Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Váratlan vendégek

-Azt hiszem, hogy én nem zavarlak titeket. – felelte MinJi.

Suga még mindig átölelve állt mögöttem, majd egy gyors mozdulattal kiszabadítottam magam.

-Nem mész te sehova! – közöltem.

Becsaptam az ajtót, majd mindketten rémülten néztek.

-Most mi van? Nem ölök meg senkit, nyugi. – forgattam a szemeim.

A falamról elkezdtem leszedni a posztereket, majd Suga rám szólt.

-Nem érsz el vele semmit, ha leszeded. Már láttam. – húzta gonosz vigyorra a száját.

-Igaz. – sóhajtottam, majd ledobtam az asztalomra az eddigi leszedett posztereket. – Amúgy. – néztem Suga-ra. – Te miért vagy itt?

-Ez hosszú történet. – vakarta meg a fejét. – Mivel már hívtalak a nap folyamán, nem akartalak még egyszer. Nem akartam, túl aggódósnak tűnni, ezért MinJi-nek írtam egy üzenetet, és megadta a címeteket. Aztán eljöttem ide. – vázolta fel. – Ja, amúgy tetszik a szobád. – nevetett.

-Menj a fenébe! – forgattam a szemeim, majd elkezdtem összeszedni a képeket a földről.

Pakolás közben csengettek.

-Ki az már megint? – akadtam ki. – Megyek. – azzal felálltam és az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam.

Az ajtóban a személy jelenléte kiakasztott.

-Jungkook?! – ordítottam nevét.

-Szia. – mosolygott. – Bejöhetek?

-Gyere. – mosolyodtam el végül, majd felsétáltunk az emeletre.

Visszaérve a szobámba felkészültem Jungkook reakciójára, a szobámmal kapcsolatban.

-Még sosem jártam lány szobájában. Nem ilyenre számítottam. Hol maradnak a képek, poszterek? – nevetett.

Nem értettem, majd körbenéztem. Eltűntek a poszterek. Ránéztem Suga-ra, aki egy kacsintással jelezte, hogy ez az ő műve.

-Képek? Poszterek? Áh, minek azok... – nevettem fel kínosan. – Szerintem MinJi szobájában találsz párat. – húztam mosolyra a számat.

Most visszakapod...

Jungkook kiment a szobából, majd MinJi-ébe ment. Mentem én is utána, kíváncsi voltam a reakciójára. Nem történt semmi, ugyanis MinJi leszedte az összes posztert a faláról és még ágyneműt is cserélt...

Kiakaszt ez a lány.

MinJi mosolyogva ült az ágyában. Szememet forgatva léptem ki a szobájából, majd visszamentem az enyémbe. Folytattam a pakolást, amiben Suga is segített.

-Köszönöm. – feleltem a pakolás végénél. – Miért szedted le? – mutattam a falamra.

-Már így is kínos volt neked, nem akarok még egy lapáttal tenni a tűzre. – felelte. – A szekrényedbe raktam.

-K-köszi. – mosolyogtam rá.

-Vissza kéne menni. Jössz velünk? – kérdezte reménykedve.

-Még jó, hogy megy! – lépett be MinJi. – Én dolgozok, nekem ne unatkozz itt.

-De ők sem lesznek otthon. – mutattam Suga-ra.