Emlékek nélkül ˢᵘᵍᵃ [✓]

Újra együtt!

*Byul szemszöge*

Reggel Cho hangjára keltem fel.

-YunSeo! Keljél már fel. – lökdösött a kislány.

Morcosan megfordultam, majd Cho nyavalyogni kezdett.

­-YunSeo...

-Megyek már....

Cho kiment a szobámból, majd nem sokkal rá kikeltem az ágyból.
Felöltöztem, majd lementem a konyhába, ahol MinHee már készítette a reggelit.

-Jó reggelt. – mosolyogtam rá.

-Jó reggelt. – mosolygott. – WooJin? – kérdeztem.

-Már elment. De sok sikert kíván. – mosolygott.

Mosolyra húztam a szám, majd leültem az asztalhoz.
Hamarosan Cho is csatlakozott, majd MinHee lerakta a reggelit és leült Ő is.

Reggeli közben észrevettem, hogy Cho egyfolytában mosolyogva néz rám.

-Mi ez a nagy vigyor? – kérdeztem.

-Elviszel engem is a Fan mettingre? – kérdezte.

-Miért ne? – mosolyogtam rá.

Cho annyira megörült, hogy kezével fellökte az asztalon lévő poharat.

-Hupsz. – nevetett.

A reggeli végezetével segítettem leszedni az asztalt, majd Cho rohant is készülődni.

-Már jobban várja, mint Te. – nevetett MinHee.

-Az biztos. Szólók MinJi-nek is.

Telefonomat kezembe vettem, majd írtam neki egy üzenetet, hogy el jön-e velünk.
Egyből vissza is írt, hogy jön.

Mikor eljött az idő készülődni kezdtem.

*Suga szemszöge*

Kora reggel megkezdtük a készülődést.
Már délelőtt kint voltunk a helyszínen, ahol a Fan metting lesz.

Az ügynökség dolgozói kipakoltak a színpadra, majd egy asztalt vittek a szélére, miket székek követtek.
Bekerítették a színpadot az ARMY-k miatt, mi pedig átöltöztünk, majd a sminkesek kezelésbe vettek.

30 perc múlva már készen álltunk a Fan meetingre.

Délután egykor kezdődött, de már délben megpillantottuk az ARMY-k egy részét.
Lementünk a színpadról, majd hátul várakoztunk.

Byul...Remélem tényleg eljössz.

*Byul szemszöge*

Ebéd után Cho-val és MinJi-vel megindultunk a Fan meetingre.

Egyre idegesebb voltam, ahogy közeledtünk a helyszínhez.

-Minden rendben lesz. – mosolygott rám MinJi.

-Ebben én nem vagyok olyan biztos...

-Miért? – kérdezte kíváncsian.

-Mivel az egész ország utál... - feleltem.

-De nem ismernek téged. Csak tudnak rólad...Amúgy sem te vagy a hibás. – érvelt.

Csendben sétáltunk tovább, majd mikor megérkeztünk már tele volt minden az ARMY-kkal.