Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

9.

Kedves naplóm!

Sikerült elfelejtenem azt, ami junkookal történt. Nagyon, nagyon nehéz volt. De nem azért mert féltem tőle, szó sincs róla. Nagyon sajnálom őt. Van egy komoly betegsége a szívével kapcsolatos, amire gyógyszereket kell szednie. Kár, hogy egy pillanatig is kételkedtem benne. Amiket a diákok mondanak róla, hazugság. Junkook, nem őrült. 

Le van írva a nagykönyvben, hogy az élet fájdalmait, és fáradalmait, csupán egyetlen szó enyhíti. Ez a szeretet, amit én még sosem éreztem. De ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek benne. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz nehéz, vagy hogy képes leszek kimondani. Magamnak is nehéz volt bevallani. Az első pillanat dönt el mindent, és én voltam olyan makacs, hogy nem vallottam be magamnak. Igaz, magadnak a legnehezebb. De megtettem az első lépést! sőt, sokkal többet. 

Múlt hét, kedden, oda álltam elé, és kiöntöttem a szívemet. A reakciója legalább olyan lehetett, mint egy szappanoperában. Elsőnek csókoltam úgy valakit meg, hogy érzek is iránta valamit. Szorosan öleltük egymást, a szívem ki akart ugrani a helyéről. Ma is találkozom vele, alig várom. 

Kinyitottam a szemem, és elmosolyodtam. Még sosem találtam olyan szépnek a reggelt, ami ma volt. Hevesen keverte a napfény sárgává a szobám falát, és a beáradó fény miatt, megjelentek az apró porszemek benne, amik miattam csillantak meg. A takaróm olyan puhán ölelte a testem, mintha csak ő ölelne magához, mint a múltkor. Sötét íriszeim vadul képzelték újra, és újra maga elé a történteket. Ajkaim bizseregni kezdtek ha felidézték puha párnái közelségét az enyémhez. 

Lassan felültem az ágyon, majd ledobtam magamról az összes ruhámat, hogy a zuhany alá állhassak. Rögtön kirázott a hideg, ahogy a meleg vízcseppek a bőrömhöz értek. Majd felöltöztem, és  az előtérbe vettem az irányt. A hátamra dobtam a táskámat, és útnak eredtem. Apró mosollyal a szám szegletében, szeltem az utcákat, mikor megpillantottam az iskola előtt álldogálni a jelenlegi életemet. 

-Szia Junkook! -Köszöntem neki.

-Halkabban! hányszor mondjam el, hogy itt, tanár úr vagyok. -Vakargatta meg idegesen tarkóját. -Te meg hova rohansz? -Kiáltott utánam. 

Futva tettem meg, a kevés távot, majd szorosan magamhoz öleltem. 

-Kyo! -Mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a szájára. 

-Jimin! jó reggelt. -Ölelt meg újra, hogy elrejtse hatalmas mosolyát. 

-Áh, az ifjú szerelmes pár. -Sétált el mellettünk taehyung. 

-Szerelmes pár? -Emelte ki Junkook a "pár" szót. 

-Igen tanár úr, amióta össze jöttek, én már át sem mehetek Jiminhez! -Tette karba a kezét, Taehyung. 

-Ah. -Bólintott egyet értetlenül, majd újra ránk nézett. Megforgatta a szemét, majd aktatáskáját hóna alá csapva, elindult be, az iskolába. 

-Tanár úr! -Szóltam utána, mire meg állt, de nem nézett rám. -Akkor ma is, a tornateremben?

-Felejtsd el. -Nézett rám, válla mögül. -Ha meg akarsz tanulni harcolni, iratkozz be valahová. Én ugyan, nem segítek neked. 

El engedtem egy pillanatra Kyot, majd oda léptem Junkookhoz. 

-Tanár úr, valami baj van? -Súgtam oda neki. 

-Az nem tartozik, rád. -Fújta ki, a benntartott levegőt. 

-Az komoly. -Dünnyögtem az orrom alatt. 

Éppen megszólalt a csengő, mikor kézen fogtam kyot, és elindultam vele a terem felé. Egymás mellé ültünk, majd vártuk hogy megérkezzen Junkook "tanár úr" végre. Majd pár perces késéssel, lassan cammogott be, majd bevágta magát, a székébe.