Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Aranyos vagy!

-YunSeo... – szólított MinJi, minek hatására visszatértem a gondolataimból.

-Ne haragudj. – mosolyogtam rá. – Hm, ha már itt vagyok a szobámban, akkor körbenézek. Biztos akad valami, amire emlékezni fogok...remélem.

-Csak nyugodtan. – mosolygott.

MinJi az ágyon ülve, háttal a falnak dőlve figyelt, ahogy elkezdek fel-alá járkálni a szobába. Először az íróasztalomhoz mentem. Kinyitottam a legfelső fiókot, majd átnéztem. Semmi érdekeset nem találtam benne. Füzetek, papírok, íróeszközök fogadtak. A másik kettő fiókban sem volt több. A ruhásszekrény felé vettem az irányt, majd kinyitottam. Az összes ruhám vállfára volt felakasztva. Szemügyre vettem minden egyes ruhadarabom, majd az egyiken meg akadt a tekintetem. Mosolyogva vettem le a ruhadarabot a vállfáról. Kezemben egy fekete BTS-es pólót tartottam.

-Ez az egyik kedvenc pólód. – mesélte mosolyogva MinJi. – Vidd magaddal. – azzal felállt és hozott egy szatyrot. – Amit szeretnél, azt vidd el. – mosolygott.

-Köszi. – mosolyogtam rá.

-Ne köszönd, ezek a te cuccaid. –azzal visszahuppant az ágyra.

A pólót beletettem a szatyorba, majd tovább nézelődtem. Hiába voltak ezek az én cuccaim, mégis úgy éreztem magam, mintha vásárolnék, és vacillálnék, hogy mit vegyek meg, és mit ne. Tovább nézve a ruháimat egy Suga feliratú pulcsi akadt a kezembe.

-Ezt vidd mindenképpen. – mosolygott MinJi.

-Kizárt. – nevettem fel. – Már így is van ott egy pólóm az ő nevével. – nevettem.

Nem raktam vissza a pulcsit, inkább az ágyra tettem. Mikor végeztem a ruhákkal, az egyik szekrény fiókjához léptem.

-Abba felesleges belenézned. Mindent beledobtál. Mi feneketlen fióknak hívtuk csak. – nevetett. – Tényleg felesleges, de ahogy gondolod.

Hallgatva a lányra, inkább mosolyogva arrébb álltam. Leültem az ágyra, majd MinJi lezavart róla.

-Naaa, itt lent még vannak kincsek. – mosolygott, miközben az ágyra mutatott.

Kihúztam az ágyneműtartót, majd megpillantottam egy nagy dobozt, kinyitottam és egy ARMY BOMB-ot találtam benne. Kezembe vettem, majd mosolyogni kezdtem.

-Nem emlékszel a koncertre se igaz? – szomorodott el MinJi.

-Sajnos nem.

-Mindegy, ha úgy vesszük neked most lényegtelen, hiszen velük vagy. – nevetett fel.

Késztetést éreztem arra, hogy ezt is a szatyorba rakjam és elvigyem magammal, ezért beletettem. Visszatérve az ágyneműtartóhoz egy fényképes albumot találtam. Lassan átlapozgattam, de semmi sem rémlett.

-Ezen a képen a szüleiddel vagy. – mutatott ez egyikre. – Itt mi vagyunk. – nevetett fel, miközben egy másikra mutatott. – Ezek a koncerten készültek. – folytatta a mesélést. – Ez mit keres itt? – döbbent le az egyik képnél.

A képen egy fiúval ültem egy padon, aki egyik kezével átölelt. Felismertem azt a fiút.

MinHyuk...

Mikor végeztünk a képek átnézésével, a szatyorba tettem.

-Igazad van, vidd magaddal az emlékeid, hátha beugrik majd valami. – mosolygott MinJi.