Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Holnap találkozunk!

*Suga szemszöge*

Türelmetlenül vártam a választ, majd nagy nehezen Jimin megszólalt.

-Elment. – felelte halkan.

-Elment? Már mint... - kezdtem megijedni.

-Nem, dehogy. Nem úgy értettem. Elköltözött.

-MIVAN? – akadtam ki.

Jin egy borítékot adott át, amin a nevem volt rajta.

-E-ezt Ő...

-Csak olvasd el. – közölte Jin.

Kinyitottam a borítékot, majd kivettem a levelet és olvasni kezdtem.

Suga,
Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Azon az estén...Mikor te...Szóval, az én hibám volt. Miattam kerültél oda, ahol most vagy.
Ha nem találkoztunk volna, akkor megúsztad volna....
Nem bántam meg egy napot sem, amit veled tölthettem.
Köszönöm neked, hogy velem voltál, és vigyáztál rám. Köszönöm,
hogy emlékeket szereztél nekem. Bár, ha tudom, hogy ez megtörténik, akkor
éltem volna emlékek nélkül, mint abban a tudatban, hogy bajod lesz...
El kell mennem. Nem tudom, hogy megkapod-e a levelet, csak reménykedni tudok benne.
Köszönök mindent, köszönöm, hogy átélhettem milyen is az igazi szerelem.
Egy biztos:
Még, ha nem is látlak viszont, szeretni foglak, méghozzá örökké.
Kérlek lépj túl rajtam, és felejts el.
Vigyázz magadra, és a fiúkra.
Byul

Amint végeztem vele, szememben könnyek gyűltek, majd szememet lehunyva folytak végig arcomon.

-Byul...Meg kell találnom! – jelentettem ki.

-Kerestük mi is... Nem tudjuk, hogy hol lehet.

-Van még valami. – felelte Namjoon.

-Ez nem volt elég? – akadtam ki.

-Az egész ország Őt hibáztatja. Igaz konkrétan Őt nem ismerik se névre se sehogyan...A menedzser szerint Ő a hibás, ezt elmondta a hírekben is....

-Kerüljön elém és megbánja minden szavát.

-Nyugodj le, előbb épülj fel. – felelte Jungkook. – Namjoon, felhívom MinJi-t, elkérem a címet... - közölte, azzal kiment.

-Milyen címről beszél? – kérdeztem.

-Elintézzük MinHyuk-ot. – felelte Namjoon.

-Jól teszitek. Szerencséje van, hogy én nem tudok menni.

Jungkook amint visszatért már el is mentek.

Egyedül maradtam...Aztán felhívtam számomra a legfontosabb személyt.

*Byul szemszöge*

Egész délután társasoztunk, majd megint megcsörrent a telefonom.

-Hagyjanak már békén! Így csak megnehezítenek mindent... - fogtam meg a fejem.

-Akkor, majd én felveszem. – pattant fel Cho.

-MI? NE!

Késő volt, felvette.

-Suga! – ordította a lány a telefonba.

A szám elé kaptam a kezem, majd ismét egy könnycsepp tört felszínre.

Suga...

-Ő...YunSeo-val szeretnél beszélni? – nézett rám a kislány.