Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

XXVI. - Vízi ütközet! - Tehetetlenség

Antera mágikus sárkánya nem volt olyan gyors, mint saját maga, de a csodaszép kilátás miatt bizony nem panaszkodtam. A felhők között repültünk, egyenesen a tenger felett. Fél napja lehettünk úton, hogy elérjük úticélunkat. Antera ült elől, a sárkány fejéhez legközelebb eső helyen, és "irányította" a sárkányt, ha úgy tetszik. Én ültem mögötte, leghátul pedig Toshin, aki egészen idáig a lóbőrt húzta. Egyszer hirtelen szuszogás váltotta fel a nagy horkolást, azaz a mester felébredt. Kétszer lassan megbökte mutatóujjával Antera vállát.
-Mennyi ideje megyünk?
-Körülbelül fél napja -válaszolt Antera.
-Akkor ereszkedj lejjebb, hogy lássuk, ha a közelben vannak a sziget ismertetőjelei.
-Rendben van.

Antera leereszkedett a felhők közül, amikor is egy nagy flottát vettünk szemügyre. Kb. 30-40 hajó haladt egyenesen északkeletnek. Mivel pont akkor vettük észre őket, amikor szinte egymás alatt voltunk, nem volt rálátásunk a vitorláikra, nem tudtuk, hogy a császár hadiflottája, vagy egy hatalmas kalózbanda. De hamar megtudtuk.
-Nagy baj van... -suttogóan felelt Antera.
-Kalózok? -kérdeztem.
-Igen, és ha ennyien vannak, biztos, hogy valami rosszban sántikálnak.
-Sajnos, most nem tudunk utánuk menni. -mondta Toshin, Anterrával farkasszemet nézve. Én a fejemet direkt jobbra elhúztam, miközben balra néztem. Ekkor a fülemet karcolta valami nagyon forró tárgy, vagy fogalmam sem volt, hogy mi az.
-A fene essen bele!!! -üvöltötte Antera torkaszakadtából.

Az egyik kalóz meglátta Antera sárkányát, és sikeresen átlőtte lézer hatalmával annak jobb szárnyát, valamint megkarcolta a  fülemet. Éppenhogy elért minket az első lövés, utána még egyszerre 10 ért minket. Ezek többsége nagyon rossz helyen találta el a sárkányt, valamint a jobb combomat is eltalálták félig meddig, amitől megint iszonyúan fájni kezdett. Nem tudtam ránézni, ugyanis a gravitáció erejétől adódó esés jócskán felgyorsított minket.

Az immár élettelen sárkány már nem repült, hanem zuhant az égen, velünk együtt. A fájdalomtól elkezdtem kiabálni, de a többiek a turbulenciától nem hallották, legalább is szerintem, ezért Toshin elkezdett mutogatni Anterának, aki ezek után bólintott egyet, majd mindketten felálltak. Antera erősen megmarkolta az egyik csuklóm, amivel fogtam a sérült lábam, majd húzott magával, miközben egyszerre elugrottak Toshinnal a sárkány hátáról.

Ők már felmérték a helyzetet. Nekem csak utólag esett le minden. Azért ugrottak le a sárkány hátáról, mert annak teste egyenesen két kalóz hajó közé esett, a legénység pedig halászhálókat szórt oda. Ha oda estünk volna, könnyen csapdába kerültünk volna.
A sárkány landolt. Anterra ekkorra már Toshin csuklóját is szorongatta, miközben tűzet eresztett talpaiból. Lebegtünk az égen, a kalózok pont alánk lőttek. Toshin ekkor egy hatalmas villámcsóvát lőtt a hozzánk legközelebbi hajó fedélzetére.

Az a 15-20 kalóz mind megperzselődött, néhányuknak még a szemei is kipattogtak helyükről. Antera elengedett minket Toshinnal, a fedélzeten landoltunk, kb 10 méter magasból. Mondanom sem kell, hogy a fájós lábamra estem, már majdnem elértem a tűréshatárt. A fájdalom általi sokszoros pislogás miatt csak éppenhogy láttam a harc kimenetelét.

Toshin dinamikusan landolt, egy elegáns bukfenccel kerülte el a lábtörést. Felállt, majd a kapitányi kabin ajtajához rohant. Még oda sem ért, de az ajtó nem kinyitódott, hanem egy tűzgolyóval lyukat ütöttek rajta, ami történetesen Toshin irányába tartott. Toshin térden csúszott, majd belőtt a tűzgolyó álltal kreált lyukon egy villámcsóvát. Kiáltozások hallatszottak végbemenni. Ekkor a hajó alsó részének a két csapóajtója nyitódott fel balról, és jobbról egyaránt, mire Toshin kardot rántott. Ahogyan őt néztem, elfogott az irigység. A kardforgatási tudománya páratlan. Egyszerűen észveszejtő! Körülbelül 18-20 kalóz irányzott a fedélzetre, Toshinnak pedig a szeme sem rebbent meg. A lézer hatalommal támadók technikáját kardjával verte vissza, míg a felfegyverzett kalózokat könnyedén melbeszúrta, megcsonkította, vagy egyszerűen elvágta a torkát.

Az egyik lézer támadás, amit Toshin kardja az ég felé tükrözött, Antera irányába menetelt, így rá szegeztem a tekintetemet. Antera még mindig a talpába irányított tűz segítségével lebegett az égen. A környező hajókat gyújtogatta néhány, a kezéből kiáramló tűz oszloppal. Majd egy pillanatra megtorpant, és észrevette, hogy a hajót, amin én, és Toshin tartózkodtunk, elbarikádozta egy oldalasan annak beálló, masszívabb testű hajó. Az anyahajó volt az. Hiába égett minden szeglete, kitartó volt. 4 soros ágyúk, soronként 15 darabbal... De nem ez volt a megrendítő, hanem az, hogy a "mi hajónk" hirtelen elindult. Toshin... És a tüzes löketje. Gondolom nem vette észre, hogy barikádoznak, ugyanis ekkorra már a hajó másik végében tevékenykedett. Ha ez a roncs nekimegy az anyahajónak, el fogunk süllyedni.

A hajónk gyorsan kezdett elindulni, Toshin nem spórolt az energiájával, egyenesen a hajó oldala felé sodródtunk. Antera sem volt rest gyorsan cselekedni. Most a szél hatalmát vegyítette a fény hatalmával, és egy fénysugárral kettészelte az anyahajót. Azonban hiába szelte ketté, a hajó két része talán fél métert, ha haladt egymástól. Biztosnak tűnt, hogy ütközni fogunk.

Ekkor elkezdtem érezni valamiféle furcsa bizsergést. A testem magától kezdett mozogni. Hirtelen elmúlt a lábfájásom, ráálltam. Pont a hajó orránál, a két kezem kitárva, majd hirtelen összecsaptam, és egy hatalmas vízoszlop emelkedett ki a vízből az anyahajó vágása mentén, ami két irányba hullámokat generált, ezzel ketté szedve a hajót. Épphogy átfértünk. A ketté vágott hajó bal oldalának az alsó sorába bámultam, amikor megláttam egy alakot. Nagyon ijesztő, meredt arca volt. Bőre sápadt volt. Földig érő köpenyt viselt, valami barnás-sárgás, drágának tűnő mágusruhát, és egy pirosan világító botot markolt. Ahogyan elsuhantunk egymás mellett, megint elfogott az a rossz érzés, mint induláskor.