Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

13.

|Visszaemlékezés öt hónappal ezelőtt| 

Idegesen túrt hajába, és meredt maga elé. Egy biztató szó sem jutott az eszembe, de egy kérdés nagyon nyomasztott. 

-Legalább használtál vele gumit? -Néztem rá gúnyosan, ugyanis mindig is tudtam, hogy nagy nőcsábász és legalább egyszer elfogja felejteni. 

-Pont ez a baj! -Nézett fel rám idegesen, a földön ülő. -Nem.

-Ide oda kúrogatsz, de a gumi derogál? hogy lehetsz ekkora...Inkább nem mondom ki. -Raktam idegesen csípőre a kezemet. -Legalább mindenkinek elkürtölte hogy lefeküdt nagy menő Taehyungal? 

-Ja, mindenki tudja. -Dobta neki a falamnak, a vizespoharat, ami nagyot csattant. 

-A rohadt életbe! én nem vállalok érted felelősséget, ha majd a porontyával a karjába fog suliba jönni. -Léptem oda hozzá, majd egy taslit adtam neki. 

-Hagyj békén, ne ütögess, elég bajom van! -Rúgott belém, majd fel állt a helyéről. -Le fogom tagadni. 

-Ahhoz nagyon értesz. -Forgattam meg a szemem. -De amikor használnod kell a hülye fejedet, csak egy sötét lyuk keletkezik oda, és a farkad veszi át az uralmad, az apró agyad felett. 

Aznap este, végig beszéltük az éjszakát. végül arra jutottunk, hogy nem mondjuk el senkinek az igazat, és a végletekig tagadni fogjuk. Ez volt Taehyung, utolsó és első baklövése. Másnap reggel, az iskola előtt várt minket a lány, de csak szótlanul kikerültük őt, és mint a menő filmekben, felvettük a napszemövegünket, majd a bőrkabátunkban feszítve léptünk be az iskolába, ahol csak egy valaki nem hunyászkodott meg előttünk. Az Sehun volt. 

Ezután, végletekig követte a lány Taehyungot, posztolt róla, a suliban a nyomában járt, minden este felhívta őt, és üzenetekkel bombázta. Ez volt az egyik oka, hogy Taehyung, velem együtt váltott sulit. 

Kocsmáról kocsmára jártunk, ittunk, balhéztunk, autókat gyújtogattunk, kurváztunk, drogoztunk, és ezt mind úgy, hogy nekem volt egy öcsém, aki egyedül várt rám otthon. Míg még anyámék valahol a városban az egyik sarkon ittak, vagy éppen sexeltek mindenki előtt. És még csodálkoztam, hogy ezek után, megtudtam javulni. 

Mégis, ezek után, fogalmunk sem volt hogy amíg mi buliztunk, táncoltunk, ittunk,   a lány méhében, Taehyung gyermeke fejlődik. És hogy megfog minket találni, a város másik végében, az új iskolában. 

Rengeteg futó kapcsolatom volt nekem is, de mindig figyeltem arra, hogy sose legyen belőle baj. Anyámról, és apámról, csak annyit tudtam, hogy kiköltöztek a házból hogy új életet kezdessenek ketten. Seulgi már az én gyámom alatt lett, nem tudom mit tettem volna, ha nem kapom meg őt. De mai napig sajnálom, hogy nem törődtem vele. Emlékszem amikor az első szerelem ütött be nála, de én nem segítettem neki. Mert akkor éltem a nagy csajozós korszakomat, amikor nem figyeltem senkire. 

Sehun már akkor régen bántott engem. Rengeteg helyet foglalt el az életemben, a sok bántalmazással, és beszólásával. De már az életem részévé vállt, úgyhogy ha ő nem lenne, talán valami hiányozna az életemből. 

|Junkook|

Sosem hittem a csodákban, pontosan azóta amióta egyedül maradtam. Soha nem szeretett senki, és elítéltek. 

tizenöt éves voltam, amikor anyám elhagyott. Egyedül maradtam a számlákkal, és a félelmeimmel. Minden lakos tudta hogy egyedül élek, ezért segítettek nekem. Nagyon hálás voltam, de  nem tudtam viszonozni. míg egy este betörtek hozzám, és tönkretettek mindent. Engem is magukkal vittek.