Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

V. - Bevetésen - Egy komoly ellenfél

Pheromas és én méter távolságokból néztünk farkasszemet egymással. Egy kicsit azért megörültem, hogy nekem még megvan mind a két szemgolyóm. Pheromas dárdája egy karnyújtásnyira volt tőlem. Nem éppen úgy tűnt, mintha engem akart volna eltalálni, szerintem szándékosan hibázta el. Bár, egyetlen szemgolyóval én is nehezen tudnék célozgatni.

Hirtelen egy szívó hangra lettem figyelmes.
*Bumm
- Micsoda?!? -kiabáltam repülés közben.

A galád. Direkt dobta mellém a dárdát, utána megvárta, míg közelebb érek hozzá, majd kiterjesztett rá valamiféle erőhatalmat, amitől a dárda erős, villámgyors erőhullámokat bocsátott ki felém, amitől arréb repültem.

A talpamra érkeztem, a robbanás váratlanul ért, de nem volt akkora ereje, hogy kizökkentsen.

- Ez mi volt? -kiabált velem Pheromas- azért robbantottam fel melletted a dárdát, hogy a hirtelen veszélyt elkerülve feloldd az erőd árnyékolását! - akadékoskodott tovább - Te vagy nagyon erős vagy, vagy pedig a bolondját járatod velem! Márpedig, belőlem senki sem tehet bolondot!

-Tartsd meg magadnak a kényes szövegeid! Annyit beszélsz, hogy a kis robbanásod utáni sípoláson keresztül is hallom az irritáló hangod! -hergeltem Pheromast, mert haragból sosem lehet igazán jól harcolni.

-Te ostoba, itt helyben végzek veled! -felém futva ordította, miközben egy kardot vett elő a hátán elrejtett kardhüvelyéből.

A kardforgatás tudományában valamennyire otthon vagyok, még szerencse, hogy Toshin adott egyet az övéi közül. Apropó Toshin, a bokorban ugyan nem láttam a szemem sarkából, de a banditák sem nagyon tűntek el... Lehet, hogy megfutamodott?

Előrántottam a kardot. Pheromas ekkorra már pár méter távolságra volt tőlem, de mikor vágni akartam a karddal, ő az élétől centikkel megállt, és földhatalommal kiemelt egy ember méretű szikladarabot, ami hirtelen kupán vágott, azzal együtt hátralökött.
-Használd a kardot! Koncentrálj rá, van benne fejlesztett erőhatalom, ami előhívja az erőd legerősebb képességét - szólt hozzám Toshin hangja, de biztosra veszem, hogy csak a fejemben hallottam.

Megfogadtam a tanácsot, miközben a földön hátrabukfenceltem, elkerülve Pheromas talajra lesújtó kardcsapását. Belekoncentráltam a fegyverbe minden erőmet. A fegyver magába fogadta, majd visszaruházott rám egy nagyobb erőt. A kezem hanghullámokat generált, aminek a sugara szemmel alig látható, sárgásfehér köröket alkotott. Nem csak Pheromas lepődött meg a történteken. Nem tudtam eldönteni, hogy bennem van -e ekkora erő, vagy a kard ruházott fel ezzel a pompás hatalommal. Mindenestre, Pheromas egyenesen belefutott a hanghullámok tengerébe, ami csúnyán összezavarta. Hátrálni kezdett, a fejét fájlalva, a páncélján néhány drágakő az éles hangtól meg is repedt.

-Erre igazán nem számítottam - sunyi vigyorral az arcán mormolt az irányomba- De ne hidd, hogy a hang hatalma elég lesz a legyőzésemre!

Pheromas egyből rámrontott, futás közben a dárdáját is felvette a talajról.
-Most, hogy az egyik kezében egy kard, a másikban pedig a dárdája van, nem tudja használni a föld, és a tűz hatalmát! -szólalt meg ismét Toshin hangja a fejemben- közelharcban legyőzöd, használd a kardot!

Miért használnám a kardot, amikor tudomásomra jutott, hogy a hang hatalma a birtokomban van? Azzal távolról is tudom támadni, és úgy még csak nem is engedem közel magamhoz.

Pheromas felgyorsította magát. A fény után a hang terjed a leggyorsabban, szóval, az ellen nincs esélye offenzív támadással. Persze, a kivétel mindig erősíti a szabályt. Meg kellett volna fogadnom Toshin szavait.