Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

18.

Otromba részegen tértünk haza, majd Sehun, és Taehyung, elfoglalták a szobámat, hogy pihenőre térhessenek. Junkook még egy kicsit fent akart maradni, azzal az ürüggyel, hogy dolgozatot kell javítania, ezért a konyhában maradt. Én addig átöltöztem, és bevetettem magamat, az ágyába, hogy én is aludhassak végre. Mihelyst becsuktam a szememet, szédülni kezdtem, azért sajnos nem tudtam aludni. Kikeltem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Mire megláttam Junkookot, aki a pultnak támaszkodva, nézett maga elé. 

-Nemhogy aludnál. Holnap nincs munkanap, tehát ráér a dolgozat javítás. -Küldtem felé egy kedves mosolyt. 

-Igazad van, de szeretem minél előbb letudni a dolgokat. -Nézett rám, álmos szemekkel. 

-Nehéz lehet tanárnak lenni. -Ráztam meg a fejemet, miközben belekortyoltam, a vizembe. 

-Ne is, mond. -Legyintett egyet. 

Kiittam a pohár tartalmát, majd leraktam a pultra. Mosolyogva karon fogtam Junkookot, majd húzni kezdtem a szobája felé. Szegénynek ideje sem volt felfogni mi történik vele, ezért hagyta magát. Bezártam a szoba ajtaját, majd az ágyra löktem őt. 

-Csucsukálj! -Nevettem rá. 

-Úgy beszélsz velem, mint egy gyerekkel. -Rázta meg a fejét, majd elkényelmesedett az ágyon, teret hagyva nekem. 

-Megakartam köszönni, hogy segítesz rajtam, folyamatosan. Úgy szeretném ezt meghálálni neked. -Néztem rá, miközben én is lefeküdtem. 

-Ugyan, szeretek segíteni az embereken. Viszont, lenne itt akkor valami. -Nézett, rám csillogó szemivel. 

-Na, mondj csak bármit! -Bólintottam egyet, beleegyezésem jeléül. 

-Szóval. -Köszörülte meg a torkát, majd vett egy mély levegőt. -Egy csókot szeretnék cserébe. 

-Csókot? -nyíltak tágra a szemeim, és elöntötte az arcomat a pír. És a szívem is erősebben dobbant be. 

-Igen, azt. Mit szólsz hozzá? -Fordult felém, majd kedvesen megsimította az arcomat. 

-Ennyi, tényleg elég lenne? -Nyeltem egy hatalmasat, és elfordítottam a tekintetemet. 

-Több, mint elég. -Rázta meg a fejét, közben engem nézett, ami szinte felperzselte a bőrömet. 

Felé fordultam, majd félig becsuktam a szememet. Ajkaim, maguktól nyíltak szét, majd közelebb toltam az arcomat egy kicsit, félénken. Junkook is habozva közeledett felém, majd derekamra vezette kezét az arcomról, és gyengéden belemarkolt. Közelebb húzott magához, majd éreztem, a szíve erős dobogását, ahogy mellkasunk összeért. Egyre akadozottabban vettem a levegőt a félelemtől, tudva, bármelyik percben, megcsókolhat.  Erre gondolva, gyomrom görcsbe rándult, és erősen bele markoltam az ingébe. Éreztem lélegzet vételét a számon, mire elhúzódtam tőle, majd a mellkasába túrtam a fejemet. Ilyen meghitt pillanatban, egy lánnyal sem volt részem. Ezért nagyon megijedtem. 

-Ne! -Nyöszögtem oda neki, mire kedvesen megsimogatta a fejemet, olykor olykor, meg cirogatva azt. -Ezt nem tudom, megcsinálni. 

-Annyira édes vagy. -Súgta a fülembe, mire kedvesen, kirázott a hideg. Újra a számhoz emelte a száját, majd egy nagy levegőt véve, homlokon puszilt. -Sosem foglak olyan dolgokra rávenni, amit te nem szeretnél. 

Majd leemelte rólam kezét, és hátára fordult. Már nem érezhettem magamat biztonságban, ahogy nem volt olyan közel hozzám. Lassan, lassan odakúsztam hozzá, majd félénken átöleltem őt. Megrezzent a tettemtől, majd újra homlokon puszilt, és habozva, figyelve minden tettemet, átölelt ős is. Mosolyogva szippantottam illatáról, ami már az első találkozásunknál megfogott. Mennyi minden változott azóta.