Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

4.

Leültünk a nappaliba, és kiveséztük az egész napot. Szinte egyetlen jó dolog sem volt benne, de ez így volt jól. 

-Neked mióta nincs barátnőd? -Tette fel eme váratlan kérdést. Ezen gondolkodni kezdtem. 

-lassan, két éve. -Bólogattam. 

-Micsoda? Nekem most is van egy párkapcsolatom. -Tette büszkén karba a kezét. 

-Álmodban...-Ráztam meg a fejem. Szinte minden percet együtt töltünk, még szép hogy nincs senkije, észrevettem volna. 

Az ajtó nyitódására eszméltünk fel, majd felálltunk, hogy üdvözölhessük Seulgit. Az egész teste remegett, és az arca csurom veríték volt. A hajából is potyogtak a vízcseppek. 

-Seulgi, megint túlhajszolt a tanár? -Guggoltam le elé, mire felzokogott.

-Most sokkal keményebb bolt! -Sírt hangosan, és a feneke irányába mutatott. -Nagyon fáj! 

-Hogy, mi van? -Horkantottam fel, majd olyan ideges lettem, hogy belerúgtam a falba, mire mindenki megugrott. -Folyton kivételez vele, csúnyán beszél vele, most még meg is veri! -Túrtam bele hajamba, majd a szobám felé indultam, hogy elkészüljek, és el menjek újra az iskolájába. 

-Ne...Ne menj vissza. Azt mondta azért ütött meg, mert áruló vagyok. -Potyogtak újra a könnyei. 

-De tudod hogy ez így, nem mehet tovább. A saját kistestvérem vagy, és sosem ütöttelek meg. Az a mocsadék meg a tanárod, és képes volt hozzád érni! -Ezzel újra elindultam, de megtorpantam, amikor meghallottam a keserves sírását. 

-Nem akarok többet kapni, Jimin ehhez semmi közöd! -Ütött vállba, majd besietett a szobájába, hangosan becsapva maga után az ajtót. 

-Most mit csináljak? -lett az én szemem is könnyes. Majd Taehyungra néztem. 

-Talán, Seulgi nem akarja, de muszáj valamit tennünk. -Rántotta meg a vállát.

-A te szüleid, nem segítenének? ehhez felnőttek kellenek. -köszörültem meg a torkom. 

-Tudod hogy nem...Viszont, segíthetne Junkook. -Emelte fel mutató úját. 

-Szerintem van jobb elfoglaltsága, mint hogy az új diákjának rendezze el a magánéletét. -Ráztam meg a fejem, majd karba tettem a kezem. 

-Azért egy próbát megér. Igaz hogy holnap kirándulás van, ezért lesz időnk megbeszélni vele. -Tapsolt egyet kezével. 

-Igazad van, szólok is Seulginak, hogy holnap ne menjen be az iskolába. -Ezzel el indultam a szobája felé, majd bekopogtam, és beléptem. 

Ott feküdt az ágyán, és nyomkodta a telefonját. Majd amikor észrevett, csak csendben bámult rám.

-Seulgi, akkor is leállítjuk ezt az egészet, ha te nem akarod. Holnap nem kell bemenj. Rendben? -Ültem fel lassan, az ágyára, mire Taehyung is belépett. 

-Köszönöm. -Szipogott fel, Seulgi. 

-Semmit sem kell megköszönj! -Ugort fel Taehyung az ágyra, és csikizni kezdte Seulgit. Gyönyörű dallamként fogadta be a fülem a kacagását, azt szeretem ha így nevet. 

                                                                                  ***

-Nem alszol ma is itt? -Néztem fel rá, miközben csendben zártam be magam mögött az ajtót, hogy fel ne ébredjen Seulgi. Gondolkodni kezdett, majd elővette telefonját. 

-Felhívom anyát, és meglátjuk. -Bólintottam egyet, mire arrébb állt, és füléhez nyomta a készüléket. 

Addig bementem a szobámba, és előkészítettem az ágyat, és összepakoltam holnapra, a kirándulásra. Aztán kiválasztottam a holnapi ruhámat.