*Byul szemszöge*
-Akarom! – feleltem halkan, majd Suga lágyan megcsókolt.
Egyre szenvedélyesebb csókokkal halmozott, míg végül mosolyogva rám nézett.
-Tudod mióta várok már erre? – mosolygott.
-Akkor miért nem tetted meg előbb? – húztam fel szemöldököm egy mosoly kíséretében.
-Nem mertem. Féltem, hogy megharagszol majd.
-Suga, ezt már megbeszéltük. Sosem tudnék haragudni rád. – mosolyogtam rá.
A fiú szeme megtelt könnyekkel, majd szomorúan nézett rám.
-Megígértem, hogy megvédelek. Erre tessék. – emelte fel a hangját. – Ez miattam történt...
Mosolyogva átöleltem.
-Nem a te hibád. Nem tudhatta senki, hogy megtörténik egyből a baj.
-Annyira szeretlek! – vallotta be.
-Én is szeretlek.
-Tudom. – nevetett.
-Miért kell elrontanod mindent az ilyen hozzászólásaiddal? – csaptam a vállára.
-Szeretlek idegesíteni. Szeretem, ha kiakadsz. Aranyos vagy olyankor. – mosolygott. – Mondjuk, te mikor nem vagy az? – azzal újra megcsókolt. - Furcsa nem? A lány, aki elvesztette emlékeit, a biasa körül éli mindennapjait. És most együtt vannak. – mosolygott.
-Együtt vagyunk? – húztam mosolyra a számat.
-Tudod Byul, ez kijelentés volt, nem kérdés. – felelte.
-Szóval nincs választásom?
-Még jó, hogy nincs. – nevetett.
*Suga szemszöge*
-Kérsz valamit? Mit hozzak neked? Nem vagy éhes? – kérdeztem a lánytól.
-Nem kérek semmit. Nincs étvágyam. – felelte.
-De kell enned valamit. – közöltem vele. – Mindjárt jövök. – azzal az ajtó felé mentem.
-Hova mész? – jött a kérdés.
-Csak szólók egy orvosnak, hogy felébredtél. Nem megyek messzire. – mosolyogtam rá.
Kimentem a kórteremből, majd miután kerestem egy orvost együtt visszamentünk a lányhoz.
-Hogy érzed magad? – kérdezte az orvos.
Byul rám nézett, majd vissza az orvosra.
-Most már sokkal jobban. – felelte.
-Annak örülök. Viszont ma bent tartalak még. Átvizsgálunk és megnézzük, hogy leszel reggelre. Ha minden igaz reggel már haza is mehetsz.
-Rendben. – felelte.
-Haza ugrok. Hozok neked pár cuccot. – feleltem.
Byul homlokára egy puszit nyomtam, majd kisiettem.
Belépve a házba lerohantak a többiek.
-Hova siettél el ennyire? – kérdezte Jin.
-Hol van YunSeo? – kérdezte V.
ESTÁS LEYENDO
Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]
FanficAz emlékek, lehetnek jók és rosszak egyaránt. Mindenki szeret visszaemlékezni a jó emlékekre. Én is szívesen tennem, csakhogy nem lehet. Az életem, akár egy üres lap. Fehér. Nem színezik be az emlékek, ugyanis elvesztettem minden egyes emlékemet...