Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Búcsúlevél

*Jimin szemszöge*

Mérgesen elkezdtük a próbát, de nem jártak velünk sok sikerrel.

Egyfolytában rontottunk.

És, hogy miért?

Azért, mert mindenki hol YunSeo-n agyalt, hol pedig Suga-n.

Egy óra múlva kaptunk egy kis szünetet, hogy mindenki összeszedje magát.

-Szerintetek mi lesz Suga-val? - kérdezte Tae aggódva.

-Rendbe fog jönni... - rakta kezét Jin Tae vállára.

-De, ha rendbe is jön...Mi van, ha nem állhat vissza? Mi van, ha nem engedik meg neki? - kezdett el aggodalmaskodni Hoseok is.

-Sajnos ez előfordulhat. - sóhajtott Namjoon. - De a legfontosabb, hogy Ő jól legyen. - felelte, majd mindenki helyeselni kezdte.

-YunSeo-val mi lesz? - kérdezte Jungkook.

-Nen fog elmenni. - vágtam rá.

-De a menedzser...

-A lány már családtag. Nem hagyjuk, hogy elmenjen. - közöltem.

-Igaza van Jimin-nek. - mondta Jin. - Lehet, hogy most Ő is aggódik és tanácstalan, de otthon megbeszéljük, aztán bemegyünk közösen Suga-hoz.

-Na, de folytassuk. Lehetőleg most mindenki itt legyen fejben is, ne csak testileg. - közölte Namjoon, majd ismét elkezdtük a próbát.

*Byul szemszöge*

Otthon tanácstalanul bedőltem Suga ágyába, majd az agyam mindenfélén kezdett kattogni.

Mihez fogok kezdeni?
Mihez kezdenek a többiek?
Vajon mi lesz Suga-val?
Tényleg én vagyok a hibás?
Mondjuk, ha nem találkoztam volna Suga-val, akkor nem történt volna meg...
Mindenről én tehetek...
A menedzsernek igaza van...El kell mennem.
Nélkülem megszabadulnak minden gondtól, ráadásul Suga-t nem fogja bántani még egyszer MinHyuk.
Igen, ezt kell tennem.

Felkeltem az ágyból, majd egy bőröndöt kerestem. Kinyitottam, és a szekrényből kezdtem kipakolni a ruháimat. Amint bepakoltam a bőröndbe levittem a nappaliba. Gondosan átnéztem a helyiségeket, nehogy itt maradjon valamim. Átjártam a házat, majd folyamatosan emlékek törtek rám.

A fiúk jelentették nekem a családot, nem szeretném itt hagyni őket, de muszáj.

Nem akartam szó nélkül elmenni, ezért búcsúzásképpen írtam két levelet. Egyet a fiúknak, egyet pedig külön Suga-nak.

Amint megvoltam, fájó szívvel, de elhagytam a lakást.

Egyben biztos voltam, mielőtt végleg kilépnék az életükből, látni szeretném utoljára Suga-t...

Egy sóhaj után, könnyekkel a szememben indultam meg MinJi-hez.

A házához érve becsengettem, majd rögtön ajtót nyitott.

-Szia. - köszönt vidáman, majd lesápadt. - Hova készülsz?

MinJi behívott, majd leültünk a kanapéra. Elmeséltem neki, hogy Suga kórházba került, azt is, hogy miért. A menedzserrel való beszélgetést, majd a költözésemet. Egyszóval, mindent.

-Annyira sajnálom. - felelte szomorúan, majd átölelt. - Akkor ismételten lakótársak leszünk. Mint régen. - mosolygott. - De biztos jó ötlet ez?