Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Ez beteges...

*Suga szemszöge*

-Azt mondtad, hogy szeretsz... – felelte.

Igen, bevallom, kezdek többet érezni iránta, többet a barátságnál...És, hogy álmomban bevallottam, ezzel csak lebuktatom magam...

-E-ezt mondtam? – kérdeztem tetetett kíváncsisággal.

-Igen, ezt. Mond csak...Tényleg így érzel? – kérdezte.

Nem mertem szembenézni az érzéseimmel. Bevallani semmiképp nem akartam, túl korai lenne. Elkezdtem gondolkozni, hogy mit is mondhatnék, de már mindegy volt, ugyanis Byul kihúzott belőle:

-Most komolyan bealudtál? – sóhajtott. – Erre még visszatérünk! – fordult el.

*Byul szemszöge*

Reggel a TV-t kapcsolgattam unalmamban. Mivel nem találtam semmit, ami lekötött volna, ezért kezembe vettem a telefont, amit a fiúktól kaptam, majd kívül-belül átnéztem. A névjegyek között találtam 11 számot. A fiúkét, MinJi-ét, a szüleimét, és még az én számom is le volt mentve. Telefonom pityegett, majd jelezte, hogy üzenetem érkezett.

Kedves YunSeo!
Találkozni szeretnék veled a munkahelyed előtt 10-kor.
Elvinnélek a közeli parkba, sok mindent kell megbeszélnünk.
Remélem engem nem felejtettél el.

/MinHyuk/

MinHyuk? Ki az a MinHyuk?...

Mivel engem ismer, ezért én is őt, csak nem emlékszem rá, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek. Volt egy kis időm még 10 előtt, gyors ettem, majd átöltöztem és már mentem is. Közeledve a kávézó felé, egyre jobban féltem. Pár méterrel a kávézótól megláttam egy alakot, aki a falnak dőlve állt, majd felém nézett, és intett.

-Szia, YunSeo! – mosolygott.

Á, szóval ő az a MinHyuk.

-Szia! – mosolyogtam vissza.

-Gyere menjünk. – azzal elkezdtünk a park felé sétálni. – Nem emlékszel rám igaz?

-Sajnos nem... – vallottam be.

-Elég régóta ismerjük mi egymást. Tudod...hogy is mondjam? – vakarta meg a fejét. – Nem olyan rég, mi együtt voltunk.

-E-ez igaz? – döbbentem meg.

-Igen. – mosolygott. – Csak dobtál.

-Én dobtalak? – lepődtem meg.

-Igen. – nevetett.

-Miért dobtalak? – kérdeztem meg.

-Nem tudom. – felelte.

-Hogy, hogy nem tudod? – húztam fel a szemöldökét.

-YunSeo, egyszer csak bejelentetted, hogy vége, szakítani akartál... – mesélte.

-Oh...

-Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, biztos rossz még neked, hogy nem emlékszel semmire, de szeretném, ha újra megpróbálnánk. – felelte.

-De, nem is ismerlek. Vagyis most olyan, mivel nem emlékszem rád.

-Akkor kezdjük elölről, barátkozzunk, és majd meglátod. – mosolygott.