Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

38.

Leraktam a füzetet, majd elővettem a telefonomat. Kikerestem Junkook számát, majd tárcsázni kezdtem őt. Épp hogy kicsengett, már fel is vette. Kértem hogy jöjjön le hozzám, ezen kívül pedig elmeséltem neki mindent. Felöltöztem, majd úgy vártam őt. Nem tellett sok időbe, már dudált a kocsival. 

-Gyere, menjünk. -Szóltam Taehyungnak, majd indultunk is ki a házból. Bezártam a lakást, majd beszálltunk Junkook mellé. 

-Jól vagy? -Pillantott rám. 

-Mindenhogy érzem magam, csak jól nem. -Hajtottam le a fejemet. 

-Taehyung, neked van valami ötleted hogy hol lehet? -Nézett Junkook a hátul ülőre. 

-Nincs. De intézkedem. Addig induljunk el, hátha meglátjuk az egyik utcán. -Javasolta, mire elindultunk. Minden utcába benéztem, mindenhol kerestem, de hasztalan volt. Egy éjszaka alatt, már a városból is kijuthatott. Nagyon sóhajtva helyeztem fejemet az ablaküvegnek, mikor Taehyung hangosan felszólalt. 

-Menjünk az innen legközelebbi bevásárló központba. 

-Miért? tudsz valamit? -Néztem rá reménnyel teli arccal. 

-Megvannak a bizonyos forrásaim. -Mosolyodott el huncutul. Junkook gyorsabbra vette a tempót, mit sem törődve a nekünk dudáló autósokkal, vagy a direkt elénk beguruló kocsikkal. Hevesen verő szívvel szálltam ki az autóból, mikor végre valahára odaértünk. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor megpillantottam Seulgit az áruház előtti kis beton szegélyen üldögélni. Igazán hűvösre járt az idő, így egy citromsárga pufi kabát volt rajta, amiben még kerekebb lett az arca benne. Azonnal oda siettem hozzá, de a lábam szinte magától állt meg, amikor megpillantottam a háta mögött álldogáló nőt. Könnyek hada kezdtek folydogálni az arcáról, amikor észre vett engem. Kikerülte Seulgit, majd felém vette az irányt. Meg sem állt, míg pont elém nem ért, majd szorosan a karjai közé font engem. 

-Jimin drágám...Megnőttél. -Simogatta a hajamat, minek következtében nem bírtam sokáig, visszaöleltem, és én is zokogásban törtem ki. 

-Anya! -Szorítottam meg még jobban. Lassan elváltunk egymástól, majd két hüvelyk ujjával törölgetni kezdte a könnyeimet. 

-Tudod én látni akartalak, de a munkám nem engedte meg. Na meg...Hogy nézhettem volna a szemedbe? -Mondta elfúló hangon a könnyei miatt. 

-Anya, nem baj. Most már végre láthatlak. 

-Annyira örülök neked! 

Idő közben Seulgi oda sétált anyához, majd ölelni kezdte őt. 

-Megbeszéltem anyával, hogy többet fogunk találkozni. -Mondta Seulgi. 

-Ez egy nagyon jó ötlet. -Mosolyodtam el. -Soha többet ne hozd rám így a frászt Seulgi! ha azt mondtad volna, hogy el akarsz menni hogy lásd anyát, elhoztalak volna. 

-Anya? zene füleimnek ez a szó. -Nevetett fel anyám. 

Még sokáig beszélgettünk, majd anyámnak el kellett búcsúznia, ugyanis munkába kellett mennie. Út közben ki raktuk Taehyungot, majd éppen szálltam volna ki a kocsiból, de nem vitt rá a lélek. 

-Nem jössz be egy kicsit? -Kérdeztem. 

-De, nagyon szívesen. -Szállt ki ő is, majd beléptünk a házba. Seulgi le vette a cipőjét, majd a szobája felé indult, de én elkaptam a karját. 

-Nem maradsz inkább itt velünk? -Mosolyogtam rá kedvesen. 

-Nem zavarok? 

-Ugyan! gyere, ülj le ide. -Mondta neki Junkook, majd az egyik székhez terelte őt. 

Összepréselt szájjal néztem Junkookot, amikor épp nem engem figyelt. Bizonytalan voltam magamban, de az érzéseimben pedig nem. 

A délután folyamán, Seulgi fel ment tanulni a szobájába, én pedig kettesben maradtam Junkookal. Hirtelen fel pattant a székből, majd nekipréselt a konyha pultnak. 

-Gyere vissza a suliba. Nehéz nélküled. -Sütötte le a tekintetét. Haloványan elmosolyodtam a kijelentésére, jól estek a szavai. Lassan két kezem arcához vezettem, majd közelebb hajoltam hozzá, és egy lágy csókot adtam az ajkaira. 

-Bocsáss meg, nem akartam eltűnni. De nem láttam jobb megoldást. 

-Felejtsd, el. Most már itt vagy. -Ölelt magához. Hiányzott az illata, és a közelsége is. Már megint hazudtam magamnak akkor, amikor azt mondtam hogy nem szeretem. Badarság...Nélküle nem tudnám elképzelni a napjaimat. 

-Ma aludj itt. 

-Rendben. -Mosolyodott el. -Majd főzöm neked valami finomat, kiengesztelésképpen. 

-Nem kell kiengesztelned, nem haragszom rád. De szívesen ennék a főztödből. 

Mosolyogva figyeltem ahogy sürög forog a konyhában, és szívét lelkét bele adja a főzésbe. Ennél jobb férfit, sosem találhattam volna. 

Sziasztok! tudom, sokszor vicceltem már veletek, de ez most nem lesz az. Be akarom fejezni a sztorit, mert úgy érzem, minden rendbe jött az életükben. A következő rész lesz az utolsó, megpróbálom majd igényesre írni. Előre is köszönöm, aki eddig olvasta a történetet, és nyomon követett mindent. A befejező részig is PÁPÁ! :3