Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Vége van...

-Byul, mi van veled? – hallottam meg Suga hangját mögülem.

Kezemben a levéllel és a képpel néztem felé. Csalódottan néztem a képet, majd félelem keletkezett bennem.

Most tényleg bántani fog minket?..

-Byul... - jött közelebb Suga.

-T-telefonálnom kell. – jelentettem ki akadozva.

Hirtelen nagyot dörrent az ég, ami megijesztett és felsikítottam.

Suga átölelt és a hajamat kezdte simogatni.

-Nem tudom mi jár a fejedben, de nyugodj meg. Látszik mennyire ijedt vagy. Nem lesz semmi baj. – nyugtatott.

A házban akkora csend keletkezett, hogy az ablakon lehetett hallani az eső kopogását.

-Ennyit a napsütéses délutánunkról. – nevetett fel Suga.

-Igen.. – mondtam még mindig rémülten.

-Gyere, nézzünk meg egy filmet. – hívott mosolyogva, de fejemet ráztam.

-Nem lehet...Muszáj telefonálnom. – jelentettem ki még egyszer.

Suga sóhajtva leült a kanapéra én pedig felszaladtam a telefonomért. A szobában idegesen kerestem MinHyuk nevét.

Biztos jó ötlet beszélni vele?...

Dühösen rányomtam a nevére, majd hívni kezdtem.

Nem sokkal rá felvette.

-Szia YunSeo. – köszönt boldogan.

-Szia... Mi...MinHyuk beszélnünk kell. – jelentettem ki.

-Most? Szakad az eső...

-Nem érdekel! Rettenetesen nagyot csalódtam benned. Beszélnünk kell. – közöltem.

-Mit tettem? – hallottam kíváncsi hangját.

-Szerintem elég jól tudod, hogy mit tettél. MinHyuk miért akarsz tönkretenni minket? Miért? – kérdeztem, majd ismét remegni kezdtem, de most az idegességtől.

-Miről beszélsz?

-Ne játszd a hülyét! Rájöttem, hogy te vagy a fenyegető.

-Valóban?

-Teljesen biztos vagyok benne.

-Akkor találkozzunk szokásosan a parkban. Ja, és jobban jársz, ha egyedül jössz. – közölte, majd letette.

Kezemben még mindig a levelet és a fényképet szorongattam. Mérgemben a kukába hajítottam, majd idegesen lerohantam a lépcsőn. Cipőmet felhúztam, majd nyitottam volna az ajtót, de Suga visszarántott.

-Byul elárulnád végre, hogy mi a bajod? Furcsán viselkedsz... Hova mész szakadó esőben? – kérdezte aggódva.

-Mihelyst visszajöttem elmondok mindent, ígérem.

-Nem tudom, hogy hová akarsz menni, de jövök veled. – jelentette ki.

-Nem. – vágtam rá. – Nem jöhetsz velem.

-Miért nem? – akadt ki.

-Mert...Mert...Nem mondhatom el, kérlek engedj el. – néztem a szemébe könnyekkel küszködve.