Elemek Harca - Tri. I. (Lassan halad)

VIII. - A próbatétel - Rejtély árnyékában

És akkor Toshin mögött lépteket lehetett hallani a dzsindzsásból... A feketebőrű ember lépett ki a bokorból, egy nagyhatalmú ércpengével, amivel villámot zúdított felénk.
Toshin reakcióideje lenyűgöző volt, akárcsak Berubé, viszont elkövetett egy hibát. A villámok hatalmával szemben tüzet alkalmazott. A két technika összetalálkozása egy hullámhosszon volt. A láng, és a villám vége félúton találkozott, kb 10 méter távolságból. Az erőhullámok apróbb széltölcsérek százait indította el, amelynek többsége felénk zúdult. Dusant kishíján elvitte a szélhullám, de elkaptam a lábát, és lehúztam a talajra.

Ezt nevezem kereszttűznek. Sok oldalról támadtak, és nagyon rosszat sejtettem. Berub felé fordulva észrevettem, hogy nem is egy föld anyagú védőfalat emelt ki a talajból, hanem egy fém alapú falat.. Szóval ezért volt furcsa az aurája.. A fém hatalma a fejlesztett föld hatalom bónusza. A föld szemcséi és az egyéb oda nem illő dolgok "összepaszírozásából" születik meg a fém, amit nagyon nehéz irányítani.

Nem festett rózsásan a helyzet. Toshin a hajót gyorsította fel idefele jövet, tüzes löketeivel, ami jócskán leszívta az energiáit. Tudtam, hogy nem bírja sokáig. Berub felől égett szagot lehetett érezni, ami nagyon nem volt jó jel, ugyanis kezdték áthegeszteni a fémpajzsát a hadihajók fedélzeteiről lézernyalábokat lövöldöző kalózok.

Teltek el a pillanatok, Berub a kritikus pillanatban hídállásba kényszerült, majd rám, és Dusanra kacsintva egy hosszú, függőleges földalagutat nyitott alattunk, zuhanni kezdtünk.

A zuhanás közben láttam, hogy hová fogunk landolni.. Élesre csiszolódott cseppköveket vettem szemügyre... És azt hiszem, elértem a következő lelki állapotot, ugyanis a másodperc töredéke alatt ráfujtam Dusanra egy jeges lehelletet, odatapasztva őt a falra, én pedig éppen hogy bele tudtam kapni a lábába.

A tüskék felett centikkel ugyan, de megusztuk. Miután biztonságosan leszedtük magunkat a falról, egy alagútrendszer kellős közepén találtuk magunkat. És én már akkor sejtettem, hogy ez nem természetes alagút. Mögöttünk, és elöttünk is koppanó hangokra lettünk figyelmesek. Én amint elnéztem hátra, a földből már verődtek is ki a kristályok, amik elől akrobatikusan elugrottunk, én hátra, Dusan pedig előre. Ekkor valami elkapta a bal kezem.

Fordulatból már ütöttem is a jobb kezemmel, feleslegesen, ugyanis egy nagy földdarabba vertem bele a kezemet, ami utána bele is ragadt. Másodpercek múlva a lábam is kezdett elmerülni.

Tehetetlenül álltam, szinte le voltam bénítva. Dusan már a segítségemre sietett volna, de egy földfal emelkedett ki közöttünk.

-Ó, ha tudnád mióta várok erre -szólt valaki, akit nem láttam a sötétség, illetve az előttem levő fal mögött -Pont rád gondoltam.. Na jó, ez hazugság.. Minden nap rád gondoltam, meg a bosszúra, aminek a napja eljött... Évezredeket vártam! Évezredeket!! Csodálkoztam is, hogy egy halandónak hogyan lehet még mindig látható aurája. Lekövettelek mindenhol. Bár, a föld alól ugyan nem távozhatok, igazából mindig is... Szószerint érts, alattad jártam. A hajó kapitányának viszont még megköszönhetted volna, hogy túszúl ejtve téged a vízen, majdnem másfél évvel meghosszabbította az élettartamod. Megvakítottál azzal, hogy megöltél valakit, akit nem kellett volna. De alaposan rá is fáztál! Hát nem irónikus? A tűz hatalmával érkeztél ide először, hogy megszerezd egy másik elem ősi verziójának birtoklását. Ugyan ez sikerült is, csak nem számoltál vele, hogy a tűz hatalma elkopik, ha fejleszted az erőd. Hát tessék! Itt állsz legyengülten, az ősi víz hatalmával, 2 egész néhány század erőhatalommal. Régen sem voltál erősebb, Shirryk nélkül pedig semmit sem érsz!

Hú.. Hát ez meglepett. Shirryk, ősi víz hatalom, bosszúvágy? Ez a történet nagyon zavaros volt. Mi is ez az egész?

-Elérkezett a vég, Dusan. A barátod tehetetlen, de ne aggódj. A falat lebontom, hogy lásson téged haldokolni.
-Eressz el minket, de azonnal -szóltam fennhangon- azt hiszed, hogy félünk tőled? A gyenge aurád fénye alig pislákol ebben a sötét barlangban! Nincs neked akkora erőd, mint amilyen stílusban kommunikálsz!

Sohasem tudom, hogy hol van a határ... Az idegen férfi a földfalból kiemelve felém egy földoszloppal arcon vágott, eszméletemet elveszítve... A következő képkockában már nem voltam a föld rabja. Előttem feküdt Dusan, a fejét vér borította, a szemei pedig ki voltak szúrva. A barlangrendszerben földrengés alakult ki. Dusan nem szólt hozzám, csak "rámnézett", és mosolygott, ahogyan összevert képpel tudott.

Belenyúlt a zsebébe, kivett onnan egy gyűrött, koszos papírt, majd a kezembe nyomta.
-Miért nem szólsz hozzám Dusan? -csüggedten kérdeztem.
Dusan pillanatok múlva kinyitotta a száját, amiből hiányzott egy nyelv...
Megdöbbenten álltam Dusan felett, aki ezután lábával arréb rúgott, majd ráesett egy hatalmas kődarab.
"Kettő-kettő... Barátom." ez a gondolat volt az agyamban, miközben elkezdtem futni a barlangban, kijárat után kajtatva.

Órákkal később kitaláltam a barlangból. Beesteledett, így hát tűzet gyújtottam. A többiek jártak az eszemben.. Toshin, Berub.. Dusan.. Tényleg, meg kellene néznem, mit írt Dusan nekem. A papíron az állt, hogy: "Uriziel a kulcs mindenhez, őt keresd a válaszokért".
Uriziel volt az a mágus, aki kis túlzással halhatatlan. Csak akkor tud meghalni, ha ő saját magának okoz fájdalmat. Ő szállta meg a testem, amikor egy bizonyos démonnal harcoltam, hogy erősebb legyek. 1000 évet várt, feleslegesen, majd megölte magát, hogy az én lelkem visszatérhessen a testembe. De várjunk csak... Valami nem kerek. Ha saját magát kellett megölnie, hogyan tehette volna meg, ha a lelke nem volt a saját testében? Az én testemmel pedig semmiképp nem tudta megölni magát, mert ő akkor az alvilágban tartózkodott, amíg én nem! Lehet, hogy Uriziel mégsem halt meg? De akkor mi köze van Dusanhoz?

Azt hiszem fel kell keresnem Morperythet néhány válaszért. De előtte még meg kell találnom a barátaimat.