*Suga szemszöge*
Mosolyogva figyeltem Byul kiakadását. Hirtelen felpattant és elment. Pár perc múlva sírásra lettem figyelmes.
Byul....
Felpattantam, majd a lányhoz szaladtam, aki a földön ülve sírt. Kezében egy levelet szorongatott.
-Mi a baj? – guggoltam le elé.
Válaszként kezembe nyomta a levelet.
Kedves YunSeo,
Bizonyára kíváncsi vagy az életedre. Az emlékeidre. Én megígérem neked, hogy nem kell ezzel törődnöd. Soha többet. Hogy miért? Mert megpróbálom ismét azt, amit megtettem, de sajnos sikertelenül. Hogy mit tettem meg? Az én kezem által vesztetted el az emlékeidet. Megkeserítetted az életem. Most én jövök. Vigyázz magadra YunSeo. Eljön majd a nap, mikor nem fog megmenteni senki...
Mérgemben összegyűrtem a levelet, majd átöleltem a még mindig síró lányt.
-Nem fog bántani. Nem engedem! – feleltem.
Felsegítettem a földről, majd visszavezettem a nappaliba. Leültettem, majd leültem mellé.
-Mi történt? – kérdezte aggódva Byul anyukája.
-Most tört ki belőle minden. Nem bír együtt élni ezzel a tudatlansággal. Az emlékei miatt. – hazudtam.
Nem akartam elmondani az igazat a szüleinek. Nem akartam, hogy megijedjenek és elvigyék magukkal a lányukat. Byul értetlenül rám nézett, nem értette, hogy miért hazudtam a szüleinek.
-YunSeo, Drágám, ne aggódj. – mosolygott az apja.
-Nem megyünk el várost nézni? – kérdezte a feleség a férjétől.
-Menjünk. – azzal integetve elmentek.
*Byul szemszöge*
Amint elmentek a szüleim, Suga előkapta a levelet, majd témává tette. Nem tudtam, hogy mit beszélnek róla. Nem voltak képes felfogni. Rengetek gondolat, és érzelem kavargott bennem, semmit sem tudtam felfogni.
-Nem tudom, hogy ki azaz alak, de kiderítjük. – felelte Namjoon.
-Mellette, meg vigyázunk Byul-ra. – fejezte be Suga.
-Suga, te miért hívod még Byul-nak? Tudjuk már az igazi nevét. – csodálkozott el Jungkook.
-Megszokásból. – közölte. – Meg szerintem aranyos. – nevetett. – Nekem Byul marad.
-Nekem aztán úgy hívtok, ahogy csak szeretnétek. – mosolyodtam el. – Lenézek MinJi-hez. – álltam fel.
-Jövünk veled. – felelte V.
-Nem kell. – mosolyogtam. – Nem lesz semmi baj.
-De azaz alak. A levél. – érvelt V.
-Nem hiszem, hogy rögtön lecsapna. – mondtam.
Nagy győzködés után elindultam.
*Suga szemszöge*
-Suga, megkérhetnélek arra, hogy ne nézd az órát folyamatosan? – kérdezte Jin.
-Nem lesz semmi baja. Fél órája ment el. Biztosan MinJi-nél van már. – felelte Jimin.
YOU ARE READING
Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]
FanfictionAz emlékek, lehetnek jók és rosszak egyaránt. Mindenki szeret visszaemlékezni a jó emlékekre. Én is szívesen tennem, csakhogy nem lehet. Az életem, akár egy üres lap. Fehér. Nem színezik be az emlékek, ugyanis elvesztettem minden egyes emlékemet...