Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Születésnap 3/4

*Byul szemszöge*

-Miért érzem azt, hogy készülsz valamire? – kérdeztem Suga-tól.

-Én tudjam? – rázta meg a vállát.

Suga-n az idegesség látszódott. De nem értettem, hogy miért.

Akkor is készülsz valamire, én érzem...

-Byul...Ezt a szemedhez kéne kötnöm. – mutatott fel egy sálat.

-Minek? – néztem rá kérdőn.

-Kérlek.

-Miért pont sálat akarsz használni?

-Ez akadt a kezembe. - nevetett

Sóhajtva hagytam, hogy felkösse a sálat a szememhez. Kezét az enyémbe kulcsolta és húzni kezdett.

-Ez így nem jó! Nem látok, és félek, hogy neki megyek valaminek.

-Nem fogsz, itt vagyok.

-Sugaa... - nyafogtam.

-Valamit valamiért. Tudod mennyit szenvedtem? Maradj csöndben és élvezd az ajándékomat.

Ajtónyitódást hallottam.

-Tudtam, hogy készülsz valamire! – kiáltottam fel.

-Maradj csendben. – nevetett fel. – Vagy csak halkabban, mert mindenki minket néz. – nevetett.

-Mi? Miért? Hol vagyunk amúgy? Mi ez az egész? – árasztottam el kérdéseimmel.

-Ne kérdezz ennyit.

Suga egy hirtelen mozdulattal karjába kapott és úgy vitt tovább. Tettére megijedtem és felsikítottam.

-Befejeznéd? Beégetsz minket.

-Bocs, de szólhatnál, hogy mire készülsz. Miért viszel?

-Lépcső van itt és nem terveztem sokáig szórakozni veled rajta. – nevetett, majd lerakott. – Innen már gyalog is megy.

Másik kezemet kinyújtva kezdtem el tapogatózni.

*Suga szemszöge*

Vicces volt így látni Byul-t. Utolsó folyosóhoz értünk. Az "ajándéka" a folyosón várta őt. Az EXO-s fiúk felsorakoztak, középen Baekhyun-nal. Baekhyun kicsivel előrébb állt a többieknél. Mikor megláttam őket köszönésképpen fejemmel biccentettem, mire ők is ezt tették, majd mosolyogva várták, hogy közelebb érjünk.

-Figyelj Byul, most elengedlek, de menj tovább egyenesen. Méghozzá, ebben a vonalban. – állítottam be, úgy, hogy Baekhyun felé haladjon, de nem mozdult.

-Én nem megyek sehova egyedül. – tette keresztbe kezeit.

Páran elnevették magukat.

-Kik vannak itt? – kérdezte Byul.

-Hol? Nincs itt senki, ne képzelődj. – nevettem.

-Suga, ne szórakozz!

-Indulj el.

-Nem! – vágta rá.

-Kérlek! - mosolyodtam el.

Byul sóhajtott, majd két kezét maga elé rakta, kinyújtotta és a levegőben kezdett el tapogatózni, majd elindult.