Csütörtökön virradóra //BEFEJEZETT//

December 19.- hétfő

A reggelem egészen pontosan azzal indul, hogy megvilágosodom. Egy szál alsóban, épp csak fogmosás után hívom Larát, aki meglepően kedvesen köszön.
- Ha nem vagy életveszélyben, menekülj előlem, mert leszel- mormogja.
- Visszahívjalak kicsit később? Mondjuk úgy két óra múlva?- ajánlom fel.
- Még mindig csak hat óra lesz, szóval legyen mondjuk négy óra múlva. Addigra talán, mondom talán... felkelek- válaszolja, és bontja a vonalat. Eltelik vagy tíz másodperc, mikor bejövőm van tőle.
- Győzött a kíváncsiságom, bár még mindig fáradt vagyok. Ami azért érthető, tekintve hogy hajnali négy van- kezdi.
- Ha pontosak akarunk lenni, három óra ötvenkettő van- kottyantom.
- Ez nem javít a helyzeteden. Mit akarsz?- ásít. Vagyis, azt hiszem, ásít. A hang, amit hallok, inkább emlékeztet vajúdó tehénre, mint ásításra, de mindegy.
- Tegnap említettétek a költözést, meg a folyót. A régi házunk előtt van egy folyó- mondom.
- Mármint az előtt a ház előtt, ahol két évvel ezelőttig laktatok?- kérdezi, és fényévekkel éberebb a hangja.
- Igen, ott. Azért jöttünk el, mert... szóval Apa miatt. Lara, minden passzol. Ott nem keresném, mert ha csak a hely közelébe mennék, pánikrohamom lenne. Stimmel a csütörtök is, mert az az utca neve- magyarázom.
- Komolyan a Csütörtök utcában laktatok?- lepődik meg, és szinte biztos, hogy nem hisz nekem.

- Igen, és Miri is ott van. Szagot fogtam!- mondom.

- Nem akarlak elkeseríteni, de a sztori több sebből is vérzik. A Google Maps egy Csütörtök utcát talált, Romániában. Ezenkívül, Mirinek egy egész várost át kellett utaznia, hogy nem látta őt senki?
Lara a végét már üvölti a telefonba. Az eszem azt mondja, hülye vagyok, és húzzak vissza aludni. Viszont... nem, nem a szívem az. Az ikerradarom nem hagyja, hogy elengedjem a gondolatot.
- Lehet, hogy azóta átnevezték az utcát, de a régi diákomon még rajta van. Kérlek, Lara, bízz bennem! Mikor vezettelek én eddig zsákutcába?
-Mindig, Ádi. Ha találtál volna... egy nyomot, ami nem zsákutca, a legjobb barátnőm meglenne. Őrült vagy. Feküdj vissza aludni!- sóhajtja, és bontja a vonalat.

- Nem tetszik, hogy kihagyjuk Larát a buliból- csóválja Csinszka a fejét. Abban a kávézóban ülünk, ahol Zsina dolgozik, és éppen a megvilágosodásomon vitatkozunk.

- Azért hagyjuk ki, mert nem hisz Ádinak. Amúgy meg, nincs itt szó semmilyen buliról. Mi van, ha egy hullát találunk ott?- veti ellen Máté.

- Azt se felejtsük el, hogy három ember még mindig nem kapta meg a borítékát- mondja Petra.

- Plusz az apátok- bólint Zsina.

- És már csak négy napom maradt, mielőtt elveszítem az irányítást. Szóval... mit javasoltok?- tárom szét a karom.

- Gondolkodjunk reálisan. Ádin kívül senki nem tudja, hol van ez a rejtélyes Csütörtök utca, ő pedig tart egy újabb pánikrohamtól, úgyhogy nem tud minket elvinni- pillant rám Csinszka.

- Őszintén, neked mi a bajod?- fakad ki Marci.

- Hát, Ádira a csengőhangom a Meanest Man, ami azért szerintem elég beszédes- von vállat Csin.

- Vissza a témához, ha kérhetem- nézek rájuk, mert elég kínosan érint, hogy úgy beszélnek rólam, mint ha nem lennék ott.- Nem lesz pánikrohamom. Nem lesz semmi bajom.

- De volt már, hogy elájultál, nem?- vonja fel Petra a szemöldökét.

- Csak egyszer fordult elő- teszem fel tüntetőleg a kezem, és magamban hozzáteszem, hogy "Apa temetésén".

- Nem baj, nem kísértjük a sorsot. Nem megyünk- jelenti ki Marci.

- Srácok, én mindenképp megyek- szögezem le-, nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy ki jön velem.

- Én nem hiszem, hogy ki akarom tenni magam a pánikrohamodnak- rázza a fejét Csinszka-, és még mindig nem támogatom, hogy Lara háta mögött csináljuk.

- Ebben az esetben leléphetnél- ajánlja Máté.
- Abbahagynátok?- szakítja félbe őket Marci.- Nem az a lényeg, hogy hol hibás sztori, hanem hogy hol nem az. El se kezdjük a vitát. Megyünk és pont.

- Lara nélkül nem megyek sehová- teszi fel Csinszka tüntetőleg a kezét.

Ezután mindenki egyszerre kezdi mondani a magáét. A többség ellenem van, de Marci kitart.

- Minek vagy itt, ha nem segítesz?- kérdezi Csint. Vörös a feje.

- Azért, amiért te is itt vagy. Miri a legjobb barátnőm, és nem akarja, hogy megtaláljuk. Én szeretném tiszteletben tartani a döntését- sóhajtja Csinszka.

Délutánra már egy kicsit lenyugszanak a kedélyek, Lara legalábbis.

- De ha te a helytől félsz, neked agorafóbiád van, nem pánikbeteg vagy- mondja. Ketten vagyunk itthon (Graffitivel együtt hárman), és Miri ágyán ül.
- Valójában a doki szerint mindkettő. Ennek ellenére gyógyszert nem írt fel- magyarázom.

- Ne érts félre, de szerintem ezt kezelni kellene. Hosszú távon káros, nem?- kérdezi a fejét csóválva.

- Mondd ezt az orvosnak is. Amúgy nem gázos. Az elmúlt két évben a legutóbbit leszámítva öt rohamom volt- nyugtatom meg. Vagy legalábbis próbálom megnyugtatni.
- Emlékszel a rohamokra?- pillant rám.

- Foszlányokra. Másodpercek részeit tudom elkapni, de nem vagyok benne biztos, hogy akarok emlékezni- vallom be.
- Ez szörnyű- nyílik tágra a szeme.-

- Nem vészes- mosolygok halványan-, de lapozhatnánk? Segítenél becsomagolni az ajándékokat?
- Naná! Bár azokat a rémségeket...

- Lara kedves lány- somolyog Anya.

- El se kezdd- állítom le.

- De ha egyszer az! Vagy szerinted nem?

- Mire akarsz kilyukadni?

- Semmire, tényleg. Csak... szünet van, sokat tudtok találkozni.

- Fogadjunk, az lesz a következő mondatod, hogy szívesen látjuk, ha nyitva hagyjuk az ajtót, miattad itt is aludhat.

- Kamasz fiam van, természetes, hogy átjöhet a barátnője.

- De Lara nem a barátnőm.

- Tetszik neked.

- Oké, jól néz ki, és rendes lány. Most boldog vagy?

- Áthívhatod holnap mézeskalácsot sütni. Remekül szórakoznánk.

- Ti ketten biztos, de fix, hogy én nem fogok sütögetni.

- Ádi, Kincsem! Ezt még te sem hitted el.