Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

VII. - A próbatétel - Régi barátok

Három nap elteltétevel Toshin még mindig nem fejezte be a meditációt, amibe belekezdett. A teste olyan energiákat sugárzott felém, ami nem volt mindennapi. Bár, már meg sem lepődök rajta. Több, mint 70 éves, pedig alig néz ki 40-nek. Az alvilági mágusok túl erősnek tartják, félelmükben pedig megátkozták. Szent energiákat teremt puszta akaraterővel. Szóval miről is beszélünk..?

Késő éjjel volt, éppen aludtam, mikor Toshin felkeltett mély álmomból.
-Itt az idő LankRar!
-Mi? -ha alvásból keltenek fel, akkor kissé ingerült leszek, amíg magamhoz nem térek...- Mit akarsz csinálni az éjszaka kellős közepén?
-Megtaláltam a rég elveszett feledet, Dusant! - suttogta a vénember.

Ez biztos valami rossz vicc. Az orrom hegyéig nem látok, ráadásul Toshin 3 napig meditált, még levegőt sem vett, hogy tudott volna bármit is a külvilágról?
-Ez biztos? -kérdeztem megilletődve.
-Amíg meditáltam, a közelben három furcsa aurájú ember jelenlétét éreztem. Az egyiküknek az aurája vörös volt, de nem azért, mert tűz elemi képességei erősek. Ő egy megtestesült gonosz. A másik két ficsúrnak gyengébben pislákolt az aurája, gondolom raboskodnak. Az egyikőjüknek hasonló aurája volt, mint a tiedé, Dusan lehet az. Vagy egy alvilági mágus megszállt egy halandót, bár kevésbé esélyes.
-Azt mondtad, hogy hárman vannak -kezdem megszokni az öreg mormogását -mi van a harmadik személlyel?

-Ez nyomaszt engem is. Ilyet még én sem láttam. Az aurája fekete volt, zöldeskék beütésekkel. Fogalmam sincs, hogy mit takarhat. De hamarosan megtudjuk, szedd a cókmókod aztán dzsassz.
-Hova megyünk? -magabiztosan kérdeztem, elvégre Dusan megmentésére indulunk.
-Körülbelül 20 mérfölddel arrébb. Szóval igyekezz! A hajónak is kell egy kis tűzes löketet adnom, ha érted -Toshin legújabb kedvenc szóvicce - és az el fogja venni az erőm jelentős részét, szóval neked kell majd harcolnod. De légy taktikus. Az ellenfeled ereje ugyanakkora, mint a tied, csak ő más elemi hatalmakban jártas.
-Komolyan? -kérdeztem elbizonytalanodottan.
-Úgy 'biza... Izgalmas csata lesz, az biztos -nevette el magát Toshin.
-Neked biztosan, na de akkor induljunk!

*néhány órával később

Kikötöttünk egy szigeten, ami nagyon ismerős volt. A fák törzsei hatalmasra nyúltak, lombjaikból ezernyi madár csiripelése hallatszódott. A parton található kőzeteknek csapódó hullámok jellegzetes hangja is mámorral duzzasztotta meg az odaérkezőket. Toshin taktikusan állt a dolgokhoz, szokás szerint a sziget túloldalán kötött ki a hajóval.

Egy rövid séta után oda is értünk a tettek mezejére. Nem akartam elhinni, amit láttam. Egy hatalmas, drágának tűnő hajót vettem szemügyre.. a fedélzetén Dusannal. Amit észrevettem, már léptem volna ki a bújdosó pozíciómból, amikor Toshin utánam kapott.
-Nem megmondtam?! Taktikusan.. Ha csak odaállítasz, mint egy koldus, ellenfeled habozás nélkül helyben végez veled!
-Akkor mégis mit tegyek? Várjam meg, amíg kivégzi Dusant?
-Mivel nem ismered ellenfeled erejét, illetve harcmodorát, várd ki az alkalmat, amikor a legbiztosabb a támadás.
-Vicces fiúnak hiszed magad, hm?- kiabált a hajó fedélzetén az őr- Azt hiszed, te vagy itt a király, mert szembe mersz szállni fogvatartóddal? Az elszántság jó dolog, de amit te művelsz barátom, az már beképzeltség. Tudod, az én hajómon három szabály van érvényben. Nem teszel keresztbe a főnöknek, nem szólsz bele a főnök dolgába, és nem viselhetsz béklyót.
Toshin nem túlzott, ez a fickó tényleg a megtestesült gonosz.
-Tudom, te is béklyóba vagy, akárcsak a többi rab mögötted... megszegtétek a szabályomat, ezért a halál súlyt le rátok!
Toshin ezalatt kigondolta a tervét. Mikor Dusanra kerülne a sor, akkor fogjuk meglepni ezt a szemetet.

Pár perccel később már csak Dusan, és a furcsa aurájú harcos voltak az utolsó rabok a hajón. Az őr odabattyogott Dusanhoz, kardját a magasba lendítette, hogy lefejezhesse. Ekkor megleptük az őrt.
Egy hatalmas jégkristályt emeltem a hajó alá, ami jól felemelte azt, majd átszúrta az őrnek a testét. Dusan csak pislogott a történtek láttán, akárcsak a mögötte álló rab, akinek az aurája engem is nyomasztott. Felfutottunk Toshinnal a hajóra, és szabadon engedtük őket.

Dusan koszos volt, de töretlen. Arca komoly volt, és egy szót sem szólt, de látszott rajta, hogy ezer és egy mondanivalója lenne. Amikor megszólalt volna, egy nagy koppanást hallottunk a hajó végéből.

-Mi az ördög folyik itt?- egy rasztás, feketebőrű idegen csapta ki a kapitánykabin ajtaját, az erejének nagysága pedig majdnem lefújt minnyájunkat a hajóról.
Rögtönzött futásba kezdtünk. Toshin nem számolt vele, hogy nem ő az egyetlen, aki le tudja árnyékolni az erejét.
-4...5! Kiabálta Toshin, miközben ő is loholásba kezdett a susnyás felé. Reméltem, hogy nem az erőhatalmára gondol, de sajnos igen, arra.

Leráztuk a támadót, és kiértünk a part másik végén, ahol hajónkat hagytuk.
Dusan folyamatosan engem nézett, de nem szólt hozzám. Nem tudom, mi történhetett vele.

-Most már itt lenne az ideje egy normális bemutatkozásnak... -szólt a másik rab a hajóról- helló, én Berub vagyok!
-Toshin - felelte.
-LankRar.

Mire Dusan kinyitotta volna a száját, egy nagy erejű, éles hangra lettünk figyelmesek. Berub egy 2 méter magas 1 méter széles földdarabot emelt ki a földből, pontosan centikkel maga mögött, pillanatok műve alatt. Utána 30-40 koppanásra lettünk figyelmesek. Több tucat hadihajó támadt ránk, a fedélzeteikről sok-sok ember lézercsóva támadása.

Toshinra néztem, aki a tenyerét bámulta, kézfejjel lefele tartva azt. Úgy látszott, mintha a harmadik halálos technikáját akarná bevetni...