Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

17.

Tátott szájjal lépkedtem a lakásban, legalább volt olyan jó, mint egy öt csillagos szálloda. Mikor végeztem a bámészkodással, Junkook felé fordultam. 

-Hol lesz a szobánk? -Kérdeztem tőle. 

-Lehettek külön is. -vont vállat, mosolyogva. -Az emeleten balra, van két szoba. 

-Köszönöm. -Bólintottam egyet, majd mentem is. 

Nehezen tettem meg az utat felfelé, ugyanis Seulgival a karomban kellett, lépcsőznöm. Random nyitottam be az egyik szobába, hogy az lesz Seulgié. Lehelyeztem őt egy kanapé szerűségen, majd rázártam az ajtót. A mellette lévőbe is benyitottam, majd körbenéztem. Igazán elnyerte a tetszésemet. Ezért beljebb léptem. Leültem az egyik kis fotelba, majd bámészkodni kezdtem. Majd megakadt a szemem egy képen. Hatalmas nevetésben törtem ki. Junkook volt a képen, ami igazából egy festmény volt. Sok szín volt benne, de nem az fogott meg. Hanem az, hogy féloldalasan fekszik a képen, egyik lábát felhúzva, és csak egy szőrmés takaró fedi a testét. És egy pezsgőspoharat tart a kezében. Őrülten nevetve léptem közelebb a festményhez, majd elolvastam, mi van odaírva az aljára. 

"Junkoonak, évbúcsúztatóra. Kár, hogy nem álltál nekem portrét, ezért fejből festettem egyet. Remélem mosolyt csal majd az arcodra. Rég nem látott szerelmed, Lia" 

Lehervadt az arcomról, a levakarhatatlan mosoly, mikor elolvastam a szöveget. Ki az a Lia, és miért nincs Junkookal? azért olyan furcsa, és magányos néha? 

-Lia. -Ejtettem ki  a nevét, majd hátat fordítva a képnek, kiléptem a szobából. 

Úgy gondoltam, majd kikérdezem a lányról, aztán pedig kibékítem Taehyungal. Hisz Taehyungnak köszönhetem, hogy vége a civakodásomnak, Sehunnal. Átpásztáztam a folyosón, majd körbe körbe bóklászva, megtaláltam őket, a konyhában. 

-Junkook. -Kuncogtam el magam. -Ki az a Lia? 

-Láttad? -Tágultak ki szemei, majd felállt a helyéről. -Gyerekkori barátom. 

-Ott, szerelmem állt. -Mondtam sejtelmesen. 

-Jó feladom, igen. A barátnőm csinálta múltévben. -Ült vissza morcosan a székbe. 

-Miért olyan nehéz, ezt elmondani? -Húztam fel egyik szemöldökömet. 

Erre csak elfordította a tekintetét, majd én is helyet foglaltam a köreikben. Kihúztam magam, majd felszólaltam. 

-Csak egy buli volt, megesik az ilyen. Tae, találsz majd magadnak, másik csajt. Te pedig ne lopkodj előle, mert nehezére esik a csajozás. -Nevettem el a végét. -Ennyi az egész. 

-Ennyi lenne? nem Taehyung? -Bökte oldalba Junkook. 

-Mintha eltudnám felejteni. De igazából, megérdemeltem. Mégis, csorba esett mindenem, amit férfiasnak tudtam mondani. Egyetlen egy dolog miatt nem vertelek agyon. Az pedig az, hogy nem emlékszem semmire. -Vakarta meg zavartan a tarkóját. 

-Nem emlékszel? kár. -Nézett rá idegesen. -Mi lenne, ha azt mondanám sajnálom? 

-Megbasznám az anyádat. -Forgatott szemet, majd hátat fordított neki a széken. 

-Akkor kaparhatod utána a földet. -Nevetett fel kínosan. 

-Hagyjátok már abba. Junkook, bocsánatot kért, többet nem fogja elvenni a csajodat. -Léptem hozzájuk, majd mindkettőnek megveregettem a hátát. 

-Taehyung. -Nyújtotta felé a kezét, mire a másik, habozva, de elkapta azt. Levörösödött fejjel, kapta vissza a kezét Junkook. -Erős vagy.