Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

3.

  -Nocsak, kit látnak szemeim. Csak nem Park Jackiet? -Ez a hang nagyon ismerős volt. Megdermedtem ettől a fagyos, és gúnyos hangtól. Felnéztem az illetőre, és régi életem elrontójával találtam szembe magam. 

Taehyungal mind a ketten le voltunk sokkolva. Meg sem mozdulva, kővé dermedve meredtünk Sehunra, aki fölém tornyosodva nevetett le rám. Még csak levegőt is alig mertünk venni. 

-Be vagy rosálva igaz? de nem kell. -Fogta meg pólóm gallérját, és úgy döntött neki a falnak. Erre a tettére barátai nagy nevetésben törtek ki. -Csak megint eljátszom veled mint régen.

-Engedd el! -Morgott fel Taehyung, de a fiúk elkapták és püfölni kezdték az arcát. Egy fájdalmas ordítás hagyta el a számat, ahogy a legjobb barátomat verték, de nem tehettem semmit ellene. 

Erre a tettére, kiszabadítottam karomat a szorításából, és lendítettem az öklöm. Sehun hátra hőkölt, de nem esett el. Nekem rontott, és hajamnál fogva hátra csapta a fejem, bele a betonfalba. Egy könnycsepp gördült le arcomon, de nem adtam fel. Bele rúgtam a hasába, ami tettemre földre rogyott, ezért kaptam az alkalmon, és elkaptam a torkát, mire csapdosni kezdett, újaival pont szemen találva. A fájó pontom fogtam, mire így újra rám tudott rontani, behúzott a szemem alá, így elterültem a földön. Át vetette lábát rajtam, derekamra ülve, és úgy püfölte az arcomat. Kezdett sötétedni előttem minden, mikor éreztem hogy az ütései egyre csak lassulnak. Tudtam hogy fárad. Majd nagyokat lihegve leengedte kezét rólam, majd fel állt, és intett a haverjainak, hogy itt végeztek. De csak ő látja így. Ezzel felkeltem a földől, és taehyungra néztem, aki vette a lapot, és velem együtt, újra nekik rontottunk. De már első próbálkozásomnál hátulról elkapták a két karom, és kifeszítették. Ezért Sehun ott üthetett, ahol ért. Addig Taehyung, egy alacsony fiúval verekedett. Mindenem sajgott, és éreztem ha nem tartanának, már elestem volna. Mikor megláttam, hogy Sehunt elrántja előlem valaki, majd elém állt. Tudtam hogy ő is meg akar ütni, és Sehun cinkosa, ezért olyan erővel ahogy csak tudtam, a férfi leggyengébb pontján rúgtam meg. Mire térdre rogyott az ismeretlen, és szipogva törölgette könnyes szemét. De erőt vett magán, és felállt a földről, és így szólt:

-Tanár vagyok! -Tette fel védekezően mellkasa elé kezeit, és körbe nézett rajtunk, mire mindenki abba hagyta a bunyózást. -Azonnal hagyjátok abba! vagy én rakok rendet. -Végül már normálisan felegyenesedett, és mélyen Sehun szemébe nézett. 

Sehun rám nézett, majd összeszűkítette a szemét. És mutató újával, felém mutatott.

-Te sosem állsz le, ez zavar!  Ezt még lerendezzük. -Ezzel intett a többi fiúnak, akik követték őt. 

Nagyot szusszantam mikor már nem láttam őket. Lerogytam a földre, és a fájó pontjaimat fogtam. Majd felém lépett az ismeretlen férfi, és felém nyújtotta a kezét. Nem értettem mire fel ilyen kedves velem, de megfogtam a kezét, hogy fölsegíthessen. 

-Jól tudsz rúgni, nem mondom. -Nevetett fel kínosan, tarkóját vakarászva. 

-Nagyon sajnálom! -Hajoltam meg előtte, bocsánatkérés gyanánt. 

-Ugyan! jól vagytok gyerekek? -Nézett rám, és Taehyungra. 

-Honnan tudja, hogy nem mi kezdtük a verekedést? -Tette karba a kezét barátom.

-Ismerem ezeket a gyerekeket. Régen én voltam az egyik magántanára. És tudom mekkora bajkeverők, biztos vagyok benne hogy ők kezdték az egészet. -Bólogatott nagyokat, majd körbe nézett. -Vége a shownak menjetek az óráitokra. -Hessegette el a körülöttünk összegyűlt diákokat. Eddig észre sem vettem, hogy ennyien körénk gyűltek.