Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

IX. - Fogságban - Indul a szökés!

Toshin szemszöge, a kalózok rajtaütése után:

Berub egy tehetséges ember. A föld hatalmát mester szinten használja, pedig az aurája egy cseppet sem tűnik erősnek. A fém hatalma pedig bónuszpont. Mindenesetre jól tette, hogy engem nem dobott le LankRar és Dusan után, mert jelen helyzetben én fedezem a hátsóját.
Meg kell hagyni, a tűz hatalma nem volt jó megoldás, de mással nem tudtam volna időben előrukkolni. Remélem LankRaréknak nem lesz semmi baja.

Én, Berub, egy rakás kalóz, és egy irdatlan hatalmú zsoldos maradtunk játszmában. A fickó nem lacafacázott. A tökéletes pillanatban adott némi kakaót azokba a villámokba. Az erőhullámok nekireptettek Berubnak, aki az ütközésben elvesztette hatalmát a fémfal felett. A zsoldos jelzett kézjelekkel a kalózoknak, hogy tüzet szüntessenek.

Kezeinkre vonták a rabigát, és felvezettek a hajóra. Külön helységekbe zártak be minket, ezért elkezdtem meditálni. Órák múlva, felkeresett valaki, akire pont nem számítottam.

-Toshin!-szólott hozzám Morperyth-Vészesen közeleg az idő barátom... LankRar mennyire van felkészülve?
-Egészen jól haladunk, de most például akadt egy kis probléma... Rab lettem.
-Nem ez a legnagyobb problémánk jelen esetben...-suttogta Morperyth.
-Mi történt?
-LankRar jött csak ki a barlangból.. Ráadásul sejti már a dolgokat, egyenlőre azonban még nem állt össze a kép a fejében.
-Mikor mondod el neki, hogy mi történt Dusannal?-kérdeztem unottan.
-Szerintem jobb lenne, ha abban a tudatban élne tovább, hogy a lelke egy része meghalt.
-Dusan fel fogja ismerni LankRart, ha netán találkoznának...
-Rendben van... Akkor amint elalszik, kapcsolatba lépek vele. -Szólott hozzám Morperyth rettegő hangon.
-Így lesz a legjobb. Viszont, én is kérnék valamit tőled, barátom.
-Mi lenne az?
-Azt szeretném, ha a tudásomat lemásolnád a Szent erők segítségével, hogy LankRar tudjon a későbbiekben "tőlem" tanulni, ha érted mire gondolok - szóltam ingatag hangon.
-Még van két hónap, a próféciáig, addig bővedén megszökhetsz!

Ez már rég nem rólam szól, barátom. Biztosra kell mennem, a világ sorsa múlik ettől. *

-Ez legyen inkább óvintézkedés, mint kétségbeesett végrendelet írás!- sunyi mosollyal az arcomon mormoltam Morperyth irányába, de az a mosoly nem éppen volt a legőszintébb.
-Rendben van... Kitartás. Barátom..
-Szervusz.

Másnap reggel korán kirángattak börtöneinkből. Az őrök hozzánk se szóltak, kedvüktől függően ütlegeltek, amíg felsőbbrendű parancsolójuk érkezését nem érzékelték. A fedélzetre vittek minket. Már amikor elkaptak, és felfele vezettek minket a hajóra, gyanúsnak tűnt az egyik kalóz. A kardja egy régi klán fegyverére emlékeztetett, a járása nem volt annyira semmitmondó, mint a kalózoké. Az aurája pedig tűzzel fűtött volt, de fehér színben volt látható. Az ereje átlagos volt ugyan, de volt egy sanda gyanum, hogy azt leárnyékolta. Ha felém jön kizökkentem, és kiderítem, hogy ki ő.

Késő délután volt, mi pedig a semmi közepén lehettünk. A víz lágyan hullámzott. Csillogása, mintha millió gyémánt úszott volna a felszínen. Egy elszittyózott helyszín a kivégzéshez.

-Meg kell hagyni fiúk, ti aztán nem adtátok egykönnyen magatokat - szólt a hajó parancsnoka - erősek vagytok, és ez tetszik. Veled öreg, kifejezetten semmi bajom, magadat, és a társaidat védted. Viszont te... Te koszos szárazföldi patkány, a kis fémfaladdal visszaverted néhány emberem lézerfényét, és jócskán lemészároltad őket - Berub irányába mutogatott - Hm... A mai nap nem a ti napotok, ugyanis nekem egy fontos levelet kell elküldenem Faringnak, a közvetlen parancsolómnak, szóval holnapra maradtok... Vigyétek őket vissza a cellákba!

Órákkal később, Berub kizökkentett a meditációból, ugyanis talált egy rést, ahol tudtunk egymással beszélni.
-Jól vagy Toshin? Órák óta fülelek, de nem hallottam tőled egy levegővételt sem!
-Igen, csak meditáltam - hozzáértő hangnemben feleltem.
-Tudsz valamit a többiekről?
-Igen, Dusan meghalt, LankRar pedig valami őrültségre készül.
-Nagyszerű - mondta Berub hatalmas szarkazmussal - Akkor csak ketten maradtunk...
-Hárman.
-Ki a harmadik?
-Az egyik kalóz, aki nem kalóz. A holnapi napra vár, amikoris ki fog minket szabadítani.
-Miért tenne ilyet, ismered őt Toshin?
-Nem, de egyszerű az oka... Egy bosszút tervez, méghozzá a parancsnok ellen, és túl is akarja élni. Teszem fel, hogy egy bérgyilkos, aki nagy fába vágta a fejszéjét.
-Egy ekkora flottával a hátsónkban nem is csodálom - Berub már szégyelte, hogy ennyi kérdést tesz fel - De te mindezt honnan tudod?
-Jó az emberismerő készségem - nevetés közben feleltem Berub válaszára, majd ő is el kezdett nevetni.