Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Nem maradhatok...

Suga-t szorongatva sírtam, majd földre rogytam vele. Egész testemben düh keletkezett, majd MinHyuk felé néztem, aki ez idő alatt felszívódott.

Remegve tekintetem Suga-ra vándorolt, majd nem húztam az időt egyből hívtam ide egy mentőt.

Minden másodperc egy órának tűnt...Féltem...Féltem, hogy elveszítem.

-Annyira sajnálom... - szipogtam. – Tarts ki, kérlek...

Szirénázásra felkaptam a fejem, majd a következő pillanatban két férfi pattant ki az autóból, majd tették dolgukat.

A kocsiban ellátták Suga-t, majd a fiú kezét szorítva reménykedtem.

Itt nem érhet véget...Suga erős...Nem fog meghalni...

*1 órával később*

Kint a folyosón járkáltam fel-alá. Suga állapotáról semmit nem tudtam meg. Tehetetlenül levágódtam egy székre, majd egy orvos lépett ki, a már vagy órája csukott ajtó mögül.

Felpattantam, majd kisírt szemekkel néztem rá reménykedve.

-Az állapota nem éppen a legjobb. Mi megtettünk érte mindent...

-De...De van esély a javulására? – kérdeztem reménykedve.

-Van. Van esély rá, hogy felépül. De fel kell készítenem, minden lehetőségre, szóval a legrosszabbra is készüljön fel.

-B-bemehetek hozzá?

-Természetesen. – felelte az orvos, majd magamra hagyott.

Kezemet a kilincsre tettem, majd benyitottam. Suga ágyához sétáltam, majd kezét megfogva néztem a csukott szemű fiúra.

-Mit tettem...Ez mind miattam történt...Ha..Ha én nem vagyok, akkor nem történik ez meg.

Könnyeim ismét folyni kezdtek, majd lesápadtam.

A többiek...Hogy fogom én ezt elmondani? Mi lesz így a BTS-sel? A rajongókkal? Mi lesz velem Suga nélkül?.... Nem, erre nem gondolhatok, nem fog elhagyni senkit.

Körülnéztem, majd egy széket fedeztem fel a fal mellett. Az ágy mellé raktam, majd leültem.

****

Ajtónyitódásra riadtam fel. Felkaptam a fejemet, majd az orvossal találtam szemben magamat.

-Nem szeretne hazamenni? Egész éjjel vele volt. Pihenjen. – mosolygott rám.

-Nem. Nem hagyom magára. – közöltem halkan, majd Suga-ra néztem.

-Később visszajöhet, csak menjen haza aludja ki magát. Egyen, biztosan éhes.

Sóhajtva felkeltem, majd utoljára Suga-ra néztem, majd az ajtó előtt megálltam.

-Ma még visszajövök. – közöltem az orvossal, majd kimentem a kórházból.

Könnyekkel a szememben indultam el. Egyfolytában Suga-n járt a fejem...

Mikor beléptem a házba egyből nekiálltam valami ennivalót csinálni. Mikor megvoltam leültem és enni kezdtem.

Az evés egy rossz kifejezés rá, mivel csak kotortam ide-oda az ételt...Még, ha éhes is voltam, de nem tudtam enni.

Ideje lesz szólnom a többieknek.

Félve felhívtam az első embert, akit megláttam. Mikor felvette boldogan köszönt.

-Szia YunSeo. – köszönt Jimin.