Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Születésnap 2/4

*Jimin szemszöge*

Amint elmentek Suga-ék egyből kiosztotta Namjoon a feladatokat.

-Jin, el tudod vállalni a torta készítését? – kérdezte.

-Persze. – azzal rohant is a konyhába.

-Jimin, Jungkook, Taehyung vásárlás menni fog? – kérdezte.

-Persze, elintézzük. – feleltem.

-Hoseok és én feldíszítjük a házat. – felelte. – Mire vártok még? Menjetek, mert kevés az időnk! – kiáltotta.

-Namjoon, szerintem ott lesznek egy ideig. – nevettem.

-Nem baj. – közölte.

Megindultunk hárman a bevásárlóközpont felé. Mikor oda értünk megfogtunk egy bevásárlókocsit, és elkezdtünk járkálni a sorok között.

-Váljunk szét. – javasoltam.

-Jó ötlet. – értett egyet Jungkook.

-Stop az alkohol része. – nevetett Tae.

-Ahj, mi lesz ebből. – fogtam meg a fejem. – Jól van, de ésszel, nem a lerészegedés a cél. – közöltem vele, majd elment.

-Jungkook, te kiválasztod a nassolnivalókat? – kérdeztem tőle.

-Persze. És te? – kérdezte.

-Én összeszedem Jin-nek a sütéshez és a főzéshez szükséges dolgokat. – feleltem.

-De hát, már elkezdte a tortát, megvan minden nem?

-Igen, de nem árt, ha viszek még. – nevettem.

Mi is különváltunk, majd mikor az utolsó dolgot tettem bele a kocsiba Jungkook megjelent mellettem és bepakolt a kocsiba.

-Szuper. Tae meddig szórakozik még? – sóhajtottam.

-Jimiiin! – húzta el a nevem. – Segítsetek, mert ledobom! – ordította.

Mindketten a hang irányába fordultunk, majd megláttuk Tae-t karjában rengetek üveggel.

-Minek ennyi pia ember? – akadtam ki, majd megszabadítottuk az üvegektől és beraktuk a kocsiba.

-Buli lesz nem? – nevetett.

-De. – forgattam a szemem. – Most innen pár üveget visszaviszünk. – közöltem vele.

-Ne már! – nyafogott Tae.

-Nem muszáj. – felelte Jungkook. – Marad a következőre is.

-Jól van. – sóhajtottam. – Menjünk fizetni.

Beálltunk a sorba, majd türelmetlenül vártuk, hogy sorra kerüljünk. Mikor közeledtünk a kassza felé, elkezdtünk kipakolni. Miután az eladó közölte az összeget a fiúkra néztem.

-Kéne pénz is. Kinél van? – néztem rájuk, majd lesápadva néztek rám. – Azt ne mondjátok, hogy otthon maradt! – ordítottam.

-Azt hittem nálad van. – felelték egyszerre.

-Fiatalember, maga hülyének néz? – akadt ki az eladó. – Feltartják a sort, fizessenek, kérem.