Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

30.

  (16+os jelenet! futás a gyerekeknek! :P)                              

-Honnan ismernéd őt? -Ráncoltam homlokom, majd vártam a válaszát. 

-Tudod, mi ketten egy helyre jártunk iskolába. Kou-ban, egy szigeten együtt jártunk tanár képző főiskolába. Barátok voltunk. El sem hiszem, hogy te voltál vele. -Rázta meg hitetlenül a fejét. 

-Arról tudtam. De pont veled? -Nevettem fel. 

Nagyon mélyen érintett a dolog. Ismeri őt? furcsa volt az egész. Már megint csakis ő jár a fejemben. 

-Nagyon furcsa ember. Miért nem választasz, inkább engem. Azt mondtad, tetszem neked. -Lépett újra közel hozzám, de most gondolkodni sem bírtam. Méghozzá, folyton zavarba hoz engem. 

-Hugó kérlek...-Toltam el magamtól. -Legalább adj egy kis időt. 

-Megértem, teljesen megértem. Rendben van. Sajnálom a tolakodást. -Lépett el tőlem, majd hátat fordított. -Most, azt hiszem elmegyek. Holnap találkozunk. 

-Rendben, akkor holnap. -Köszöntem el tőle. 

Most komolyan, örökké kötődni akarok Junkookhoz? örökké őt fogom várni, pedig tudom, hogy ez a kapcsolat halott? tudom, hogy szeret. És én is őt. De ha valami nem működik, azt dobni kell. Legalább, próbáljam is elfelejteni, ne csak mondjam. Vagy talán rosszul gondolom? 

-Hugó várj...Nem aludnál nálam? -Fogtam meg a karját, mielőtt kilépett volna. Nagy mosolyra húzta a száját, majd végig simított az arcomon. Majd egy lágy csókot nyomott a számra, amiből hamar heves csókcsata lett. Bezártam az ajtót, még mindig őt csókolva, majd a szobám felé kezdtem vezetni őt. Rádobott az ágyamra, majd a nyakamat vette célba. Kimondottan jól estek az érintései, és nem volt érzelemmentes. Miután már kellő állapotba lendített engem, szép lassan megszabadított a ruháimtól, majd fölém mászott. Egy nyögés hagyta el a számat, vele úgy éreztem, nem kell kordában tartanom magamat. 

Csak egymás mellett feküdtünk, és néztük egymást. Még soha nem gondoltam volna, hogy pár hét után, egy ismeretlen emberrel fogok összefeküdni. Bár, lehet többet fogok akarni majd tőle. Idővel...

-Ez eszméletlen volt. -Húzott derekamnál magához, majd megcsókolta a homlokom. -Szeretném, ha velem lennél. 

-Ezen még gondolkodnom kell. Köszönöm, ezt az éjszakát. -Ültem fel, majd fölöltöztem. 

-Ennyire szereted azt az alakot? -Ült fel ő is, mire odadobtam hozzá a ruháit. 

-Ennyire. -Bólogattam. 

-Már pedig, most lefeküdtél velem. -Nézett rám csalódottan, mire odahajoltam, majd megcsókoltam őt. 

-Holnap találkozunk. -Mondtam, mire hitetlenkedve megrázta a fejét, majd fölállt. 

-Szeretem, majd valamiért küzdenem kell. És érted, fogok! -Azzal kisétált a szobámból, majd hallottam a bejárati ajtó csapódását. 

Visszaroskadtam az ágyamba, majd lehajtottam a fejem. "Ez olyan hihetetlen". Végül, mindenkinek csalódást okoztam" egész este, Taehyungal beszélgettem telefonon. Végül minden rendbe jött otthon, Liát lecsukták, Junkook szívesen megy minden nap az iskolába, Taehyung pedig boldog életet él Jennyvel. Ez mind szép és jó volt, de hol van az én boldogságom? olyan egyedül érzem magam, mint még soha. Ezekben a hetekben, úgy éreztem, mintha más életét kaptam volna meg. Egy magányos, sóvárgó, és depresszív életét. 

Másnap reggel, nem mentem be dolgozni. Nem voltam kíváncsi Hugóra, akármit is éreztem a tegnap este. Fogalmam sincs, hogy mit lát bennem, de akármit is, harcoljon csak érte. 

Kimentem a konyhába, hogy lefőzzek egy kávét, mikor újra csörögni kezdett a mobilom. Junkook volt az. A szívem az súgta vegyem fel, az agyam, pedig minden erejével tiltakozott. "Be kell látnod Junkook, hogy már külön utakat járunk" figyelmen kívül hagytam mint mindig, és elfogyasztottam a reggeli kávé adagomat, a telefonom csörgésére. Mire valaki kopogott az ajtómon. Furcsállva lépkedtem az ajtóhoz,  majd kinyitottam azt. Végül egy nem várt személlyel álltam szemben. 

 -Jó napot kívánok, csomagja érkezett. -Köszöntött engem egy bajszos, köpcös férfi, majd átadott nekem, egy kisebb dobozt. -Itt írja alá kérem.- Aláfirkantottam, majd gyorsan bevágtam az ajtót, mielőtt a postástól el köszöntem volna. Majd gyorsan leraktam az asztalra, és kibontottam. 

Egy parfüm volt benne, és egy pár lakk cipő. A küldő neve, nem volt rajta, bár egy levél még árválkodott a dobozban. 

"Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve, könnyes lesz a szemem. Csillagnyi mosoly, melyet te szereztél nekem"

Ez meg mi? gondoltam magamban, majd szemöldököt ráncolva vizslattam, egy idegentől kapott ajándékot. Vajon ki küldte? 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam vele csalódást. A következő részig is PÁPÁ! :3 A következő rész, sokkalta hosszabb lesz, ezt ígérem <3