Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Szeretlek Byul!

*Byul szemszöge*

10 perc kóborlás után megtaláltuk azt az utat, ahonnan jöttünk. Egyre gyorsabb tempót vettünk fel, majd megláttuk a többieket.

-Ott vannak! – kiáltott V.

Mindenki felénk kezdett el rohanni. Jungkook és Jimin szorosan átölelt, majd mindenki csoportos ölelésre jött.

-Mégis mi a fenét képzeltél Suga? – akadt ki Rap Monster.

-Bújócskáztunk nem? Nyertünk. – nevetett, majd abba hagyta, mivel mindenki mérgesen nézett rá. – Kicsit mélyre mentünk...és elaludtunk. – vakarta meg fejét. – De élünk! – mosolygott.

-Most hazamegyünk. – felelte Rap Monster.

Összepakoltuk a cuccokat, majd visszasiettünk a kocsihoz. Beültünk és már mentünk is.

-Mi legyen Byul-lal? – kérdezte Jin vezetés közben.

-Hogy érted ezt Jin? – kérdeztem tőle.

-Holnap már mennünk kell. Vissza próbálni. – mesélte.

-Értem. Nem akarok terhetekre lenni, megkeresem holnap MinJi-t. – közöltem.

-Nem mész sehova! – jelentette ki Suga.

-Nem vagy a terhünkre. – felelte Jungkook.

-Annyi, hogy 1 hétig kevesebbet találkozunk. – felelte Jimin.

-De mindent bepótolunk. – mosolygott J-Hope.

-Mivel érdemeltelek ki titeket? – mosolyogtam.

Otthon lefürödtünk, majd egyből bedőlt mindenki az ágyába. Éppen mentem be a szobámba, mikor Suga megállított.

-Byul. – fogta meg karom szokásosan.

-Tessék? – néztem felé, miközben arcom lángba borult ismét.

Mi van velem?

-Á, hagyjuk! – azzal sarkon fordult és bement a szobájába.

Mi van vele?
Mi van velünk?

A folyosón álltam egy darabig, majd észbe kaptam és bementem a szobába, becsuktam az ajtót, majd befeküdtem az ágyba. Több órán keresztül forgolódtam, de nem jött álom a szememre. Felkeltem azzal a szándékkal, hogy iszok egy pohár vizet. Lementem a konyhába, de nem voltam egyedül.

-Hát te? – nézett rám Suga fáradtan.

-Szomjas vagyok... – feleltem.

Előszedtem egy poharat a szekrényből, majd megtöltöttem vízzel és inni kezdtem. Miután kiittam a pohár tartalmát, a pultnak támaszkodva álltam meg.

-Nem tudok aludni. – vallottam be.

-Én sem. – felelte Suga.

Kérdőn pillantottam felé, mire elindult az emeletre a szobák felé. Követtem. Mikor odaértünk az ő szobája elé, mentem volna tovább, de megállított.

-Nem akarsz velem aludni? – kérdezte.

-Tessék? – álltam meg háttal.

-Nem akarsz velem aludni? – kérdezte meg ismét.

-Miért aludnék veled? – fordultam felé.

-Mivel nem tudsz aludni. – közölte.