Varázslatos év. |JiKook FF|BEFEJEZETT

15.

El sem hiszem, hogy megállította őt. Egyszerűen csak, nem jut el a tudatomig. Ő mindig ilyen kedves volt, csak megjátszotta magát, úgy ahogy én? lehet még közös vonások is vannak bennünk. 

-Mert őt, én fogom megverni. -Nevetett le rám Sehun. 

Tévedtem, mégis csak ugyanaz maradt. Semmi empátia, és erkölcs nincs benne. És, már megint bedőltem neki. Idegesen álltam fel e helyemről, és ökölbe szorítottam a kezemet. Mire hangosan felnevetett hasát fogva. 

-Csak vicceltem, butus. Ugyan olyan lobbanékony vagy, mint mindig. Ezt nem szerettem benned sosem. -Jött oda hozzám, majd újra átkarolt. -Gyere, sétáljunk egyet. 

Össze voltam zavarodva. Fogalmam sincs, hogy higgyek neki, vagy sem. Majd most kiderül, ha kettesben leszünk. Egyre csak távolodtunk, és a félelmem megnőtt. Mikor már látástávolság határán voltunk, leültünk egy bokroktól elszigetelt padra. Ez olyan melankólikus. Egyszer már elvitt beszélgetni engem egy erdőbe, és jól helyben hagyott. Nem bízom benne.

-Ülj csak le. -Mutatott maga mellé, majd tettem amit mondott. -Sosem utáltalak, vagy vetettelek meg. Csak idegesített a kitartásod, mert magamra emlékeztetett. Százszor bántam meg amiket veled tettem, de túl büszke voltam ahhoz, hogy békén hagyjalak. A te spanod vezetett engem a jó útra. Ha majd jobban megismerlek, jó barátok is lehetünk. -Nevette el a végét. Talán neki is, olyan abszurd, mint nekem. 

-Sokszor gondoltam úgy, hogy megértelek téged. De kiismerhetetlen, és kegyetlen voltál, minden szempontból. Az a lelki terror, ami alatt engem tartottál, sokkal rosszabb volt, mint hogy megütöttél engem. Ezért-

Nagy lendületet vettem, majd behúztam, a jobb szeme sarkába. Eltorzult arccal kapott a szeméhez, majd szomorúan rám mosolygott. 

-Ezt teljesen, megérdemeltem. -Mondta elhaló hangon. 

-Meg ezt is! -Álltam fel a helyemről, majd oldalba rúgtam. 

Teljesen elvette az eszem az idegesség, és nagyon agresszívvá váltam. Ott ütöttem, ahol csak tudtam. Ő pedig hagyta, és egy szót sem szolt. Még csak kivédeni sem akarta, egyszerűen megadta magát nekem. Egyre csak elment a kedvem az egésztől, ahogy láttam a szomorúságot a szemében. Így abbahagytam, és csak megálltam. 

-Sajnálom. -Sóhajtottam egyet.

-Nem, nem. Semmi jogod, bocsánatot kérni. -Állt fel nagy nehezen, majd a szemembe nézett. -Ha megtudsz nekem bocsátani, mindig a nyomodban leszek, és ha baj van, leszek a támaszod is. 

-Sehun... -csuklott el a hangom. 

-Holnap ugyanitt játék? -Mosolyodott el. 

-Benne vagyok! -Vágtam rá gyorsan. 

Csendben sétáltunk vissza a többiekhez, mire Kai megint felpattant, és nekem állt, azzal hogy bántani mertem Sehunt. 

-Ki vagy rúgva. -Köpött Sehun, Kai mellé. 

-Nem teheted ezt, hűséget fogadtam. A jel is rajtam van. -Mutogatott kétségbe esetten a hátára. 

-Hűtlen egy kutya vagy tudod e? Menj innen. -Mondta ellent nem tűrő hangnemben, mire kirázott a hideg. 

Ezzel idegesen összeráncolta szemöldökét, majd felkapkodta a cuccait, majd vállal neki ment, és ott hagyott minket. Értetlenül néztem utána, majd Sehunra néztem. 

-Miért csináltad ezt? a barátod volt nem? -Kérdeztem tőle.

-Nem volt az. Te vagy a barátom, és ha piszkálnak, nem tűröm el. -Rázta meg a fejét, mosolyogva.

Ezen taehyung, pedig csak elégedetten elmosolyodott. Majd amikor meglátta hogy őt nézem, biccentett egyet a fejével. Amit nálunk csak azt jelent, hogy "minden oké" 

-Nagyon jól éreztem magam, de most már haza kell mennem. Tudod, van egy öcsém. -Mondtam Sehunnak, akinek megint szomorú lett a tekintete.

-Üzenem Seulginak, hogy sajnálom. Akkor, holnap itt. -Erőltetett magára egy mosolyt. 

-Rendben. Szavadon foglak. -Nevettem fel, majd Taehyungal felálltunk, és elbaktattunk onnan. 

Szótlanul sétáltunk visszafelé, mire rám jött, a nevető roham. Csapdostam a térdemet, és nem tudtam abbahagyni. Nem kérdezte meg hogy min, hiszen tudta. Ezért ő is nevetni kezdett. 

-Abszurdum. -Kiáltott fel, röhögése közepette. 

-Köszönöm. Emiatt most talán új életet kezdhetek. -Álltam meg, és mélyen a szemébe néztem. 

-Ugyan má' Sehun ötlete volt a békülés. Én csak a kezdőlöketet adtam meg. -Kacsintott rám. 

Végig beszéltük az utat, hogy miként következett ez be, és vajon hogy fog majd végződni. De sajnos az utunknak ketté kellett válnia, mert én itt, ő pedig ott lakik. Felszabadultan trappoltam az ajtóhoz, majd kinyitottam azt. Egy nem várt személy ült az asztalnál, mire lefagytam, és egy lépést sem tudtam tenni. 

-Apa? -Ráncoltam a homlokom. 

Mihelyst észrevett, felállt a székből, majd egy nagy ütést éreztem az arcomon. Megütött. Hirtelen, azt sem tudtam, mi történt. 

-Anyád, a te hibádból halt meg. -üvöltött rám. 

-Anya...Mit mondtál? 

Farkas szemet néztünk, de az övé tiszta vérben volt. Látszott rajta hogy nagyon ideges, ő az egyetlen ember, akitől szívből tudok félni. Újra lendítette erős, és hatalmas tenyerét, mire a földre landoltam. Könnyek törtek a szemembe, és aggódni kezdtem Seulgi épségéért. Megállás nélkül rugdosni kezdett közben torka szakadtából mocskolódott. Olyan gyengének, és szánalmasnak éreztem magamat. Abban a pillanatban, hallottam, hogy valaki, illetve valakik, belépnek az ajtón. 

-Már itt is vagyok! -Hallottam meg Sehun aggódó hangját. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. Na vajon mi fog történni ez után? megtudjátok a kövi részben. Egy nagy meglepit szánok a kövi részbe, remélem majd meglepődtök! A kövi részig is PÁPÁ! :3 Na jó, csapok egy spoilert (Végre elég közel kerül majd Junkookhoz) ;)