Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Eleget bizonyítottál

Sötétben indultam haza MinJi-től, majd mikor visszaértem megpillantottam Suga-t, aki a kanapén feküdt. Amint becsuktam a bejárati ajtót, egyből felkelt.

-Ne haragudj, hogy felébresztettelek. – mosolyogtam rá. – De mond csak, miért itt kint alszol?

Suga felhúzta a szemöldökét, majd úgy nézett tovább. Legyintett egyet, majd felállt.

-A többiek már alszanak, én pedig megvártalak, csak elaludtam. – mesélte.

-Elmehettél volna te is aludni. Látszik, hogy kimerült vagy.

-Nem tudtam volna elaludni úgy, hogy nem vagy itthon. – közölte, majd kézen fogott és az emeletre vitt.

Bementünk a szobájába, majd befeküdt az ágyába. Mosolyogva néztem a fiút, majd egy nagyot sóhajtott.

-Állva alszol? – kérdezte.

-Nem. – nevettem. – Lefürdök és jövök. – feleltem, majd megfogtam a ruhám és a fürdőszobába mentem.

Lefürödtem, amilyen gyorsan csak tudtam, majd visszamentem a szobába. Suga már mélyen aludt, mire visszaértem. Mosolyogva bemásztam az ágyba, majd nem sokkal később, engem is elnyomott az álom.

Reggel, mikor felébredtem Suga már nem volt mellettem. Lementem a konyhába, majd az időre néztem.

Nem csodálom, hogy nincs itthon senki, mivel 9 óra van...

Reggelit csináltam, majd a nappaliban TV nézés közben elfogyasztottam. Megálltam a TV kapcsolgatásában egy zenecsatornánál. A BTS egyik számát játszották.

Milyen üres a ház nélkülük...

Kikapcsoltam a készüléket, majd átöltöztem. A telefonom csipogni kezdett, ugyanis kaptam egy üzenetet Suga-tól.

Byul, ma ebédelj velünk. A Big Hit előtt találkozunk pontban délben.

*Suga szemszöge*

Éppen, hogy elküldtem az üzenetet, már állítottak is vissza a helyünkre. Megint egy iszonyatosan rövid szüneten estünk túl.

-Suga, mintha élnél...Tudom, hogy unod, de ez nem mentség. – felelte a tánctanárunk.

Zsebre tett kézzel álltam be a többiek mellé, majd folytattuk a próbát.

Rengetegszer ismételgettük ugyanazt a számot, majd egy dicséret után mehettünk is a kiérdemelt, hosszas ebédszünetünkre.

A fiúkkal csendben vonultunk végig a folyosókon, majd a menedzserrel az oldalunkon indultunk ki az épületből. Kiérve egyből keresni kezdtem Byul-t, majd megpillantottam a pár méterrel arrébb álló lányt.

-Byul! – kiáltottam neki, majd mikor felém nézett intettem neki.

Mosolyogva lépett elénk, majd a menedzser sóhajtva megszólalt.

-Mi szél hozott téged? – kérdezte Byul-t.

-S-Suga hívott... - felelte lehajtott fejjel.

-Értem. Hát, akkor menjünk. – felelte, majd elindultunk.

Megfogtam Byul kezét, és úgy sétáltunk tovább az étteremig. Mikor megérkeztünk beültünk a szokásos asztalunkhoz. A pincér egyből kihozta a szokásos ételt, majd kérdőn nézett Byul-ra.

-Kisasszony is magukkal van? Neki mit hozhatok? – kérdezte.

-Hozza ugyanazt, mint nekem. Persze, csak ha megfelel. – néztem a lányra, aki egy bólintással jelezte, hogy jó lesz neki.