Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

39.

6-évvel később 

Elővettem mindkettőnk bőröndjét, és minden holmit belé pakoltam. Ebbe beletartozott még a közös bekeretezett képünk, apró mütyürkék, és még egy csomó haszontalan dolog, aminek semmi értelmét nem látom hogy magunkkal visszük, csak fogja a helyet. Amikor úgy éreztem indulásra készen vagyunk, be ültünk a kocsiba, egyenesen a reptérig meg sem álltunk. Pár percet kellett várnunk a gépünkre, el is foglaltuk rajta a helyünket, és izgatottan néztem kifelé az ablakon, közben a találkozásra gondoltam. Elszunyókálhattam, így Junkook keltegetésére keltem fel. 

-Kedvesem, megérkeztünk. -Rázogatott gyengéden, mire elmosolyodtam, majd szedelőzködni kezdtem. Amikor kiértünk a szerelvényről, egyből előhalásztam a téli kabátokat a táskámból, ugyanis itt tél van. Be ültünk a ránk várakozó taxiba, majd mind a ketten gyönyörködni kezdtünk a kilátásban. Lassan hullott a hó, hatalmas pelyhekben, a klubok előtt, vörös szőnyegek terültek el, míg az egész város, karácsonyi világításban pompázott. Amerika tényleg gyönyörű hely. Amikor elértünk a cél állomáshoz, aligha vártam meg Junkookot, azonnal átpásztáztam a másik sávba, majd csengetni kezdtem amikor elértem a házhoz. 

-Milyen kis türelmetlen vagy. -Kuncogott. 

-Nem, csak nagyon várom hogy újra lássam őt. 

Az ajtó kinyitódott, és isteni illat szűrődött ki odabentről, még a lakás melege is megcsapott. 

-Jimin drágám, már vártunk titeket, gyertek csak beljebb! -Invitált be minket anyám, miközben két puszit adtunk egymásnak. Levettem a kabátot, majd a fogasra akasztottam. Beljebb sétáltam, majd megpillantottam Seulgit, Taehyungot, és Jennyit. Egyből Seulgihoz rohantam, majd se szó se beszéd, szorosan magamhoz vontam őt. 

-De hiányoztál. -Mosolyodtam el. 

-Naaa, azért ne támadj le rögtön. -Tolt el magától. -Te is hiányoztál. 

-Hol van a barátnőd? -Kérdezte Junkook, mire Seulgi elhúzta a száját. 

-Hah...Lebetegedett, ezért csak a bulira ér oda. 

-Nocsak, az én Seulgimnak, mutál a hangja? -Kuncogtam fel, mire idegesen nézett rám. 

-Ne, csak ezt ne. 

Junkook felemelte az ágyról az öltönyét, majd rá adta Seulgira. A nyakkendőjét is ő kötötte rá, amíg én a frizuráját állítottam be. 

-Na, készen is vagy. -Álltam hátrébb, hogy szemügyre vehessem őt. Már egy fejjel is magasabb nálam, pedig én öregebb vagyok nála. Ilyenek a fiatalok... Idő közben, oda sétált hozzám Tae, egy pezsgős pohárral, majd felém nyújtotta azt. 

-Asszem, csak te vagy a családból ilyen alacsony. -Vágta hozzám a kemény valóságot, amire tőlem csak egy szúrós pillantást kapott. 

-Te sem a magasságodról vagy híres. 

-De. 

Amikor mindenki elkészült, elindultunk Seulgi iskolája felé, ugyanis egy karácsonyi bált rendeznek, ahová hivatalosak vagyunk. A séta közben, miközben vadul hullott a hó, és a világítások is magukkal ragadtak, teljesen elkapott az ünnepi hangulat, így az egyik hókupachoz nyúltam, majd megdobtam Seulgit, egy adag hóval. 

-Na! ha a jól beállított hajamra célzol, halott ember vagy Bátyó. -Azzal ő is a hóba nyúlt, ezzel elkezdődött a heves hócsata. 

Lassacskán az iskolához értünk, azonnal megütötte a fülemet, a hangos zene. Beléptünk, majd egyből elragadott magával a nosztalgia. Az én városomban is gyakran voltak bálok, ahová még Taehyungal, és Junkookal mente el mindig. Milyen szép volt. Seulgi egy lányhoz szaladt oda, majd felkapva megpörgette őt. 

-Na, ez az a dolog, amire már képtelen lennék ezzel a derékkal. -Mondta Junkook, mire nagy nevetésben törtem ki. 

-Ne is mond. 

-Na ki beszél?! 

Egészen bájos lány volt, igazán összeillettek. Mosolyogva figyeltem ahogy táncolni kezdenek. Anya inkább le ült egy szülőknek kialakított helyre, és társalogni kezdett a többi szülővel. Volt olyan idő, amikor azt hittem, nekem sosem lesz családom. Na de tessék, most mindenem meg van, amire vágytam. Jenny olyan nekem, mint egy húg, Taehyungot is a testvéremnek állítom, pont olyan nekem, mint Seulgi. Anyával is minden rendbe jött, Junkook pedig kiszínesíti a mindennapjaimat. 

Egy kéz ragadta meg a vállamat, mire megrezzentem, majd hátra néztem. És végül itt van Sehun, akiről sosem gondoltam volna, hogy valaha legjobb barátok is lehetünk. 

-Haa, úgy volt hogy megvártok! -Nézett rám idegesen Sehun. 

-Bocsánat, de Seulgi nem bírt a vérével. 

-Uram atyám. -Tátotta el a száját, amikor meglátta Seulgit, a tömegben. -Az ő? -Ő még nem látta azóta, amióta kiköltözött is anyámhoz. Ő még a kisfiúra emlékszik. 

-Bizony. -Mosolyodtam el. 

Végül össze gyűlt mindenki, akit nagyon szeretek. Ez az év, nagyon rosszul kezdődött, minden ellenem volt, de végül ha jobban megnézzük, kellettek ezek a rossz pillanatok is, hogy minden szép lehessen. Ez az év, szuper volt. 

Nézelődni kezdtem, mikor megakadt a tekintetem egy fiún, és egy férfin. Éppen táncoltak, látni lehetett rajtuk, hogy itt sokkalta több van. Lágyan elmosolyodtam, majd mikor Junkookra néztem, láttam hogy éppen engem figyel. Tudtam, hogy egy dologra gondolunk. 

-Gyere szívem, táncoljuk le őket! 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást ezzel a gyér befejező résszel. Nem akarom itt, tehát csinálni fogok egy részt, amiben kinyilvánítom a köszönetemet, és elmondom azokat a dolgokat, amik nem derültek ki ebben a sztoriban. Köszönöm hogy elolvastad, és követted a történetet PÁPÁ! <3