Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

IV. - Bevetésen - A stratégia átka

Toshin nagyon korán felkeltett. A hajója úgy leégett, hogy már csak néhány vitorlagerenda maradéka feketítette meg a tenger csillogó kék színét. Nagyon érdekelne, hogy az esti "műsort" hogyan sikerült kiviteleznie, de az mégjobban érdekel, hogy mekkora erőhatalommal rendelkezik.

Toshin rám adott egy könnyű vértet, ami annyira kopott volt, hogy fogadni merek, ha megpöckölöm az ujjammal, szilánkosra törik. Adott egy régi, elhasználódott kardot, amit minden ötödik lépés után hátrafordúlva alaposan megcsodált.

Elindultunk a dzsumbujban. Szűk két óra múlva elértünk a sziget túloldalára. Elbújtunk egy bokorban, Toshin azt mondta, hogy tartsam nyitva a szememet. Pár óra múlva hangokat hallottunk a part felől.

-Jelentést kérek!

-Valaki felgyújtott valamit a sziget túloldalán... Jól látta tegnap uram, az tényleg füst volt!

-Idióta! A sötétben nem láttam semmit! Valaki kibocsátotta az erőhatalmát, és megéreztem. Azért küldtelek titeket oda, mert ennek a valakinek nagy ereje lehet... És még itt lehet a szigeten. Kerítsétek elő!

-Igen, uram!

Éreztem annak az embernek a hangján, hogy meglepődött Toshin erején. De azt is éreztem, hogy hatalmas ereje volt. Toshinnal kapcsolatban viszont ezt egyáltalán nem tudom elmondani. Lehet, hogy leárnyékolta az erejét? Mondjuk, logikus. Mi most éppen bújkálunk, és ha jobban belegondolok, előbb megéreztük az ellenfeleink erőhatalmát, minthogy meghallottuk volna a hangjukat. Ez rémisztő.

Toshin percek múlva felém fordult, kezeivel jelezte, hogy előrébb megyünk. Pár méter haladtával újra megálltunk, de legalább itt nem volt olyan sűrű a bokor, valamennyire láttunk. Három hadihajót pillantottam meg, mellettük körülbelül 40 banditát, elöttük pedig egy nemesfémmel dekorált, zsoldos páncélt viselő harcost, szemkötővel a fején. A feje is úgy csillogott, mint a kezében található dárda, amin támaszkodva mutogatott mindenki felé.

- Amíg nincsenek meg a behatolók, senki sem ehet, senki sem ihat, és a dolgát sem intézheti a hajón! De ha valakinek a csomagjába belelépek, azt itt helyben elintézem, a fejét pedig a hajó orrdíszére tűzettetem! Világos?!

-Igen, uram!

Micsoda alak. Maximalistának tűnik, egy kis kegyetlenséggel megspékelve. Úgy bánik az embereivel, mint a rabszolgákkal.. De persze, amíg sikeres vezető, addig nem lehet rá panasz.

-Látod ott azt a dárdást?-szólott hozzám Toshin.

-Igen, látom. Nincs ki a négykereke -szögeztem le a véleményem.

-Ő ott Pheromas, egy erős harcos. Hatalmas erőhatalma van. Akkora, hogy rendelkezik több elérhetetlen erőhatalom képességgel is. Az egyik az, hogy idegállapotában képes az auráját egy hatalmas szemmé vegyítenie, ami minden lélekkel rendelkező élőlényt képes kiszúrni hatalmas távolságokban. Az emberei ezzel tisztában vannak, ezért direkt felhergelik, hogy ránk találjon. Ez a képesség a sengun szeme. Csakhogy, van egy kiskapu a sengun kikerülésére. Mégpedig az, hogyha a lelked elhagyta már legalább egyszer a tested. Mivel veled ez megtörtént, téged nem fog látni a sengun. Megvárjuk, amíg Pheromas aktiválja az erőhatalmát. Amint meglát engem, én előbújok, és harcot kezdeményezek vele. Pheromas ahhoz, hogy tudja használni más képességét ellenem, amire szüksége lesz, ki kell kapcsolnia a sengunt. Mivel neked még nincs elég hatalmad, hogy ezt érezd, egy köhintéssel fogom jelezni, hogy mikor indulhatsz el. Neked annyi lesz a dolgod, hogy felgyújtsd a két nagyhajót. A harmadik hajóval fogunk elmenekülni. Van valami azon a hajón, amire feltétlenül szükségem van.

-Nem is kell harcolnom senkivel?

-Dehogynem, a banditákkal neked kell megküzdened. Pheromas neked túl nagy falat lenne.

Mi a fene... Toshin megküzd egy nagyképű, félszemű alakkal, én meg nézhetek farkasszemet több, mint 40 banditával? Ó...

-Aktiválom a sengunt, elértem a lelki állapotot - kiabálta Pheromas.

Elkezdte valami csikizni a mellkasom. Lebontottam magamról a páncélt, és egy hatalmas pók mászott az arcom felé. Ijedtségemben kifutottam a bokorból.

-Á, pók, pók, tűnj innen, mássz le rólam!

Mondanom sem kell, hogy minden bandita, és Pheromas figyelmét is sikerült magamra terelnem. Az egyetlen szerencsém, hogy Pheromas nem terjesztette ki a sengunt, így Toshint nem vették észre. Így újragondoltam a tervet, Toshin küzd meg a banditákkal, míg én Pheromassal.

-Előkerült hát a szökevény! -nevetett rám Pheromas.

-Szökevény? Halvány lila gőzöm sincs, hogy miről beszélsz!

-A közvetlen parancsolóm küldött erre a lakatlan szigetre. Azt mondta, hogy egy nagyhatalmú harcos idemenekült, mert ez a sziget különleges hatalommal rendelkezik, és az olyan különcöket, mint te szökevény, megerősíti. Bár, a te erőhatalmadban nem érzékelek semmi rendkívülit, azon kívül, hogy valami bajlós aurát áraszt a tested. Mindenesetre gratulálok, jól leárnyékoltad az erőd. Ha nem tudnám, hogy honnan sikerült megszöknöd, csak a dárdámat használva rontanék neked. De így, minden erőmet mozgósítani fogom, hogy legyőzzelek. Akár élve, akár halva, de visszakerülsz oda, ahonnan megszöktél! - kiabált rám, majd pár méterrel mellém hajította el a dárdáját, ami az élével a homokban megállt.

Ebben a korban mindenki összekuszáltan beszél... Csak pár szót tudtam kivenni Pheromas monológjából. Mindenesetre nagyon meglepődtem, hogy azt hiszi, árnyékolva van az erőm. Nagyon magabiztos hangon beszélt velem. Nem bízta el magát, és ez nagy baj. Biztos, hogy nem lesz könnyű harc. Viszont, abban is biztos voltam, hogy nem engem keresett.