Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

XIX. - A régi vár - Egy a négyből

-Harcról volt szó! -kiabáltam Antera felé.
-Nem igaz.. Én azt mondtam... Hogy próbára teszlek! És sikeresen megálltad a helyed. Erős ellenfél vagy, legalább is, fejben.
-Te meg miről beszélsz? -kérdeztem Anterát, aki erre lehunyta a szemét, és a béke jelét mutatta felém.
-Az erőmmel behatoltam a gondolataidba, és előhívtam a tudatalattid leggonoszabb részét. -Antera ekkor zsebre vágta a kezeit, majd a lábbelimre bámult. Normális esetben ez úgy végződött volna, hogy te a földre rogysz, fejedet fájlalva. Vagy akár kinyírtad volna magadat. De te ehelyett egy kisebb fájdalom érzettel kizökkentetted a testedet a veszélyhelyzetből, amit a tudatalattid már nem érzékelt, mert én lefoglaltam. Az meg méginkább ámulatbaejtő, hogy pont abba a végtagodba irányítottad a "felébresztő" fájdalom érzetet, amelyik a legrosszabb jelenleg. A villámaim is azt érték, és tudtommal előtte is fájt. Kis hiján reflexszerűen tudtad, hogy mitévő legyél. Lenyűgöző!
-Én egy igazi harcot akartam... -durmogtam Antera irányába.
-Hidd el, nem lenne esélyed. Én más erőt birtoklok, mint te, vagy a mestered. Meg sem kérdezted még, hogy hogyan sikerült az elmédbe hatolnom. Ennyire nem érdekel?
-Olcsó játék hülye gyerekeknek. Ezzel a bazári mutatvánnyal bárkire ráakaszkodhatsz, de ha mondjuk egy tucat harcossal állsz majd szemben, akkor hasztalan lesz a használata.

Antera arcára egy keserves mosoly fanyaródott. Már a viadalunk végén én is valami hasonlót viselhettem, mert csalódtam. Azt hittem, egy hasznos edzői harc tagja lehetek, de ez a gondolatosdi nem éppen elégítette ki a csata utáni vágyakozásaimat.
-Szóval azt mondod, hogy a technikáim haszontalan mutatványok? És igazi harcot szeretnél? Rendben van... ...Hahaha haaa... Akkor ez a második forduló. Elmondom a szabályokat. A célod a másik lefegyverzése. Amint meglátsz egy villámlást az égen, indul a második menet. Rendben van?

Csak bólintottam Antera idióta szabályaira. De legyen. Végre összecsaphatok vele rendesen. Nem felejtettem ám el, hogy hogyan meggyaláztál a várban mesterem előtt. Visszaadom a kölcsönt..

Az eget fürkésztem a szemem sarkaiból. Összpontosításom nagy része ellenfelemre szegődött. A vihar még mindig tartott, a szakadó esőtől pedig még a föld is sáros lett. Ha akarna se tudna földi hatalmat használni, bár az sem biztos, hogy tudja kezelni. Ahogy elnéztem vízet és szelet úgy sem tud használni, egyedül tüzet.

Ez lesz az én esélyem. Amint eldördül a villámcsóva az égbolt fekete felhőiből, a vízes növényeket fogom felhasználni, és körülbelül 1 méterre előtte egy jégoszlopot emelek belőlük. Kénytelen lesz hátra lépni, de amire ezt tenné, egy ék alakú jégoszlopot is kiemelek mögötte. Azon majd elcsúszik. De ez a köztünk levő körülbelül 9 méter távolság lehet, hogy nem nyújt majd elég időt ahhoz, hogy odafussak, és kardom a nyakához szegezzem. Meg amúgy is... Az első jégoszloppal kell kezdenem valamit, ha kikerülöm bármelyik irányból, ő az ellentétes sávba hárítani is tud, valamint elugrani, nem adhatok neki nagy reakció időt. Megvan! Az elsőleg kiemelt jégoszlopot egy pillamat erejéig kiolvasztom, majd amint a nyakába folyt a víz, újra megfagyasztom. Akkor nem fog tudni mozogni, és én nyertem. Ez egy 100%-os terv, nem lehet benne hiba. Működni fog.

Amint a gondolatmenetem végére értem, az égből egy hatalmas villámot szúrtam ki a szemem sarkából. Igyekeztem gyorsnak lenni, és már lendítettem volna a fegyvertelen kezem, de a mellkasom magasságába beállított támadóállásból nem tudtam azt megmozdítani. A másik kezemmel ugyanez volt a helyzet, csak annyi különbséggel, hogy abban sem éreztem már a kardomat. Előttem pedig nem állt senki.
-Vége van! -szólalt meg a jobb oldalamon állva Antera, kezében a kardommal, amit a halántékomhoz szegezett.

Hogy a pokolba volt képes erre? Teleportált? Nem, az is a másodperc töredéke alatt történik, de a teleportáláskor kifejtett erőhöz egy nagyobb mennyiségű aura esszencia szükséges, ami bizony szemmel látható... Ilyen gyorsan élő emberi lény nem képes mozogni...

-Okosan eltervezted a taktikád. Felmérted a környezetedet. A leghatásosabb fegyvereddel akartál támadni, és nagyon megfontolt módon. A szabályokat betartva akartál harcolni... Mondjuk, csak a puszta kíváncsiság miatt hatoltam az elmédbe... De ha ez vígasztal, nem lett volna rá szükség.
-A gondolatolvasást még megértem, és nem is fogom fel csalásnak... De hogyan voltál képes arra, hogy csak úgy megjelenj?
-A fény hatalmát birtoklom. Ez a végtelen erőhatalmak egyik ereje a négyből. A fénnyel egy erőben van sötétség, de a másik két erő még ennél is hatalmasabb. Annyira, hogy még én sem tudom, mi az a másik kettő. Na mindegy is. Nem egészen vagyok gondolatolvasó az a hatalom a hanghullám hatalmának egy mellékágához tartozik, elsajátítása több évtizedet vesz igénybe. A fény erejével sikerült ezt az erőt nem olyan tökéletesen, ám de lemásolni. A támadásom, amit láttál, vagyis inkább amit nem láttál pedig a villámnak köszönhető. Először behatoltam az elmédbe, majd amikor villámlott, a fejedben felerősítettem a villám fényét. Ezért egy pillanatra kiskaput kaptam a védelmed áttöréséhez, illetve a támadásod megelőzéséhez. A villám igazi fényét kihasználva áttranszportáltam magam a villám fényévé. Az én reakcióidőm gyorsabb, mint a fény haladási sebessége, ezért egy időben a fénnyel, árnyékként haladva fénysebességgel a bal oldaladra értem, kezedből kikapva a kardot, majd átpörögtem az ellentétes oldaladra, és elkaptam a támadáshoz használni kívánt kezed. Mellesleg, a fénysebesség az erőmet is megnöveli, ezért nem érezhetted, ahogyan kiszedtem a kezedből fegyvered... ...Elmondok neked egy titkot.. A csata a villámlástól számítva 0,1milliomod másodpercig tartott. Esélyed sem volt. Talán ha majd a föld túloldaláról tudod kezelni a tűz hatalmát, lesz esélyed... -Antera egy hatalmas nevetést engedett meg magának.

Ennyire gyenge lennék? Vagy ő lenne ennyire erős? De ennyire? Ezt már... Hát rendesen nem tudom felfogni ép ésszel. Sőt... Már szinte elfogadni sem..

-Antera... -szóltam hozzá nevét kimondva bús, komor arccal, miközben a földet bámultam lehajtott fejjel. Majd lassan elforgatva fejemet, ránéztem -Neked mekkora az erőhatalmad?
-Hmm.. Ezt nem fogod tudni kideríteni minden ellenfeledtől. Hagyj fel a számokkal. Itt csak a tettek számítanak... Mellesleg... Hmm.. Nem is tudom.