Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

19.

   Sziasztok! meglett az 1k megtekintés. Nagyon örülök neki, szuperek vagytok. Nem gondoltam volna, ugyanis egy könyvem sem volt befutó. Ezért most megajándékozlak titeket, még egy résszel. :) Még egyszer köszönöm.    

|két nappal a születésnap után|                                                                                                                                                                       

-Képzeld! megcsinálták a házadat. -Nyitott be mosolyogva a szobámba Teahyung. 

-Komolyan? azonnal vissza költözhetek? -Nyíltak tágra a szemeim, a hír hallatán. És repesni kezdett a szívem. 

-Amikor akarsz. -Vont vállat. -Viszont Junkook beszélni akar veled. Lent vár, én viszont megyek haza. 

-Vajon miről akar? rendben, holnap találkozunk. -Kászálódtam ki az ágyból, majd kezet fogtam barátommal, köszönésképpen. 

Kikísértem az ajtóig, majd leültem a rám váró Junkook mellé. Majd kérdőn néztem rá. Éppen telefonozott, majd felmutatta mutató ujját, hogy mindjárt abba hagyja a telefonálást. Ezzel lerakta maga mellé a telefonját, majd rám nézett. 

-Kérnék valamit. -Vonta fel szemöldökét. 

-Mi lenne az? -Vontam vállat.

-Hogy csak holnap költözz vissza. És akkor én is segítek. És még valami. Ha visszamész a szobádba, kérlek nézd meg a gépedet. -Mosolygott rám kedvesen. 

-Benne vagyok. -Majd éppen álltam volna fel a kanapéról, mikor megakadt a szemem, a konyhában lévő, rengeteg táskán, és bőröndön. Ami láthatólag tömve volt. -Mik azok a cuccok?

-Taehyung kérte, hogy a nem használt ruhákat, és egyéb dolgokat vigyem el neki. -Bólogatott, majd rám nézett. 

-Értem. -Fordultam meg, majd felszaladtam a szobámba. 

Pakolászni kezdtem, de aztán rájöttem, hogy nem is hoztam magammal semmit. Csak ruháim vannak, amit junkook vett nekem. Tehát csak egy táska holmim volt. Azzal leültem a gépem elé, majd azonnal egy hosszú szöveg fogadott. Vettem egy nagy szuszt, majd olvasni kezdtem. 

Jiminnek!

Sok időt töltöttünk együtt.  Ha ez a két hónap, hosszúnak mondható. Sokat agyaltam, helyes e az, amit veled teszek. Most biztos arra gondolsz "nem is tettél velem semmit" de igen. Én egy felnőtt ember vagyok. És egy fiatal sráccal vagyok nap mint nap. Lelkileg zsarollak, ami egy fiúcskának, azaz neked, könnyen elhihető amiket mondok, vagy teszek. Nem azt akarom mondani hogy naiv vagy, csak azt hogy könnyen rá tudlak venni dolgokra. És ez nekem nehéz...Mert olyan sok mindenre vennélek rá legszívesebben, amit te igazából nem is szeretnél. De megígértem hogy nem teszek veled semmi olyat, amit nem akarsz. Sosem felejtem el, amikor elsőnek láttalak meg. Te megmentettél engem! ez az, amit sosem tudnék kompenzálni. és valami amit eddig nem tört felszínre, elszeretnék neked mondani. Jimin, szeretlek. Ezért nem maradhatom a közeledben. A régi barátnőmhöz költözöm, Liához. Akiről kifaggattál engem. Vele fogok maradni, távol ettől a várostól. Nem fogsz tudni megtalálni engem. de szerintem nem is akarsz. Köszönöm hogy veled lehettem.                /Junkook/

Észre sem vettem, de könnyek gyűltek a szemembe. Felzokogtam, majd kezemet, szám elé kaptam. És úgy olvastam el újra, és újra, hátha csak valamit félre értettem. Majd kitágultak a szemeim, mikor eszembe jutott "a bőröndök a konyhában" felálltam a helyemről, és futni kezdtem a konyha irányába. De már nem volt ott semmi, és senki. Kinéztem az udvarra, és a kocsija sem állt a helyén. Letöröltem a könnyeimet, majd leültem a földre.