Csütörtökön virradóra //BEFEJEZETT//

December 13.- kedd

- Gáz, ha azt mondom, hogy ma sincs kedvem suliba menni?- kérdezem Anyát a reggeli kávézás közben.
- Egyértelműen az- horkan fel.- Nem hagyhatsz ki túl sokat. A szívem szakad meg, mert tudom, miért csinálod. És sajnálom, hogy ezt mondom, de a húgod sem szeretné, hogy miatta kimaradj az iskolából.
- Tudom, és igazad van. Csak így karácsony tájékán... minden kisebb-nagyobb tömeg kibírhatatlan- sóhajtok.
- És erre az iskolában jöttél rá?- vonja fel Anya a szemöldökét.

- Dehogyis. Tegnap este, mikor lementem tejért- vágom rá.

- Mit tervezel mára?- vált témát.

- Miri egyik régi barátjával találkozom. Máté nagy iskolakerülő. Ákos tegnap este írt, hogy talált egy borítékot az asztalán, és biztos benne, hogy Miri nála járt. Beszélünk vele- mondom.

- Ákos miért nincs suliban?- kérdezi Anya.

- Fogalmam sincs. Őszintén szólva nem is érdekel- vonok vállat.

- És egész pontosan... ki ez a Máté?
- Jó fej. Megkérdezte, segíthet-e valamiben.
- Miri barátja, vagy a tiéd?
- Életemben egyszer találkoztam vele eddig.
- És Miri?
- Ő is, amennyire tudom.
- Mikor jutottunk el odáig, hogy fogalmam sincs, merre jártok?

- Teljesen normális dolog, Anya.

- És az is normális, hogy eltűnik a lányom?

- Fogd fel úgy, hogy ajándékot keres.

- Ádi... ugye te nem hagysz itt?

- Mi okom lenne rá?
- Azt hittem, Mirinek sincs oka.

...

 Még nem láttam Mátét nappal, szóval amikor a parkban várok rá, remélem, hogy ő felismer engem. Mondjuk, ő is csak éjjel látott engem, úgyhogy túl sok jóra nem számíthatok.
- Hm... egész jól nézel ki- szól mögülem egy ismerős hang.
- Ez a te szádból fura- mosolyodom el értetlenül.
- Azt hittem, már rájöttél- csóválja a fejét, én pedig azon gondolkozom, ismerek-e hozzá hasonlót.

- Kellett volna?- vonom fel a szemöldököm.
- Hát, nem mozdultam rá a tesódra, ami azért elég... egyértelművé teszi a dolgokat- indulunk el.
- Nem tudom, én azt hittem, hogy talán... nem az eseted, vagy van valakid. De ha nem baj...- kezdem, de félbeszakít.
- Csak azért mondtam el, hogy tisztában legyél a dolgokkal- legyint.

- Ha te mondod... Válthatnánk akkor témát? Csak mert ez így eléggé...- tárom szét a karom.
- Hova megyünk?- kérdezi, én pedig máris megkönnyebbülök.
- Egy barátom kábé öt perce küldött egy üzenetet, hogy valaki talált magánál egy borítékot. A csaj elvileg pincér valami kávézóban. Benézünk hozzá- vonok vállat.

- És utána?- faggat tovább.

- Azzal a sráccal futunk össze, akitől a húgom kapott egy monoklit- vigyorgok rá Mátéra.

- És te bosszulni akarsz?

- Meglátjuk- pillantok rá ferde mosollyal.

- Kezdjek félni?- nevet fel.

...

- Tökre hasonlítotok egymásra a tesóddal! Csak egy dologban különböztök- mosolyog Zsina eszelősen.

 Elsőre kedves lánynak tűnik, és valamiért az arcán húzódó heg is teljesen természetesnek tűnik.

- Hát, igen- bólint Máté-, nem elhanyagolható tényező, hogy Miri csajból van, Ádi meg pasiból.
- Akkor kettő. Mert én meg arra gondoltam, hogy Miri haja kék, Ádié meg... hát nem- rázza Zsina a fejét.
- Remek- szakítom félbe a rendkívül tartalmas beszélgetést-, de elmondhatom, pontosan miért jöttünk? Csinszka küldött.

- Persze, persze... hiszen nyilván nem csak egy kávét akartok, ugye?- nyel egyet, és előveszi a kötényéből a borítékát.- Felolvasom, jó?
 Titkon nem akarom hallani a levél tartalmát. Tartok egy kicsit az újabb pánikrohamtól... de Zsina ezt nem tudja.

" Drága Zsini!
 Nem tudom, el tudom-e juttatni hozzád ezt a levelet. Nagy az esély rá, hogy megláthatnak, de muszáj. Ha Ádi is hallja, amint olvasol, az azt jelenti, hogy egész jó nyomon jár. Csak viccelek! Azt hittem, ennél több esze van.
 Nem akarom, hogy rám találjon. Túl sok minden történt ahhoz, hogy visszarángathasson maga mellé. Hozzád futottam, amikor arra volt szükségem, hogy egy kívülálló segítsen átlátni a dolgokat. Ákos, Máté, Marci, Apa... Ott voltál, végignézted, ahogy elindultam le a lejtőn. Most próbálok visszajönni. Hívlak...

  Miri"

- Milyen lejtőről beszél ez?- kérdezem értetlenül.

- Ennyi áll a levélben- von vállat Zsina.
- Azt írta, hívni fog. Akkor nem akarja kinyírni magát. Ez jó hír, nem?- gondolkozik hangosan Máté. Próbál mosolyogni, de feszült a hangja.

- Ezt a lehetőséget számításba sem vesszük- szögezem le.

...

-Elmehettek ti a francba. Menjetek ti a jó büdös francba!- üvölti Ákos torka szakadtából.
- Most mi van?- kérdi Máté unottan. Úgy tűnik, nem hatja meg az ordibálás.
- Mi lenne? Az, hogy ennek a baromnak a húga nem más, mint egy rohadt dráma királynő, aki nem csinál mást, csak felhívja magára a figyelmet!- harsogja Ákos .
 Nálam itt telik be a pohár. Egyszerűen fogom magam, és bemosok neki egyet. Hátratántorodik és kiesik a kezéből a húgom levele.
- Ezt most miért kapta?- lepődik meg Máté. Teljesen betojva nézi Ákos véres orrát.
- Elfogyott a türelmem- vonok vállat.

- Öhm... oké. Van még valami, vagy elmehetünk? Csak mert közterületen vagyunk, és ha egem elkapnak, simán letartóztathatnak- mondja Máté.

- Miért? Nem is te ütöttél- vonom fel értetlenül a szemöldököm.

- Emlékszel, hol találkoztunk először? Oda a rendőrök nem mer bejönni. Ide... be mernek jönni- feleli.

 Ákos felnevet. Nem, inkább felröhög. Rosszabb, mint a hiénák az Oroszlánkirályban.
- Miért hiszed, hogy mindenféle jöttment segíthet megtalálni Mirit?- kérdezi keserű mosollyal az arcán.

 Ezért a beszólásért kapja a második maflást, nekem pedig az jár a fejemben, hogy ha most megszólal, addig ütöm, amíg megdöglik. Miriért, és azért, mert eszébe sem jutott bocsánatot kérni tőle.
 Leguggolok mellé. Rámarkolok a kabátjára, annál fogva húzom közel magamhoz, annyira, hogy csak ő hallja, amit mondani akarok. A hangom halk, de határozott, és a kivillanó alkarján feláll tőle a szőre.
- Ha még egyszer megjegyzést teszel a testvéremre, Mátéra, vagy akármelyik barátomra, kicsinállak. A múltkor azt mondtad, nem akarod, hogy belekeveredj. Késő. Te intézted el magadnak. Seggfej- magyarázom, majd felállok.

 Teljesen megsemmisülten néz rám. Biccentek Máténak és elhúzzuk a csíkot. 

 Gondolkoznom kell.