazából teljesen zavarban voltam, szerettem volna, ha jobban érezné magát, viszont túlzásokba sem akartam esni.

- Minden rendben lesz. – felelte, de aztán fogta magát és elsétált mellettem. Lefagyva néztem magam elé és felhúztam az egyik szemöldökömet. Most komolyan itt hagyott? Oké, mennie kell, de azért egy „köszi, hogy itt vagy" vagy „szurkolj nekem" jól esett volna.

Szóval, a három srác speciális ötlete lehetett, hogy egymás mellé kapjuk a jegyeinket, ugyanis Petra és Flóra egyből elkezdtek fűzni a ma esti bulira, amire semmi kedvem nem volt menni, inkább hazavándorolnék befeküdnék a meleg ágyamba és másnap legalább tízig aludnék.

- Egy kicsit gyere már, még sosem buliztál velem. – Flóra egyből bevetette a cuki nézést, ami most nem jött be, de nem is nagyon figyeltem, ugyanis a meccs elkezdődött. Mosolyogva néztem a srácokat az egész meccs alatt, de leginkább azt az egyet, aki kezdi belopni magát a szívembe.

- Milyen édes, hogy nézte Endit egész meccs alatt. – ábrándozott Flóra.

- Ne szívd már a vérét. – lökte meg kicsit Petra és azt hiszem emberemre akadtam a személyében. – Hozzánk se szólt, csak őt bámulta. – nevetett fel, ami nagy csalódás volt, úgyhogy csúnyán néztem a két lányra, aztán Bernitől vártam a következő beszólást.

- Peti otthon vár. – jegyezte meg dúdolgatva és utálom, amiért újra eszembe juttatta, hogy megint azt érzem, hogy nem Botkát és a hülye meccsét kellett volna választanom, hanem a barátomat. A barát barátomat.

Na, egy szornyu hetfo utan egy szornyu resz. 👌🏻 Teljen jol a hetetek. Xx

#10.resz.12.08 #11.rész.12.11