Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Születésnap 1/4

-YunSeo, ő nem más, mint.... A bátyád, WooJin. – mosolygott anyu.

Tehát, akkor ő lenne az, akiről MinJi beszélt...

A fiú mosolyogva lépett az asztalunkhoz.

-Sziasztok. – mosolygott. – Anya, apa, hát ti? Azt hittem Amerikában vagytok. YunSeo, ezek a fiúk... - nézett körbe. – Te mégis hogyan keveredtél össze a BTS-sel?

-Túl hosszú... - nevetett Jimin.

WooJin legyintett egyet, majd rám nézett.

-Múltkor mondtad, hogy munka után benézel, de nem jöttél, és egy ideje nem is tudlak elérni. – emelte fel telefonját.

-Ezt mondtam? Ne haragudj. – hunytam be szemeim.

-A húgod emlékeit vesztette. Mi is azért vagyunk itt. – mesélte apu.

-E-ez igaz? – fagyott le. – Semmire sem emlékszel?

-Igen igaz. Nem emlékszem semmire. Volt, hogy beugrott valami, de nagyon kevés dolog. – feleltem.

-WooJin lenne kedved holnap átjönni hozzánk? Beszélgethetnétek, meg úgyis YunSeo születésnapja lesz. – érdeklődött Namjoon.

-Miért is ne? – mosolygott.

Namjoon leírta a címüket, majd átadta neki. Megbeszélték, hogy hányra jöjjön, majd kis idő múlva hazaindultunk.

Otthon a szüleim elkezdtek összepakolni. A kész bőröndöket levitték a nappaliba, majd szomorúan néztek rám.

-Tényleg nagyon sajnáljuk, de mennünk kell. – felelte anyu.

-Majd legközelebb. – mosolyogtam, majd megöleltem őket.

Miután mindenki lefürdött váltottunk pár szót, majd aludni mentünk.

Mikor bementem Suga szobájába, egyből bedőltem az ágyába, majd ő is befeküdt mellém.

-Várod a holnapot? – kérdezte Suga suttogva.

-Miért is?

-Születésnapod lesz. – nevetett.

-Ugyanolyan nap, mint a többi. Semmivel sem lesz másabb. – feleltem.

-Másabb lesz, hidd el.

-Mivel lesz másabb? – kérdeztem.

-Egyik születésnapodat sem töltötted még a biasoddal. – mosolygott.

-Biasommal? Nekem már több vagy, egy egyszerű biasnál. – nevettem.

-Valóban? – kérdezte suttogva, majd megcsókolt.

*Suga szemszöge*

Reggel, mikor felébredtem Byul még mindig aludt.

Ezt is megéltem...

Átöltöztem, majd lementem a konyhába, ahol Jin már készítette a reggelit. Leültem az asztalhoz, majd felhívtam MinJi-t.

-Történt valami? – vette fel aggódva.

-Nem semmi. – nevettem. – Csak lenne egy kérdésem.

-Hallgatlak.

-Byul születésnapja alkalmából szeretném teljesíteni egy kívánságát. Persze csak, ha tudom és nem a lehetetlenre vágyik. – közöltem.