Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

23.

|18+os jelenet újra! :3 a fiataloknak tessék megijedni. Mert pénztártól való távozás után, reklamációt nem fogadok el! csak vicc. Szívesen piszkolom be mindenki fantáziáját! Jó olvasást|

-Akarod még egyszer? -Mondta két csók között, mire felkuncogtam. 

-Már megint? -Mosolyodtam el erőtlenül, letörölve a homlokomról az izzadtságot. 

-Minden pillanatot ki akarok élvezni veled. -Csókolgatott egyre lejjebb, mire beindult a fantáziám, és újra kívánni kezdtem őt. 

-Ez az! csináld már. -Toltam le a fejét, mire összehúzott szemöldökökkel nézett fel rám. 

-Ne már! ez olyan megalázó! -Duzzogott, majd tette amit kértem. 

-É-én csak vicceltem. -Mondtam, miközben felsóhajtottam, olyan hirtelen ért. 

Kezemet a számra tapasztottam, nehogy meghallják odakintről a hangomat. Megrezzentem, mikor meghallottam a telefont megcsörrenni. Junkook is abba hagyta a dolgát, majd én a telefonomért nyúltam, kicsit idegesen. De egyből elszállt a dühöm, amikor Taehyung nevét láttam meg a kijelzőn. 

-Haló? mond, sikerült? -Vettem fel, majd reménykedni kezdtem. 

-Mit vártál Jimin? szerinted Sehun nem tudja elintézni egy lotyó tüzes seggét? -Nevetett fel büszkén, mire elmosolyodtam. -De hol vagy? már mindenütt kerestünk. 

-Ez az! imádom őt. -Kezdtem el tapsolni örömömben. -Junkook szobájában. 

-Atya ég! majd mesélsz, de most le kell jönnöd. -Mondta, mire felkeltem az ágyból. Majd bontottam a vonalat. 

Felhúztam a nadrágomat, és minden göncömet magamra öltöttem, majd a tükör elé lépve, megigazítottam a hajamat is. Majd a semmit sem értő Junkookra néztem. 

-Hová sietsz? -Nézett rám értetlenül. 

-Tudom, hogy kifogsz akadni, de gyere le velem, és megtudod. -Mosolyodtam el bátortalanul, mire egy apró bólintással letudta a dolgot, és öltözni kezdett. 

Amikor készen lettünk, adott egy utolsó csókot, amiből egy hosszú lett. Nekinyomott az ajtónak, majd hevesen szívogatni kezdte a nyakamat. 

-Na! most nem lehet. -Toltam el kedvesen magamtól, mire felröhögött. 

-Alig bírom. Akkor menjünk, mert felfallak. -Csapott rá a fenekemre, mire megugrottam. 

Több centire egymás mellett mentünk, mintha mi sem történt volna. Ha ő igen, attól még én, nem tudnál felvállalni ezt a dolgot. Leszaladtunk a lépcsőn, majd megpillantottuk Sehunékat, Lia társaságában. Junkook összeráncolt szemöldökkel nézte, majd zavartan megvakarta a tarkóját. 

-Ezt akartad mindenáron megmutatni? -Nézett rám. 

-Igazából, igen. -Bólogattam. 

-Tökéletes, nincs itt semmi látnivaló. -legyintett egyet, majd karon fogott, és húzni kezdett. 

-Várj! -szólt utánunk Sehun. -Lia és én, együtt vagyunk, csak hogy tisztázzam a dolgot. 

-Akkor, sokáig. -Húzott szájára egy mosolyt, majd újra karon fogott. Sehunra néztem, aki rám kacsintott, azaz minden jól ment. 

Kivitt engem az épület elé, majd vett egy mély levegőt. Egy olyan sanda gyanúm támadt, hogy zavarta ez az egész. Nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért idegesen túrtam a hajamba, majd felé fordultam. 

-Junkook, jól láttam hogy téged ez megérintett? -Vontam fel kérdőn a szemöldököm, mire idegesen pillantott rám. 

-Nem! -Kiáltott fel, ami nekem felért egy igennel.