Csütörtökön virradóra //BEFEJEZETT//

December 8.- csütörtök

- Úgy csináljuk, ahogy eddig is. Mindenki kihúz egy nevet a sapkából, és annak a valakinek vesz ajándékot. Érthető?- kérdezi Tomi néni (nem kell rosszra gondolni, Tokolics Minervának hívják).
- Miri neve is bent van?- teszi fel Ákos a kezét. 
- Nem, ő ebből most kimarad. Reméljük, jövőre részt tud venni- rázza a tannő a fejét, és elindul a padsorok között.
 Hangosan fújom ki a levegőt. El nem tudom mondani, mennyire hagy hidegen a húzás. Nem akarok mást, csak megtalálni a húgomat. 
 Az ofő a padomhoz ér. A fejemet csóválva húzok ki egy papírdarabot, majd utánam Marci is ugyanezt teszi.
 Amint Tomi tanárnő elmegy, megnézzük a fecniket. Csinszkát húztam.
- Figyelj, én ezt elcserélem veled- súgja Marci- te biztos jobban tudod, miért van oda Lara.
- Kizárt. Nálam Csinszka van, itt az alkalom, hogy visszaadjam neki a szülinapomon történteket- rázom meg a fejem, és ledőlök a padra.
 Azért örülök, hogy Larának a legjobb barátom vesz ajándékot.
...
- Nem úgy volt, hogy a húgodnak vásárlunk?- kérdezem Marcit, és közben azon gondolkozom, hogy az alig 100 centi magas Titanilla hogy nem hallja, ami a feje felett történik.
- Dehogynem. Ezért van itt- bólint a legjobb barátom, mire értetlenül nézek rá.
- Haver, nem akarom... kritizálni a tudásod, már ami a fogalmakat illeti, de az ajándék lényege, hogy nem tudja, mit kap, akinek adod- mondom, de Marci csak legyint.

-Csóró vagyok. Nevetségesen kevés pénzből kell vásárolnom nevetségesen sok embernek. Az egyik a húgom. Nem akarok neki minden szart összevásárolni, csak hogy két nap múlva a kukában landoljon. Ezért van itt. Megmutatja, mit akar, te lefoglalod, én meg addig megveszem neki- magyarázza nekem a csodálatos tervét.
-Ha én elmondom, melyik festékszórókat szeretném, te megveszed nekem?- vonom fel a szemöldököm.
-Miért tenném? Rohadt drága- vágja rá.
- Pontosan. És valószínűleg a műanyag konyha is, amit szeretne- bólintok.
 Titi, aki közöttünk megy, és fogja a kezünket, most megáll.
- Ott egy játékbolt. Veszel nekem valamit?- kérdezi Marcit.
-Persze, minden vágyam, hogy költsek rád- mondja.
- És te, Ádi? Kérlek, csak valami olcsót- néz rám Titi, amikor leesik neki a tantusz.
- Ádi se vesz neked semmit! Hagyd abba a barátaim kizsebelését, és ne csinálj úgy, mintha nem lenne otthon épp elég szarságod!- torkolja le Marci, de nekem megesik rajta a szívem.
- Tudod, tökfej, most nincs nálam pénz. Mondjuk nálam úgy általában nincs pénz, de most nem ez a lényeg. Most Marci se tud semmit venni, mert nem ezért vagyunk itt. Most azért jöttünk, hogy megmutasd, mit szeretnél a Jézuskától- magyarázom Titinek, aki tágra nyílt szemekkel néz rám. Marci mögötte az orrnyergét fogja.
- Anyuék szerint  a Jézuska nem létezik- mondja Titi.
- És te kinek hiszel inkább?- kérdezem.
- Azt hiszem, neked- gondolkozik hangosan.
- Az őseim ki fognak nyírni. Vagy fél éve próbáljuk vele megértetni, hogy nincs Jézuska, és képzeld, nem hiszi el!- súgja nekem Marci, de Titi félbe szakítja.
- Verseny a boltig!- kiált, és elindul.
 Pechünkre a bolt és köztünk elhúzódik egy beltéri kút. Az oldalára le szoktuk ülni, ha elfáradunk (na jó, ez hülyeség. Általában itt várom Mirit, mikor vásárol. És őszintén szólva kábé én vagyok az egyetlen, aki odaül).
 Titi most egyenesen a kút felé megy- illetve most már inkább szökdécsel. Az egész pláza premier plánban nézi végig, ahogy felmászik a peremre. Ezután azt is mindenki lefagyva figyeli, ahogy kabátostul, sapkástul, mindenestül eldől, mint valami zsák: lassított felvételen nézzük, ahogy beleesik a kútba.
 Marci tér magához elsőként.
- Segítség, nem tud úszni!- üvölti el magát, és a húga után szalad. Én ugyanezt teszem.
 A kútnál megállunk.
- Megfullad!- aggódik, és tehetetlenül nézi, ahogy a testvére átázva sétál a közel 30 centis vízben.
- Igen, szerintem is pont úgy néz ki, mint aki fulladozik. Az életéért küzd- bólogatok.
- Utána kell ugranom- suttogja Marci, és rohadjak el, hogy fél.- Víziszonyom van.
- Ember, ugye tudod, hogy térdig sem ér neked?- sóhajtok visszatartott nevetéssel.
- Víz. Nem érdekel, meddig ér- közli, és sápadtan néz Titire.
 A szememet forgatva veszem le a cipőmet, és megyek a legjobb barátom húga után. Közben a nemzet hősének érzem magam.

...
Fél órával később a szekuritisek nem egészen értik a történetet.
- Tehát a testvéred- mutat rám a nagydarab, kopasz hapsi- csak meg akarta mutatni, milyen baromságot akar karácsonyra. Valamiért nem akart a járólapon közlekedni, mint ahogy mindenki más teszi, szóval belegázolt a kútba. Már csak az nem tiszta, miért nem természetes, hogy te ugrasz a kölyök után.
- Mert nem az én testvérem- sóhajtok. A mellettem álló szekuritis (neki van haja) az orrnyergét masszírozza. Válla rázkódik a visszatartott nevetéstől. Megértem.
- De akkor miért nem te mentél utána?- fordul Marcihoz Kopaszka.
- Mi a szar? Az éves kötelező úszásokon nem ölik ki belőletek az ilyet?- kérdezi a mellettem álló biztonságis.
Titi, aki az ölemben ül, forgolódik egy sort. Csurom víz.
- Nem évente úszunk, csak hatodikban és tizedikben. Ő amúgy elbliccelte, mert elhitette a tesitanárunkkal, hogy menstruál- mondom.
- Mármint hereproblémáim vannak- javít ki Marci.
- Elnézést, hereproblémái vannak- pontosítok, mire a mellettem álló szekuritisből egyszerűen kitör a röhögés.
- Rendben, fiúk, rendben. Neked- mutat rám újra Kopaszka- és a kislánynak egy hónap kitiltás. Te szabad vagy- néz Marcira.
- Ne már! Szuszpenzort kell vennem!- fakadok ki teljesen.
- Majd megrendeled a netről- von vállat Kopaszka, és ezzel elengednek bennünket.
- A menstruálós szöveg csúnya volt- mondja Marci, ahogy elindulunk.
- Ó, Haver...ez a minimum, amiért titokban rámozdultál a húgomra- vágom rá.
- Nem lehetne, hogy azt a dolgot máskor beszéljük meg? Nem akarom elrontani ezt a szép kimenetelű délutánt- sóhajt. Csak Titi miatt bólintok.
- Mi ebben a szép?- ráncolom a szemöldököm.
- Megúsztuk bírság nélkül- vágja rá vigyorogva.
- Engem kitiltottak a plázából, pedig jövő csütörtökön meccsem lesz, és nincs normális szuszpenzorom- fújtatok.
- Sajnálom, hogy én szembesítelek téged ezzel a szörnyű ténnyel, de meg kell, hogy védjem a női nemet. Ádi, nincs, mit védjen a szuszpenzorod, ha érted, mire gondolok- célozgat.
 Az egyik felem rá akar ugrani, és ki akarja tekerni a nyakát (enyhe dühkezelési problémák? Dehogy...). A másik felemnek röhög a vakbele...
- Mondja ezt az, aki kilenc héten keresztül menstruál- felelem.