Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

6.

Junkook egész úton, a kezemet akarta fogni, vagy éppen, engem nézett. Egész kellemetlenül éreztem magam, de jó volt hogy valaki legalább törődik velem. Jansu tanárnő, nagyon kedves volt, ezért hazáig vitt mindenkit a busszal, így nem kellett, külön utakon haza mennem. 

Másnap reggel, szomorúan ébredtem fel. Általában, Taehyung itt fekszik mellettem, de most egyedül voltam. Ma minden áron, beszélni fogok vele, nem veszthetem csak úgy el. Fontos számomra. Holnap megyünk Junkokkal, Seulgi iskolájába. Mert nem lesznek délután órái, ezért rá fog érni. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. 

Magányosan haladtam az úton, mikor megpillantottam volt, legjobb barátomat mellettem sétálni. Feltűnésmentesen oda akartam slisszolni hozzá, de valaki beelőzött. Természetesen Sehun volt az. Taehyungot átkarolva, vigyorgott rám. Egyből gyorsítottam a tempómon, mert idegesítettek. De egy valamit furcsálltam, azt hogy nem piszkált, szavakkal. Valamit nagyon beszéltek, ezért vissza vettem tempómból, hogy valamit ki tudjak szűrni. Mindig is kíváncsi voltam.

-Azt mondtad, nem idegesíted, ha én veletek leszek. -Hallottam meg Taehyung suttogó hangját.

-Így is lesz. -Válaszolt nekik. 

Az istenit! vissza akarom kapni őt. 

-Jó reggelt! -Hallottam meg mellőlem, egy vékonyka hangot. Jobb oldalamra néztem, ahol egyik lány osztálytársam állt, és engem nézett.

-J-jó reggelt. -Dadogtam zavaromban, mire szája elé kapva a kezét, aranyosan felkuncogott. 

-Kócos a hajad. -Mondta oly tündéri hangon, hogy egy pillanatra, még Taehyungot is elfelejtettem. 

-Igen? -Kaptam hajamhoz a kezem, és rendezgetni kezdtem. Valóban nem csináltam meg ma reggel.

-Aranyos! -Pirult el, majd beharapta alsó ajkát. Nyeltem egy hatalmasat, majd félre néztem. 

-M-Megkérdezhetem a neved? -Dadogtam el a végét, hiszen nagyon rég beszélte lánnyal. 

-Kayo, és a tied? -Húzta mosolyra száját.

-Jimin. -Válaszom tömör volt, de fogalmam sem volt, mit kéne mondanom a nevére "aranyos, szép" fogalmam sincs. 

Együtt mentünk iskolába, mire rá jöttem, hogy egy osztályba járunk. Szép vagyok...Eddig észre sem vettem őt. Viszont Junkook mostanában, nagyon furcsán viselkedik velem. Vajon az normális ha a diák tanárja, meg akarja fogni a kezét? vagy megölelni, ráadásul úgy hogy mind ketten férfiak vagyunk. 

Eme gondolatok miatt adtam magamnak egy képzeletbeli pofont, nem hogy örülnék, hogy kijövök egy jó fej tanárral. Mihelyst be értünk a terembe, hatalmas mosolyra húztam a számat. Taehyungal egy padban ülünk, tehát lesz módom beszélni vele. Helyet foglaltam az asztalomnál, és figyelemmel kísértem taehyung merre megy. Rezzenéstelen arccal került ki, és a mögöttem lévő székre ült le. Lehűlt a képemről a mosoly, és bambán bámultam magam elé. 

-Jimin! bemutathatlak a barátaimnak? -Jött oda hozzám Kayo, még két lány kíséretében. 

-Hát, persze. -Mosolyogtam rájuk, mire Kayo mellém pattant. 

-Ő itt Hyuna. -Mutatott a hosszú fekete hajú lányra, aki bizonytalanul nézett rám. -És ő itt Jenny. -bökött a fejével, vállig érő barna hajú lányra. 

-Sziasztok, örülök a találkozásnak. -Hajoltam meg egy aprót, ülve. Eme cselekedetemre kuncogni kezdtek, majd ők is meghajoltak egy kicsit, félénken. 

-Lányok! helyetekre. -Utasította Junkook a lányokat, hogy üljenek le. 

-De még csak, most akartunk egy kicsit beszélgetni Jiminnel. -húzta el a száját Kayo.

-Én meg az órámat, szeretném tartani. -Húzta fel egyik szemöldökét, majd rám nézett. 

Az óra közepetáján lehettünk, mikor azt vettem észre, hogy valaki mellém ült. Unottan néztem jobb oldalamra, mikor le esett állal vettem észre, hogy Taehyung ül mellettem. 

-Jimin, beszélhetnénk óra után? -Súgott oda nekem. 

-Persze. -Biccentettem egyet, majd győztes mosolyra húztam szám. 

Minél jobban közeledtünk az óra végéhez, annál inkább fogtak el kételyek, hogy talán nem kibékülni akar, hanem örökké búcsút mondani, vagy csak beszélgetni. De egy valamiben biztos vagyok, hogy ő sosem lesz olyan, mint Sehun. Mindig is lágyszívű, és kedves ember marad. Sosem tudna nekem ártani. Amikor kicsengettek, összepakoltam a könyveimet, majd Taehyung után eredtem. Csöndesen sétáltunk a folyosón, mire megállt, és szipogni kezdett. Meglágyult a szívem, és szorosan átöleltem. 

-Semmi baj, Taehyung. Megbocsájtok neked, nem a te hibád, Sehun vett rá, hogy velük legyél. -Simogattam gyengéden a hátát, hogy egy kicsit megnyugodjon. 

-Jimin...Nem arról van szó. -Zokogott fel hagosan. -Ezt sosem bocsátanád meg nekem. 

-Mond el nyugodtan. Mi mindig jó barátok maradunk. -Váltam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. 

-Esküdj meg, hogy nem fogsz rám haragudni. -Törölgette meg a szemét, majd sóhajtott egy nagyot. 

-Megígérem. -Bólogattam hevesen. 

-Seulgi... -Zokogott fel megint.

-Mi van Seulgival? -Váltottam egyből komoly arckifejezésbe. 

-Sehun, és én, megütöttük Seulgit. -guggolt le a földre, és hangos sírásba kezdett. 

-Teahyung, most csak ügye viccelsz velem? ez nem poénos. -Kezdett könnybe lábadni a szemem. -mit értesz az alatt, hogy megütöttétek? 

Pár percig csöndben maradt, majd elővette telefonját, és pötyögni kezdett rajta valamit. Aztán meg állt vele, és felém mutatta a kijelzőt. Seulgi volt rajta, a mi házunkban, ahogy a kanapén ül, és vérzik. Remegni kezdtem, majd kikaptam a telefont a kezéből, és erősen a földhöz csaptam. Idegesen túrtam hajamba, és megdörzsöltem az arcom. 

-Esküszöm, sosem tettem volna ilyet vele, Sehun vett rá! Kérlek bocsáss meg. -Fel állt helyéről, és oda lépett hozzám, de ellöktem őt magamtól. 

-Ezt még vissza kapod. -Ezzel ott hagytam, és a tanáriba vettem az irányt. 

Junkookot kerestem a szememmel, aki nyugodtan kávézgatott az asztalánál. Oda siettem hozzá, majd rácsaptam a kezemmel az asztalára, aki ettől megugrott, és a kávéjából is jutott magára egy csepp. 

-Mi a gond Jimin? -Ráncolta össze homlokát.

-Kérlek, vigyél haza! -Lábadt könnybe a szemem, mire csendre utasított.

-Itt Junkook tanár úr vagyok. Mi a probléma? mint osztályfőnököd, nem vihetlek csak úgy el az iskolából. -Állt fel helyéről, majd vállon fogott.

-Csak, kérem vigyen haza, tanár úr. -Töröltem meg könnyes szememet, mire felsóhajtott.

-Gyere, de tudd, hogy nyomós okodnak kell legyen. -Össze pakolt, és karon fogva, sietősen kivitt az épületből. 

Kinyitotta az autóját, és beültünk. Majd elindultunk. az úton elmeséltem neki mi történt, amire csak egyetlen egy válasza volt, ami igazán egy tanárhoz illő volt "nem írom be az igazolatlant" nem bírtam ki könnyek nélkül, olyan volt, mintha egy univerzum választott volna el az úti célomtól.  

-Semmi baj, majd én megvédlek benneteket. -Ezzel erősen megszorította a kezemet, és küldött felém, egy apró biztató mosolyt. 

Sziasztok! remélem hogy tetszett, és nem okoztam vele csalódást. Valahogy mostanában nincsen ihletem, és képtelen vagyok "normálisan" írni. De azért remélem még olvasni fogjátok, és okozhatok még örömöt. Addig is Pápá! :3