Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Elveszve.

*Byul szemszöge*

-Én köszönöm Byul. – mosolygott Suga.

--------------------------

-A mai nap egy kicsit elhúzódott, elnézést kérek, pihenjék ki magukat. Holnap találkozunk. – köszönt el a főnök a dolgozóktól.
Besiettem az öltözőbe, megfogtam a táskám és már rohantam is haza.
Lépteket hallottam magam mögött, de nem mertem hátranézni, ezért inkább a tempómon gyorsítottam. Utolért. Vállamra rakta két kezét, majd maga felé fordított. Arcát nem láttam, mert maszkot viselt és kapucnit. Egyik kezével lehúzta a szájmaszkját, majd egy gonosz vigyor jelent meg arcán. Próbáltam kiszabadulni szorítása alól. Minden erőmet bevetettem, de nem bírtam szabadulni. A támadómnak elege lett a viselkedésemből, majd hatalmasat lökve rajtam zuhantam a földnek. Fejemet a betonba vertem.
-Suga, segíts! – csúszott ki számon akadozva és erőtlenül.

--------------------------

Mikor vége lett az újabb emlékem részletének sírva fakadtam. Suga szorosan átölelt. A hátamat simogatta nyugtatásképpen. Mikor kezdtem megnyugodni körülnéztem.

Mivel Suga idehozott, mert itt vesztettem el az emlékeimet, akkor valahol itt dolgozhatok... – gondoltam vissza az emlékemre.

Szemmel keresni kezdtem, azt a helyet, ahol dolgozom.

Itt kell lennie....

Megtaláltam. Futni kezdtem a járdán az épület felé.

-Byul, hova rohansz? – kiáltott utánam Suga.

Mikor az épület ajtajába értem, hatalmas fény szűrődött ki.

-Ez egy kávézó. – jelentettem ki.

-Igen az. – értett egyet velem Suga.

-Itt dolgozok, azt hiszem... – feleltem. – Bemegyek! – nyitottam volna az ajtót, de Suga visszarántott.

-Holnap visszajövünk, ígérem, de a többiek már biztosan idegesek, hogy nem vagyunk még otthon.

-Jól van. – szomorodtam el.

15 perc múlva, már a nappali kanapéján ültünk. Mindenki pakolt és készülődött.

-Hova megyünk? Egyfolytában azt hallom, hogy program van, de hogy mi, azt senki sem mondta el eddig. – kérdeztem.

-Majd meglátod. – mosolygott Rap Monster mellettem.

-V! Ne zabáld már meg a szendvicseket! – kiáltotta Jin.

-Éhes vagyok, ez nem bűn. – érvelt V üvöltve.

-Majd ott eszel! – ordította Jin.

-Fogjátok már be! – kiáltott már Rap Monster is.

Mindenki, elhallgatott, és jöttek ki sorba, a nappaliba.

-Mehetünk? – kérdezte Jimin.

-Igen. – sóhajtotta Rap Monster.

Beültünk a kocsiba, majd kíváncsian vártam, hogy hova is megyünk. Mikor megérkeztünk, mindenki megfogta a cuccát, majd kiszálltunk a kocsiból. Egy erdőhöz értünk, majd egyre beljebb mentünk. Fiúk kinéztek egy tökéletesnek tűnő helyet, majd lepakoltak.

-Most már ehetek? – kérdezte nevetve V.

-Egyél. – forgatta szemeit Jin.

Leterítettek egy hatalmas pokrócot, majd kipakolta Jin a szendvicseket.