Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

XIV. - Az ismeretlen ismerős

???
-A holnapi nap egy különleges nap.
-Miért, mi lesz holnap?
-Holnap lesz a napja, amikor elkapjuk azt a mágust.
-LankRarra gondolsz?
-Igen. Teljesen kimerült, nem aludt már pár napja, és egyedül van. Eljött az idő.
-És mihez akarsz vele kezdeni? Bosszút állsz?
-Nem. Befejezem, amit elkezdtünk.
-Egyedül is meg tudod gyilkolni, én minek kellek? Miért kerestél fel?
-

Miután rátaláltak a tömbben, egy kis incidens történt. Az emberem nem tudta megölni őt, mert valami palotaőr lelökte a szirtről, egyenesen a tengerbe. És még ő is él. Azt akarom, hogy keresd fel ezt az alakot, és öld meg.
-Ennyire zavar téged egy semmittelen alak létezése?
-Az az alak LankRar lelkét birtokolja. Hiába ölöm meg azt a kölyköt, újjászületne a palotaőr testében. Kettő összecsapásra nincs idő. Hamarosan eljön az armageddon napja.
-Ó, igen hallottam már róla. Arra gondolsz, amikor a nap minden lángot ledob magáról, és csak a legerősebbek tudnak majd erőhatalmakat használni?
-Pontosan arra. Addigra Dusannak, és LankRarnak halottnak kell lennie.
-Mi van LankRar mesterével? Azt mondják nagyon veszélyes.
-Igen, az is. De ő rá már állítottam egy bérgyilkost...
-(Félelmetes nevetés) Ha Ha te sohasem fogsz megváltozni!

LankRar szemszöge:

Már 3 napja nem aludtam ettől a varázslöttytől. Az energia azonban kikopott belőlem. Ahhoz sincs elég erőm, hogy megemeljem a kezemet, nem hogy enni bármit is. Úgy érzem, hogy megfogok halni. Az tartja bennem egyedül a lelket, hogy mivel Dusannal egybefort a lelkünk, ezért ha én rosszul vagyok, akkor ő is.

Azért szomorú, hogy azt sem tudom, hogy a barátom melyik korban élt, mit csinált, a múltjáról se tudok semmit. Ha így nézzük, egy vadidegen fickóval kell mindezt megosztanom... Ennyi erővel az ellenségem is lehetne. De miket beszélek? Az éhség kezdi felemészteni az agyamat...

Úgy érzem, eljött a vég. Nem tudok kimozdulni a fa árnyéka alól. Már nem ettem, és nem is ittam 3 napja, és én ezt nem bírom tovább. Hmm... Még sohasem beszéltem ennyit magamban. A hőség is rátesz egy lapáttal mindenre...

-Ébresztő! Kelj fel! Hoztam nekem elemózsiát! Hahó!

Órákkal később:

-Na, csakhogy felkeltél barátom. Szervusz! Egyél nyugodtan bármiből, ami csak megtetszik a kosaramból. Ma szedtem.
-Köszönöm, igazán rendes öntől, apám.
-(Hmm, a hőségtől össze vissza beszél... Kár, hogy még nem ölhetem meg) Szóval LankRar... Holnap meg foglak ölni. Dusan barátod még napnyugta előtt eltávozik közülünk, és nem lesz hova menekülnöd.
-De én nem szeretem a répát...
-Ahj.. Ez így nem jó. Figyelj rám!- hatalmas hangerejű, ordibáló, egyszerre mély és magas démonhangot hallottam a fülemben -
Nem emlékszel rám?! Egymás ellen harcoltunk még nagyon régen!! Megbéklyóztál, többet nem mehetek haza, itt kell élnem a nyomorult emberek világában!! De már kigondoltam, hogy hogyan állok bosszút. Nincs szükség többé a halandók munkájára ebben az életben. Az armageddon lesz az utolsó nap a Földön, amiben az emberiség még élni fog! És te semmit sem tehetsz.

A történtekre kezdett visszatérni az eszem, és a látásom is, de amire teljesen üzemkész állapotba kerültem volna, az illető kegyetlen erővel besózott nekem.

És csak pár dologra emlékszem, a rövidtávú memóriakiesés miatt. Dologra.. Inkább szóra... Armageddon, béklyó, holnap. Inkább sétálok rá egyet.. Nincs jobb ötletem.