Csütörtökön virradóra //BEFEJEZETT//

December 21.- szerda

Rohadtul semmi kedvem a karácsonyhoz. A nagyiék ugyanis ma reggel pontban hajnali (ööö... izé... reggeli) hétkor állítanak be hozzánk, és közlik, hogy nálunk töltik AZ EGÉSZ ÜNNEPET. Anya nem repes különösebben az örömtől, pedig négyen (plusz egy dobcsi kölyök) pont elférünk egy másfél szobás lakásban.

A nagyi Miri helyett is engem puszilgat meg, amíg végül tiszta nyál a fejem. Ha egy idegen látott volna tegnap, úgy tűnt volna neki, hogy korpás a hajam. Ma megkérdezné, miért izzadok decemberben. Hát nem szuper?
- Hogy haladtok? Megvan már a karácsonyi menü? Fát már vettetek?- kérdezősködik a nagyi.

Hagyom Anyát, hadd válaszolgasson, és visszamegyek a szobámba. Nagyapa jön utánam.
- Látom, még mindig nem vagy oda ezért a hercehurcáért, igaz?- csóválja mosolyogva a fejét.
- Az Miri reszortja- vonok vállat.
- Megpróbálom elterelni róla a figyelmed, rendben? Mesélek 2. világháborús papustörténeteket- ajánlja.
- Éltél már akkor?- ráncolom a homlokom.

-2 éves voltam- vágja rá, mire felnevetek-, de tölthetünk le a netről, és a kedvedért tehetek úgy, mintha nem olvasnám.

- Remek ötlet. Egyébként, visszatérve a hercehurcára... Úgy döntöttem, hogy idén műfenyőt veszünk- jelentem ki.

- A testvéred ki is nyírna- legyint. Aztán rájön, hogy komolyan gondoltam.- Ádi, nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Nem fogok minden évben fára költeni- mondom.

- Mintha te fizetnéd- forgatja a szemét.

- De hát én fizetem!- vágom rá.

- Ez esetben... menjünk el a Tesco-ba. Mekkora fenyőre gondoltál?- kérdezi.

- Olcsóra- felelem, bár a kérdés nem teljesen ez volt.
- Ennyi a kritériumod?- vonja fel a szemöldökét.

- Ezért is legalább egy órát fogunk sorban állni- tárom szét a karom.

A boltba nagyival vagyok száműzve, mert ő ugyanolyan béna a sütögetésben, mint én.

- Rajzoltál mostanában?- érdeklődik, miközben körbejárjuk az üzletet.
- Nem túl sokat. Tudod, minden időmet leköti, hogy a kedves húgocskámat keressem- ironizálok.

- Ne légy rá mérges, Ádám. Egyébként is, vissza fog jönni- próbál jobb kedvre deríteni.

- Persze, mert "rosszpénz nem vész el"- idézem a legutóbbi telefonbeszélgetésünket.

- Pontosan. Miri nagy kujon, talán csak tréfál- von vállat.

- Ez még te sem hitted el- torkollom le.
A nagyinak, úgy látszik, erre nincs válasza, mert elhallgat egy időre.

- Milyen fenyőt képzeltél el?- vált témát.

- Nekem mindegy, milyen lesz, csak ne kerüljön sokba. Itt balra- navigálok.
Ezután már csendben tesszük a dolgunkat. Veszünk egy fenyőt, ami... nem olyan drága, de az árából két hokiütő is kikerülne.
Sorban állás közben nem sok kedvem van beszélni, és nem csak a nagyival; senkivel. Pechemre azonban van egy bejövőm Csintől.

- Nagyon fontos?- mondom köszönésképpen. Tudom, hogy most szemét vagyok, de Csinszka mindig ezt az énemet hozza ki belőlem. Fogalmam sincs, miért.

- Nem pazarolnám rád az időm- vágja rá-, de Ádi, most már tényleg csak apukátok levele nem került elolvasásra.

- Miért, mi állt a maradék három levélben?- kérdezem.

- Szerintem semmi fontos. Miri a Szabi nevű tagot föciből korrepetálta, úgyhogy a levélben ehhez igazodik. A gyerekkori otthonáról írt, ahol felnőtt. Ahonnan két éve jöttetek el. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet ott, mert az túl nyilvánvaló. Zsinának azt írta, hogy a levelek a félrevezetés.

- Akkor ez fordított pszichológia. Érted, tudjuk, hogy igazat mond, miközben ő hazudik arról, hogy igazat mond.

- Szerintem a fordított pszichológia nem egészen ez, de végül is lényegtelen.

- Csin, hol máshol lenne, ha nem ott? Mi állt a másik két levélben?

- Noel egész rendes volt, bár se ő, se Lara nem voltak hajlandóak elmondani, honnan ismerte Mirit.

- Mit írt neki?

- Ezt se mondta el. Elvileg, miután elolvasta, egyből elégette a levelet.

- De Csin, ugyan már! Te annál rámenősebb vagy, hogy "Tűnj innen!" után csak úgy elmenj.

- Általában igen, de a pasas a harmincas évei felé közelít. Egy bár tulajdonosa. Semmit sem ért, hogy dögös...

-...khm...ribis...

-...ruhában voltam. Tett rá, pedig te is tudod, milyen jó melleim vannak.

- Erre inkább nem válaszolok. Mindketten jobban járunk. Ki volt a harmadik tag?

- Bencének hívják. Lara szerint a menhelyen szoktak Mirivel kutyát sétáltatni. A srác örült a levélnek. Miri meghagyta neki, hogy juttasson el valakinek egy kutyát.

- Milyen kutyát?

- Annyit mondott, hogy egy kölyökkutyát. Miért?

- Nem lehet, hogy én vagyok az a valaki?

- És Graffiti lenne a kutya? Nem tudom, Ádi. Larát kérdezd, én most láttam életemben először. a találkozót is ő szervezte meg.

- Otthon lehet most? Mármint Lara.

- Tegnap este utazott el, vidéken tölti a szünetet.
Remek, ezek szerint a csapatunk kábé egyetlen gondolkodni tudó tagját kivonták a forgalomból. Jobb már nem is lehetne.
- Kösz, hogy szóltál. Most lépek, jó?
- Menj csak! Boldog karácsonyt, ha addig nem beszélnénk!

- Szia Csin!
A nagyi felvont szemöldökkel néz rám, amíg elrakom a telefonomat a zsebembe (és tudom, hogy azt mondjátok, ez annyira nem nehéz, de számomra valamiért kész tortúra...).

- Ez a Csin nevű kislány valami ázsiai osztálytársad?- kérdezi végül.

- Az osztálytársam, de nem ázsiai. Csinszka a rendes neve- rázom a fejem, és újra előveszem a telómat. Átírom Csin nevét "Az ázsiai"-ra.

- Ádi, Szívem... Miri hülyét kap, ha ezt meglátja- csóválja Anya a fejét.

- Most miért? Feldíszítjük azt' lesz egy fullos fánk- adom a hülyét.

- De ez befért az ajtón, mindenféle probléma nélkül- közli velem, mintha ezt magamtól nem tudnám. Azért bólintok.

- Ráadásul dobozban hoztuk, így útközben nem szúrt senkit halálra. Plusz, nem miattunk vágtak ki idén egy teljesen egészséges fenyőt- érvelek.

- Ezt próbáld majd beadni a nővérednek- adja be a derekát.

- A húgomnak, és felírtam a "mondd el neki, ha legközelebb látod"-listára.